Költőóriásunk múzeuma

Még mindig a magyar kultúra napján, a következő helyszín az Ady Endre Emlékmúzeum meglátogatása volt.

A félárva Boncza Berta, a későbbi Csinszka 16 évesen svájci leányintézetbe került. Elhatározta, ír a 34 éves Ady Endrének, az akkor már elismert költőnek, olyan nagy hatással volt rá a Szeretném, ha szeretnének című vers. Több mint két évig leveleztek, majd 1914-ben személyesen is megismerkedtek. Az eljegyzést követő évben, az apa Boncza Miklós tiltása ellenére, az árvaszék jóváhagyásával, 1915 tavaszán összeházasodtak, és többnyire Csucsán éltek a Boncza-kastély melletti kis házban, egészen Boncza Miklós 1917-ben  bekövetkezett haláláig. 

 

A fiatal feleség édesapjától, megörökölte a Budapest V. kerületében található Veres Pálné utca 4-6. szám alatti 3 szobás lakást, ahol előzőleg az édesapja vezetésével egy szerkesztőség működött. 

Bepillanthatunk egy századforduló utáni modern pesti polgári lakásba, mely telefonnal, központi fűtéssel, fürdőszobával, világítással, lifttel ellátott volt.

Csinszka nagy lelkesedéssel rendezte be a költővel közös fővárosi otthonát. Csucsáról hozatott fel bútorokat, fehérre meszeltette a falakat és a művészbarátoktól szerzett be festményeket, igyekezett egy kényelmes, meghitt otthont teremteni férjének. Számos barát, költőtárs megfordult Adyéknál. Ez volt a költő első és egyben utolsó lakása, addigi életét szállodai szobákban, hónapos szobákban töltötte.

Ady Endre, Érmindszenten szülei, Lajos öccse és annak felesége társaságában

A helyiségeket a cselédszoba és a konyha kivételével rekonstruálták, ahogy a régi fényképek és mostani fotóim is bizonyítják. 

Kék szalon, mely irodalmi szalonként is működött. Megfordult itt a kor értelmiségének és művészvilágának számos tagja, többek között Krúdy Gyula, Hatvany Lajos, Tihanyi Lajos és Rippl-Rónai József is.

Az egyik, Mária Terézia korából származó tálalószekrényben láthatjuk a költő személyes tárgyait

A kék szalon komódján álló historizáló órát 1910-ben, Párizsban vásárolta a költő öccsének, Ady Lajosnak, nászajándékul. Az óra mindig negyed kilencre van állítva, mivel Ady 1919. január 27-én, ekkor hunyt el a Liget Szanatóriumban. 

 

 

 Ady szobája

Íróasztal, melyet Ady a Debreczen lap szerkesztőségében használt

Csinszka szobája

Itt volt a konyha és leválasztva a cselédszoba, külön bejárattal

 

A falakon ma is láthatóak a művészbarátoktól kapott képek másolatai, többek között Tihanyi Lajos és Rippl-Rónai, Márffy Ödön és Czigány Dezső alkotásai.

 Tihanyi Lajos - Ady Endre

 

A Csinszka név eredete – szemben a közhiedelemmel – nem Adytól származik, hanem valójában ő nevezte el Adyt tréfából „lengyel nemesi néven” Csacsinszkynek, röviden Csinszkynek. Erre született válaszul a Csinszka ragadványnév, amelyet aztán megtartott Ady halála után is.

 Rippl-Rónai József - Csinszka

Márffy Ödön - Csinszka 

Tihanyi Lajos:  Zöld szoba Minich Mátyás házában

Lesznai Anna: Kirepül a kis pillangó a szabadba 

Adyn, az itt töltött évei alatt kezdett elhatalmasodni a betegség, így az ideje nagy részét az ágyában töltötte, utolsó heteit a Városliget mellett lévő Liget Szanatóriumban.

Ady halálát követően Csinszka sem maradt már sokáig a lakásban. Ady Endre halála után, 1919-ben Babits Mihállyal tartott fenn egy évig szerelmi kapcsolatot. 1920-ban házasságot kötött Márffy Ödön festőművésszel, egykori otthonát pedig eladta. Negyvenévesen, 1934-ben hunyt el agyvérzés következtében. 

A lakásban Ady Endre születésének 100. évfordulójára nyílt emlékmúzeum 1977-ben, melynek berendezése mai napig a költő és felesége egykori bútoraiból alkot enteriőrt. Hacker Franciska, Márffy Ödön második felesége,  felajánlotta, hogy átadja azokat a bútorokat, amelyek hozzá kerültek a lakásból.

Nagyon különleges érzés volt, hogy azokon a lépcsőkön lépdeltem, ahol egykor Ady, és azokban a szobákban tartózkodhattam, ahol a nagy költőóriásunk is élt. 

(Sajnálom, hogy Debrecenben nem maradtak meg ilyen rekonstruált lakások, pedig nekünk is van pár híres írónk, költőnk. Nem lett volna szabad ezeket a házakat lebontani!)

Ady Endre

Őrízem a szemed 

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

 

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

Pipitér köz

Ez egy kis köz Szigligeten, ahol a Pipitér nevezetű apartmanház is található.

Aki nem tudná, a pipitér amúgy egy kamillához hasonló növény. A virág közepén lévő kúp is segíthet a megkülönböztetésben, mert az kevésbé magas a pipitér esetében. 

Vannak magyarlakta vidékek, ahol a baromfiudvart nevezik pipi-térnek.:))

A zsalugáter ablaktáblákon is a stilizált pipitér szirmai 

A Pipitér közt megújuló kiállítótérként nyitották meg 2023-ban. 

Jelenleg Szurcsik József Munkácsy-díjas képzőművész, Érdemes Művész - Az Univerzum Margóján/Látomások tájról és lélekről kiállítása látható, a művész reprodukcióiból. Kollár-Klemencz László költő verseivel kísérve.

Nagyszerű ötlet, el tudnék képzelni Debrecenben is egy ilyen szabadtéri kiállítóteret, mondjuk a Templomkertben.

Zách Klrára

A Magyar Nemzeti Galériában a szecessziós plakátkiállításra váltott jeggyel az állandó kiállítások is látogathatóak. Egy kicsit sétáltam ezeken a tárlatokon is. Bár elég sok így együtt, nem tudtam megállni, hogy ne nézelődjek.

Körösfői-Kriesch Aladár nevével pár éve ismerkedtem meg, mikor az unokája jóvoltából megnézhettük az Országház Vadásztermét és még pár munkáját. Itt is rögtön felfigyeltem az általa festett táblaképre, amely Zách Klára történetéről szól

Az új fővároshoz, Visegrádhoz kötődik Zách Felicián merényletének híres esete. A történetet a Képes Krónika így írja le:

"Károly kir. erős kézzel fékezte meg az úrakat, aztán békét teremtett az egész országban. Békességben élt a nép és lassan-lassan megbékéltek a legyőzött úrak is. De azért a hamu alatt ott izzott a parázs és a megbékélt úrak hamar a kardjukhoz kaptak. Fényes udvartartást vezetett Erzsébet királyné úrasszony, Károly kir. felesége. Ennek az udvartartásnak legfényesebb csillaga Zách Klára volt, a híres Zách Felicián lánya. Mindenkinek szemébe tűnt ez a szép lány az udvar csillaga, hogyne tűnt volna fel Kázmér lengyel hercegnek, aki gyakran megfordult az udvarban. Rágalmazni kezdték Zách Klára hófehér erényét, s addig rágalmazták, amíg a rossz hír Zách Felicián fülébe is eljutott. Ő csak nemrég békült meg a király udvarával, hiszen Csák Mátét szolgálta. Ahogy a rágalmazó pletykát meghallotta, mintha eszét vesztette volna, rohant fel a királyhoz, aki családjával éppen ebédnél ült. A királyi család a visegrádi vár alatt lévő házban ebédelt, amikor Felicián kirántott karddal rájuk tört, hogy meggyilkolja őket. Felicián kardja megsebesítette a király jobbját, majd a királynéra rohant, s jobb kezéről 4 újját levágta. Amikor Felicián a király két fiára akart támadni, a fiúk nevelői elébe álltak. Lajos és Endre elfutottak, de a két nevelő holtan terült el a padlón. Ekkor János, a királyné úrasszony étekfogója Feliciánra úgy rárohant, mint valami fenevad, s csákányával leterítette. Iszonyatos büntetéssel sújtották az egész családot. Felicián összes rokonát kiírtották, s a vétlen Zách Klárának sem kegyelmeztek. Orrát, ajkait, kezéről 8 újját levágták, s a szerencsétlen félholt lányt lóháton az ország útjain meghordozták és azt kellett mondania: Ilyen módon bűnhődik, aki a királyhoz hűtlen!"  

Az ármányt és a csábítást a festmény bal oldalán álló királyné és öccse, Kázmér képviseli, míg tőlük elkülönülve az udvarhölgyek kecses társaságában látjuk az áldozatul eső fiatal nőt, a szépség és tisztaság jelképét.

Mindenütt két táblaképről írtak, keresgéltem a fotók között, nem találtam a másikat. Nem értettem míg az interneten meg nem találtam, mint ki nem állított műtárgyat a Zách Klára története II. képet (1911) (Sajnálom, hogy nem nézhettem meg eredetiben!) Az egész történet nagyon érdekes....

Olvassátok Arany János tollából!

 

Arany János

ZÁCH KLÁRA

Énekli egy hegedős a XIV-ik században

   Királyasszony kertje
   Kivirult hajnalra:
Fehér rózsa, piros rózsa...
   Szőke, leány, barna.

   "Királyasszony, néném,
   Az egekre kérném:
Azt a rózsát, piros rózsát
   Haj, beh szeretném én!

   Beteg vagyok érte,
   Szívdobogást érzek:
Ha meghalok, egy virágnak
   A halottja lészek!"

   "Jaj! öcsém, Kázmér,
   Azt nem adom százér! -
Menj! haragszom... nem szégyelled?...
   Félek, bizony gyász ér!

   Sietős az útam,
   Reggeli templomra:
Ha beteg vagy, hát fekügy le
   Bársony pamlagomra." -

   Megyen a királyné,
   Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
   Mind követik nyomba.

   Könyörögne, - nem tud,
   Nem tud imádkozni;
Olvasóját honn feledé:
   Ki megyen elhozni?

   "Eredj fiam, Klára,
   Hamar, édes lyányom!
Megtalálod a térdeplőn,
   Ha nem a diványon."

   Keresi a Klára,
   Mégsem akad rája:
Királyasszony a templomban
   Oly nehezen várja!

   Keresi a Klára,
   Teljes egy órája:
Királyasszony a templomban
   De hiába várja.

   Vissza se megy többé
   Deli szűzek közzé:
Inkább menne temetőbe
   A halottak közzé.

   Inkább temetőbe,
   A fekete földbe:
Mint ama nagy palotába
   Ősz atyja elébe!

   "Hej! lányom, lányom!
   Mi bajodat látom?
Jöszte, borúlj az ölemre,
   Mondd meg, édes lyányom."

   "Jaj, atyám! nem - nem -
   Jaj, hova kell lennem!
Hadd ölelem lábad porát, -
   Taposs agyon engem...!"

   Harangoznak délre,
   Udvari ebédre;
Akkor mene Felicián
   A király elébe.

   A király elébe,
   De nem az ebédre:
Rettenetes bosszuálló
   Kardja - volt kezébe'.

   "Életed a lyányért
   Erzsébet királyné!"
Jó szerencse, hogy megváltja
   Gyönge négy ujjáért.

   "Gyermekemért gyermek:
   Lajos, Endre, halj meg!"
Jó szerencse, hogy Gyulafi
   Rohan a fegyvernek.

   "Hamar a gazembert...
   Fiaim, - Cselényi...!"
Ott levágák Feliciánt
   A király cselédi. -

   "Véres az ujjad,
   Nem vérzik hiába:
Mit kivánsz most, királyi nőm,
   Fájdalom díjába?"

   "Mutató ujjamért
   Szép hajadon lányát;
Nagy ujjamért legény fia
   Borzasztó halálát;

   A másik kettőért
   Veje, lánya végét;
Piros vérem hullásaért
   Minden nemzetségét!"

   Rossz időket érünk,
   Rossz csillagok járnak.
Isten ója nagy csapástól
   Mi magyar hazánkat! -

(1855)

 

A vers utolsó sorai különösen szíven ütöttek. 

Ma is időtállónak találom! 

Körösfői-Kriesch Aladár a magyar szecessziós művésztelep megalapítójaként 1901-ben telepedett le Gödöllőn. Egy jellegzetesen magyar stílus kialakítását tűzte ki célul, és követendő példaként a preraffaeliták romantikus historizmusát állította. A vágyott nemzeti művészet megteremtésekor számára elsősorban a legendákban élő magyar történelem szolgáltatta a témákat, képein a népművészeti motívumokkal elegyített szecessziós formanyelv érvényesül.

Körösfői-Kriesch Aladár - Mindenszentek (1914)