Kiyomizu-dera - Tiszta víz temploma

Japán egyik leghíresebb temploma, az Otowa-hegyen egy kristálytiszta vizű vízesésről kapta a nevét. 1994-ben a templomot felvették az UNESCO világörökség listájára. 

Nehéz visszaadni ennek a szépséges épületegyüttesnek a hangulatát, amikor az ember megpillantja az első épületet, majd megy, a hegynek felfelé, amerre a tömeg viszi és egyik ámulatból a másikba esik, újabb és újabb épületek mellett vagy magában az épületben haladtunk.

Több mint ezer évig a japán buddhista hosszó szekta temploma volt Kiotó délkeleti negyedében, a Higasijama egyik dombtetején. 798-ban alapította Encsin szerzetes és Szakanoue no Tamuramaro hadvezér a 11 fejű Kannonnak szentelve, vagyis régebbi, mint maga a város. 

A századok során többször megsemmisült épületei, amelyek pusztulásában a rivális Enrjakudzsi szerzeteseinek támadásai is szerepet játszottak, mai formájukban 17. század elejiek, és Tokugava Iemicu sógunnak köszönhetők.

A templom 1965-ben függetlenítette magát a hosszó szektától, azóta önálló intézményként funkcionál. 

Nagyméretű harangok buddhista templomokban, szerte japánban megtalálhatóak, szerzetesek imára hívására, idő jelzésére, időszakok elhatárolására használják. Harangnyelv nem tartozéka ezeknek a harangoknak, ezért kívülről szólaltatják meg vagy erre rendszeresített kézi eszközzel, vagy mellé telepített, kötelekre felfüggesztett rönkkel.

Ez a Kiyomizu-dera templom főbejárata. 1469-ben egy polgárháború során leégett, majd 1500 körül újjáépítették. 2003-ban a kaput szétszedték és felújították. 

A Sai-mon épületét, a naplementére nyíló látványos kilátással régóta a Paradicsom kapujaként tartják számon.

A templom fő épülete híres arról, hogy főcsarnokának egy része és nagy terasza egy szakadék fölé ugrik ki, s utóbbiról pazar kilátás nyílik Kiotó nagyobbik felére, alatta pedig vízesés van, amelynek szent vize állítólag gyógyhatású, erről kapta a templom a nevét. 

A főépület közel 13 méter magas, majdnem egy négyemeletes épületnek felel meg. A teraszt 18 db, 400 éves zelkova fából készült oszlop tartja, amelyek közül a legnagyobb körülbelül 12 méter magas. (japán gyertyánszil (Zelkova serrata) Itt sem használtak szöget. Hagyományos japán építési módszerrel elég szilárdra építették, hogy megtámasztja a mindig sok látogatótól nyüzsgő teraszt. 

Van egy népszerű japán mondás, „Leugrani a Kiyomizu színpadáról”, ez azt jelenti, hogy merész döntést kell hozni! Régen tényleg leugrottak innen és imádkoztak a Kannonhoz. Ezt a színpadot eredetileg számos hagyományos előadóművészet helyszínéül tervezték. Különleges vallási alkalmakkor ma is tartanak előadásokat.

A főcsarnok kontyolt tetővel, japán ciprus kéregtetővel rendelkezik, amely gyönyörű görbülettel büszkélkedhet. A Heian-kori arisztokrácia palotáinak és rezidenciáinak számos nyoma látható ebben az építészetben

Kiyomizu főképe, a tizenegy fejű ezerkarú Kannon Bódhisattva szobra látható a terem legbelső részén. 

(A bódhiszattva jelentése "megvilágosodásra törő". A bódhiszattva a buddhizmusban olyan ember, vagy más lény, akinek célja, hogy Buddhává legyen. A bódhiszattvák száma a hinajána buddhizmusban véges (összesen 24), ám a Kínában is tért hódított mahajána buddhizmusban elméletileg végtelen. A bódhiszattvák elérték a tökéletesség azon szintjét, hogy a nirvánába távozzanak, ám az emberek iránt érzett végtelen könyörületesség és megértés miatt a földön maradnak, hogy segítségül legyenek az összes lénynek. Mivel a buddhák, amikor elérték a teljes nirvánát, többé már nem segíthetnek az embereken.)

A nagyteremben a teret hatalmas kerek oszlopok három részre osztják: külső-, belső- és legbelső szentély.

A tiszta, csobogó vizeket régóta aranyvíznek vagy élethosszabbító víznek nevezik. A látogatók merőkanállal megfogják mindhárom tiszta víz patakját, és imádkoznak hat érzékszervük megtisztulásáért és kívánságaik teljesüléséért.

Dzsízó bódhiszattva, egy buddhista istenség. Dzsízó elsődleges feladata az élő gyermekek védelme, de ő védi az elhunyt gyermekek és a meg nem született babák lelkét is. Japánban ugyanis úgy tartják, hogy azoknak a gyermekeknek a lelke, akik kicsiként előbb haltak meg, mint a szüleik, hatalmas szenvedést okoztak ezzel szüleiknek, nem tudnak átkelni a folyón a túlvilágra. A folyó partján rekednek, és büntetésből állandóan köveket kell egymásra rakniuk, az ártó szellemek meg mindig lerombolják a köveket, de Dzsízó megmenti őket. A japánok úgy vélik, hogy a vörös szín ősidők óta véd a gonosz ellen, ezért látni a szobrokon piros sapkákat vagy előkéket, melyeket többnyire a gyermekeiket elvesztő szülők adnak rájuk, gyakran köveket is raknak egymásra, hogy segítsék gyermekeiket a túlvilágon. Bár azt is hallottam már, hogy a jeges folyókon való átkeléstől, hidegtől óvják őket.

 

A szentély előtt egy zsinór felette egy harang, odamennek az emberek és megkongatják a harangot. A bódhiszattva ugyanis nappal alszik, éjszaka fent van, ezért kongatják a harangot, hogy felébresszék. Azt is láttam, hogy tapsolnak mielőtt elmondják rövid imájukat, majd meghajolnak és úgy lépnek tovább.

Az üzletekkel, étermekkel és turistákkal teli utcán jutottunk fel a Kiyomizu-dera templomhoz.

Megálltunk egy kis szentélynél, ahol 2011.03.11-e után Kiotó népe hosszú sorokban állt, hogy adományokat adjanak a bajbajutott Fukusimának.

Egy földrengés és az azt követő cunami miatt 2011. március 11-én történt minden idők második legsúlyosabb nukleáris balesete – az 1986-os csernobili mellett az egyetlen, amely a legmagasabb besorolást kapta a nemzetközi nukleáris eseményskálán. A Ginkgo biloba fa ami túlélte mindezt.

Azon a napon Japán történetének legnagyobb, a Richter-skálán 9,1-es erősségű földrengése és az azt követő szökőár megrongálta a Fukusima Daiicsi atomerőművet, amelynek három reaktora leolvadt, a létesítményből nukleáris szennyezés került a környezetbe.