Nora-bora: Meiji Jingu sintó szentély

2024. december 3., kedd

Meiji Jingu sintó szentély

Meiji-szentély, (Meidzsi-szentély)

Sibuja, Tokió

Körülvéve egy hatalmas erdővel a leglátogatottabb vallási hely Japánban. Az ország egyik legnépszerűbb szentélyét a modern kori Japán első uralkodója, Meiji császár (1852-1912) és Shoken császárné (1849-1914) tiszteletére létrehozott Meiji Jingu sintó szentély. Meiji császár 1867-ben került trónra 122. császárként, ám ő volt a modern Japán első császára. Uralkodása alatt ért véget a feudalizmus és kezdődött a kapitalizmus.

Újévkor rendkívül népszerű, ekkor 3 milliónál is többen látogatnak ide, hogy imádkozzanak és átlépjenek az új esztendőbe. A szentély ugyanakkor nem csak az imádságok, a hagyományos japán esküvők helyszíne is.

A Meidzsi-szentély egy 700 ezer négyzetméter területű erdőben található. Az erdő 365 fafajta, 120 ezer példányának otthona. Ezt a 365 fajtát Japán különböző területeiről adományozták, amikor a szentély létrejött. Az erdősített terület ma sok embernek szolgál kikapcsolódási helyül Tokió központjában.

A fából készített kívánság-hordók, a japán neve kazaridaru, a hívők ajándékozzák a szentélyeknek és az istenekkel való kapcsolatot, az istenek iránti tiszteletet szimbolizálja. Első képen a jellegzetes szaké hordók, a másodikon boros hordók.

A Meiji-szentély felépítéséről a Japán Országgyűlés 1912-ben, a császár halála után hozott döntést. Helyszínnek a császár és a császárné egyik kedvelt tokiói kertjét választották. A munkálatok 1915-ben kezdődtek, 1920-ban szentelték fel és 1921-re készült el. A munkálatok hivatalosan 1926-ra fejeződtek be. A szentély eredeti épülete azután a második világháborús tokiói bombázásokban elpusztult. A mai állapotába, adományokból biztosított forrásból, 1958 októberére sikerült visszaállítani.

A hatalmas területet bejárva meglátogathatunk egy gyönyörű kertet is, valamint 2 múzeum épületet, ahol a császár és császárné személyes tárgyait és különféle időszakos kiállításokat tekinthetünk meg.

A hívők kis fatáblácskákra írhatják fel a kívánságaikat, amiket aztán a szentély udvarán levő fa törzsére akasztanak. Ha elegendő számú táblácska gyűlt össze, a szentély papjai elégetik őket, majd imádkoznak az istenekhez, hogy mindenki kívánsága valóra váljon.

Szentélyekből közel 80.000-et találhatunk Japán-szerte, ezért elmondhatjuk, hogy igen mélyen gyökerezik a kultúrában és hagyományokban. Minden szentély, avagy japánul jinja egy vagy több isten (kami) otthonaként szolgál, illetve egy istenhez köthető szent tárgyat is őriz.

Habár a mindennapokban egyre kevesebb ember gyakorolja a shinto tanokat, az imádkozás és a különböző rituálék még mindig lényeges részét képezik a kultúrának. Főleg Újévkor szembetűnő, amikor a helyiek ellátogatnak a szentélyekhez, hogy jószerencse és sikerekben gazdag év reményében imádkozzanak. A család új jövevény születése után néhány héttel ellátogat a szentélybe, hogy a gyermek jövőjéért imádkozzon, valamint áldást kérjen az istenektől.

Minden szentélynél észrevehetőek azonos felépítésbeli elemek, ilyen például a torii kapu, ami a szentély bejáratát jelzi. Mivel szent helyekről van szó, sokszor láthatjuk, ahogy a helyiek meghajolnak mielőtt átlépnek a kapun. A tiszteletadás másik formája, hogy megmossák a kezüket és kiöblítik a szájukat – ezt temizuya rituálénak nevezik – mielőtt belépnénk a szentélybe. A szentély bejáratánál lógó kötelek jelölik a határt, melyet shimenawa-ként neveznek a japánok.