Kótuku-in

Még mindig Kamakurában.

Kótoku-in  a Tiszta Föld buddhista temploma, A templom a Nagy Buddháról (daibucu), a templom előtt álló Amida Buddha nevű monumentális bronzszoborról híres, ami az ország legismertebb szimbolikus alkotásai közé tartozik. A Nara városában látható Tódai-dzsi után a második legnagyobb alkotás. (Későbbiekben írok róla, mivel hozzá is volt szerencsénk.) 

A szobor keletkezése valószínűleg 1252-re tehető, a Kamakura-korszakra, amikor a templomi iratok egy bronzszobor építését említik. Az azonban homályos, hogy vajon ez azonos-e a mai szoborral. A szobrot egy fatemplomban emelték, az épületet azonban egy cunami elmosta valamikor a Muromacsi-korszakban, a 15. század második felében. A szobor fennmaradt és azóta szabad téren áll.

1960–1961-ben felújították, ennek során a nyakát megerősítették és földrengés biztossá tették.

Tömege: 93 tonna, a szobor belül üreges, 13,5 méter magas. A két térd közötti távolság: 9,10 méter.

A park itt is mesés volt.

Ezeken a nevezetes helyeken, mindig találkoztunk iskolai csoportokkal. Természetesen gyönyörű egyenruhájuk van, lányoknak rakott szoknya és mellény vagy zakó. Érdekesség, hogy a lányok 18 éves korokig nem hordhatnak harisnyát, így általában térdzokniban láttuk őket, mindegy, hogy tél vagy nyár van. Itt épp ebédjüket fogyasztják kis csoportokba verődve.

Kamakura fő utcája tele volt kis üzletekkel, így inkább egy oldal utcán sétáltunk, hogy láthassuk, hogyan élnek itt vidéken. 

  

Itt a hegyoldalban, azért már találtunk szép házakat is

A rózsa teljes virágzásban

A datolyaszilva itt is megterem, jellegzetes japán vidéki ház

Épp egy bicikli vagy motor elfér

Azért látható itt is, hogy épp egy csöppnyi zöld és a kocsinak egy szűk beálló

Azt azért nem tudtuk eldönteni, hogy egy ház több családé vagy sem. Ugyanis köztudott, hogy a japán emberek rendkívül kis alapterületeken laknak, kertjük nincs, azért egy-két szépen nyírt fa mindenütt van és egy szűk kocsibeálló.