Kenroku-en kert

Kanazawában volt a szállásunk, és másnap is itt volt a programunk. A városban található híres, 400 éves Kenroku-en kert Japán talán legszebb klasszikus kertje, beletartozik Japán három legszebb kertjébe.

Kanazawa Japán főszigetének, Honshu közepén található, a Japán-tenger gyönyörű partjánál. Neve „arany mocsarat” jelent, a városnak a japán feudális korszakban betöltött, rendkívül gazdag státuszából ered. Ma modern metropolisz, ahol a szamurájok szellemisége még mindig él. Kiotó után ez a második legnagyobb város, amelyet a második világháború bombázásai nem érintettek, így sok kincs maradt meg.

A Kenroku-en jelentése „hat az egyben”, ami a tökéletesség hat tulajdonságára utal (nyugalom, tágasság, a kifinomult tervezés, emelkedettség, a víz jelenléte és a gyönyörű kilátás)

 

A kert az 1620-as években készült el. Kezdetben a kanazawai kastély kertje volt. Az 1840-es évekig a Maeda klán tulajdonában állt. A jelentős része 1759-ben leégett.

Bár volt kis térképünk, az idegenvezetőnk azt tanácsolta vesszünk el a kertben, csak sétálgassunk kedvünkre, átérezve a japánkert szellemiségét, ezt tettük. Csoda volt!

Több teaházat láttunk, ahol teaszertartásokon lehet részt venni.

A Sigure-tei teaház, ami 1725-ben épült, túlélte az 1759-es tüzet. A ház, a mai napig megtekinthető. A kertet érő tűzvész után, 1774-ben kezdték helyreállítani. 1822-ben tovább növelték a méretét, végül a Kaszumi tó megnövelésével elérte mostani méretét.

Körülbelül 8750 fa, és 183 növényfaj található itt. Életemben Japánban láttam először, ezt a technikát, ahogy a fák ágait megfelelő irányban tartják. Fantasztikusan néztek ki ezek a formációk.

Amúgy a japán selyemfenyőről itt olvashatsz! >>>>>>>>

https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_selyemfeny%C5%91 

Meglepődtem, hogy Magyarországon csak néhány példánya él, pl. Józsán!

Jamatotakeru a régi japán krónikák legendás hőse, "Japán Bátra", aki a mitikus Keikó császár fiaként délre és északra is kiterjesztette a Jamato-udvar fennhatóságát, leigázva különféle „bennszülött” törzseket. Több katonai parancsnok alakjából összegyúrt, jelképes figura. Nagynénjétől, a főpapnőtől kapott kardjával, a Kuszanagival meg egy magyalfa nyelű (vagyis a gonosz szellemeket elriasztó) alabárddal minden ellenséggel elbírt, majd megbetegedvén négy verset költött hazája dicsőítésére, azután a lelke hattyú képében elszállt. 

 

A japánkertek kialakításának egyik alapvető elve a természetesség, azaz a kert minden eleme úgy van elrendezve, mintha természetes módon, emberi beavatkozás nélkül jött volna létre. A kertészek finoman kézzel formálják a tájat, hogy elérjék ezt a látszólagos spontaneitást, amely a természet tiszteletét tükrözi.

A Vabi-szabi a japán művészet és kultúra egyik legmélyebb filozófiai eszméje, amely a mulandóságban és a tökéletlenségben rejlő szépséget ünnepli. A japánkertekben ez a minimalizmus, az egyszerűség és az idő múlásának látható jeleiben nyilvánul meg, például a moha borította kövekben vagy a korhadó fatörzsekben.

Esküvői fotózás itt is volt, ráadásul kimonóban.

Szemtanúi lehettünk hogyan kötözik a fa ágait.

A japánkertek szorosan kapcsolódnak a zen buddhizmushoz, amely a csendes meditáció, a belső nyugalom és a megvilágosodás útját jelenti. A kertekben gyakran találhatók olyan elemek, amelyek a meditációt segítik elő, mint például a szárazkertek kavicsmintái, amelyek az elmélkedésre és a lelki békére hívják a látogatót.

Minden elem a japánkertben szimbolikus jelentéssel bír. A víz az élet forrását és az idő folyását jelképezi, a kövek a hegyeket és az örökkévalóságot, míg a hidak az emberi élet és a túlvilág közötti átmenetet szimbolizálják. Ezek a szimbólumok segítenek a látogatóknak a természet és az élet mélyebb megértésében.

A japánkertek fejlődése során mindig is a természet tisztelete és az emberi lélek belső békéjének keresése állt a középpontban.