Mára

Az idei húsvétkor ezek voltak a kedvenc képeim, amelyekkel ismerőseimet köszöntöttem.

Képek forrása: Pinterest

Mára

 

(Kép forrása: Pinterest)

 

József Attila

Mikor az uccán átment a kedves

 

 

Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
 

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
 

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
 

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
 

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.
 

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!
 

De begyes kedvük szívemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
 

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

"Olyannak látod a világot, amilyen Te vagy."

Legyen ez a gyönyörű vers 2024. első bejegyzése

 

Földes Lívia: Isten tenyerén

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre
hófödte csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargó folyó tükrében láttam kelni a Napot,
sugaraiban éppen az álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyémántként ragyogni,
sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt, és láttam a reményt,
láttam az Embert, és láttam a Zenét.
Láttam a Földet szeretetben élni,
láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent, amerre csak néztem,
miközben éppen az ő tenyerében ültem,
s az ő hangján szólt a szél,
mint anya, ki gyermekének mesél:
Millió apró tükörben láthatod magadat,
hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy.

 

Kép forrása: Pinterest

/A verset sokszor tévesen Hamvas Bélának  tulajdonítják. Tegyünk róla, hogy helyesen idézzük, és közöljük!/

Szüleim emlékére!

💔

Recept

 

Szép Ernő: Recept

Se meghalni, se nem élni,
Lemondani, de remélni.

Ülni, föl-fölkelni, járni,
Várni, várni, várni, várni.

Elaludni és álmodni,
Álmodozni, gondolkodni.

Vágyni, vágyni, elepedni,
Hagyni a szívet repedni.

Nézni, nézni, elámulni,
Csak bámulni és elmúlni.

Örülni az égnek reggel,
Beszélni a gyermekekkel.

Heverészni és sétálni,
Fütyörészni és tréfálni.

Mindenkit mosollyal csalni,
Mulattatni vigasztalni.

Elfáradni és pihenni,
A könnyeket kiengedni.

A könnyeket könnyen venni,
A szenvedést elszenvedni.

Tenni-venni, jönni-menni,
Képzeletben messze lenni.

Túl gondolni a világon,
Túl az Óperenciákon.

Kép forrása: Pinterest
 

Gyereknapra

 

Csorba Piroska: A gyermekkor

 

Mikor „kacsalábon” jár a két cipőd,

Mikor méretlen és örök az időd;

Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,

Mikor az asztalt alig éred el;

 

Mikor a játékból soha nem elég,

Mikor a képzelet világot tár eléd;

Mikor a homokból lisztet szitálsz,

S a sárból édes csokitortát csinálsz;

 

Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,

Mint vörös szőnyegre a mesék királya;

Mikor látod még az angyalt karácsonykor,

És látod a nyuszit kinézni a Holdból;

 

Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe,

És drágább neked, mintha arany lenne;

Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,

Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak;

 

Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,

Mikor fakockákból építed a házad;

Mikor megeteted gondosan a babát,

És sztetoszkóppal hallgatod – hasát ;

 

Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,

Ha az udvarra egyedül kimész;

Mikor homokból tornyos várat emelsz,

Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz;

 

Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz,

Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;

Mikor anyu ölében nyom az álom el,

És édesen alszol, mint lábasban a tej;

 

Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,

S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;

Mikor még mindenből minden lehet,

S hatalmas sátornak látod az eget;

 

Mikor a mennydörgéstől megriadsz,

S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;

Mikor a mesékből soha nem elég,

És kérve kéred, hogy mondják újra még;

 

Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,

És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;

Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet

Megsiratod, és kis sírba temeted;

 

Mikor megmásznivaló minden magaslat,

És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;

Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,

Míg a születésnapodig el fogsz jutni;

 

Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,

És a kabátzsebedben lakik egy manó;

Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,

És senki-senki sem szid meg ezért;

 

Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,

És a kutya? – Az fiú mindahány!

Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;

S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még;

 

Mikor lopva belesel a tükör mögé,

Tán ott van valaki – az arcod az övé;

Mikor bújócskát játszva azt hiszed:

Senki nem lát, ha behunyod szemed;

 

Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,

És a könyvekben csupa csoda vár rád;

Mikor összerajzolod a hófehér falat,

És sehogysem érted, miért nem szabad;

 

Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,

És titkokat súgsz este a babádnak;

Mikor a fürdőkád neked a tenger,

S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel;

 

Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,

Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;

A gyermekkor múlik, mint a nyár,

Mire rájössz, hogy volt – már tovaszáll;

 

De ha a szívedben helyet adsz neki,

Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.

Anyák napja

Kép forrása: Pinterest

Pont így :))

 

"A dolgok rendjét úgy határozták meg, hogy a nőknek mindig igazuk legyen."

Friedrich Nietzsche

Kép forrása: pinterest

 

Ágikának szeretettel!

 

Adventus Domini

Advent első vasárnapján kívánok mindenkinek 

áldott, békés készülődést, hangolódást!

 Kép forrása: Pinterest

Új év

 

Kérem a Jó Istent, adjon erőt Édesanyámnak, legyen boldog új évünk!

 

Szeretteimnek

"Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed."

 

Márai Sándor

Mus Musculus

Az adventünk sem kezdődik szokványosan, mint ahogy az egész év sem az. Egy egér költözött a spájzunkba. Ma egész nap rá vadásztam, már láttam fizikai valóságában is, a legfelső polcra igyekezett. Kirámoltam a spájzból mindent. Egyenként átvizslatva a holmikat, nehogy kiköltöztessem őkelmét is a konyhámba. 

Teljesen kimerültem! Holnap folytatom a vadászatot, már csak a felső polcot kell kiürítenem. Nem lesz egyszerű, a nagy létrát kell behozni hozzá. 

Bár az még rejtély, hogy mi fog történni, ha csak ketten leszünk a spájzban. Lehet infarktust kap a visításomtól. 

Nagyon remélem férjuram is segítségemre lesz a végső harcban! (Csak most szegénykém komoly derékfájással küzd éppen, nem hiszem, hogy tudna egér után vetődni.)

Ha véletlenül kedved lenne ezeket az édes egereket elkészíteni, a kép alatt találtok hozzá linket. Az én egerem futólag sem tűnt ilyen bájosnak. 

Azt még nem tudom, hogy milyen állapotban leszek holnap, és akarok-e egereket látni a fámon.......

REMÉNYIK SÁNDOR: EMLÉKEZÉS KARÁCSONYTALAN ADVENT IDEJÉRE Későn és más lélekkel, “Holnap” holnaputánján Jutottam el szívedbe Ady városa, Várad. Először ősz aranylott mindenütt, Másodszor csattogott a csalogány, S a hársfaillat áradt. Egy őszi s egy tavaszi adventem volt Falaid között, Várad. Én nem kerestem benned semmi mást, Csak enyhülést, csak gyógyulást. A gyógyulást nem adtad. Tán havasokat, tán tengereket Mulasztottam miattad. És mégse bánom, mégis sokat adtál: Új hangulatot, új barátokat, S valami rejtelmes nosztalgiát Utánad, mely örökre megmarad. Advent voltál az életemben, Várad, Adventje új élet ígéretének – S maradt mégis minden a réginek. Advent voltál az életemben, Várad, Advent, melynek nem jött karácsonya. De mégis jó volt Messiásra várni, – S édes az elmult advent illata. (Kolozsvár, 1925 szeptember)

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

REMÉNYIK SÁNDOR: EMLÉKEZÉS KARÁCSONYTALAN ADVENT IDEJÉRE Későn és más lélekkel, “Holnap” holnaputánján Jutottam el szívedbe Ady városa, Várad. Először ősz aranylott mindenütt, Másodszor csattogott a csalogány, S a hársfaillat áradt. Egy őszi s egy tavaszi adventem volt Falaid között, Várad. Én nem kerestem benned semmi mást, Csak enyhülést, csak gyógyulást. A gyógyulást nem adtad. Tán havasokat, tán tengereket Mulasztottam miattad. És mégse bánom, mégis sokat adtál: Új hangulatot, új barátokat, S valami rejtelmes nosztalgiát Utánad, mely örökre megmarad. Advent voltál az életemben, Várad, Adventje új élet ígéretének – S maradt mégis minden a réginek. Advent voltál az életemben, Várad, Advent, melynek nem jött karácsonya. De mégis jó volt Messiásra várni, – S édes az elmult advent illata.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

https://liagriffith.com/felt-pinecone-hedgehog/?utm_source=pinterest&utm_medium=social 

Ünnepi fényben

 Emlékezzünk!

Kép forrása: Pinterest

Isten éltessen!

 

Boldogság

 Szívetekbe béke,

lelketekbe nyugalom,

legyetek boldogok,

mint sok sok éve e napon! 

Boldog Házassági évfordulót!

Legyetek boldogok!

Az én Drágáimnak!

Mára

"Én még nem ...
Én még nem adom fel, szárnyalok. Én még élek, néha még futok, néha már nem rohanok. Csak megyek az úton, és ha kereszteződéshez érek, hagyom, hogy a szívem irányítson.

Én még igen...
Én még élek, még akarok szeretni, én még sok boldog pillanatot akarok, én még utazni vágyom, én még táncolni akarok az esőben, stoppolni akarok az országúton, elfeküdni egy virágos réten. Ölelni akarom azokat, akiket szeretek, sikítani akarok egy hullámvasúton, látni a világ csodáit, piramist látni és hegyeket mászni, új kultúrákat megismerni, én még ÉLNI akarok !

Én már nem ....
Én már nem félek, nem félek az egyedülléttől , nem félek attól, hogy nem kellek, nem akarok félni attól, hogy fájni fog, én csak élek, ha kell őrülten, ha kell kockáztatva, minél több saját pillanattal, ami mind az enyém.

Nem rohanok, nem futok, vagy ha igen, néha megállok, hogy körülnézzek, van-e mellettem valaki."

Ismeretlen

 Kép forrása: Pinterest, Gaëlle Boissonnard

"Az idő egy tolvaj"

Kristina Calu - Az idő (Egyperces)

Az idő egy tolvaj. 
Mindent visz, amit a keze elér. Viszi a gyermekéveket, kettőt pislogsz és már vége. Viszi, a tinédzser kor lázadásait. Még rúgkapálnál, tiltakoznál, lázadoznál a szülők akarata ellen, de már te is szülő vagy. Hová tűntek a húszas évek gondtalan hétköznapjai, amikor még otthon lakhattál, és nem neked kellett megoldanod a számlákat, a hétvégi ebédet, vacsorát, a programokat? 
Az idő egy tolvaj. 
Messziről figyeled az apró ponttá lett embert, aki valaha voltál. Lassan, de biztos léptekkel távolodik tőled. Már átadta a stafétabotot mostani önmagadnak, aki sokszor csak a fejét kapkodja, és nem érti, honnan kerültek szeme köré a szarkalábak, mikor érkeztek meg az első ősz hajszálak? Tovatűnő éned kérdőn keresi az ifjúság eltűnt szerelmeit. A soha véget nem érőnek, és örökké tartónak vélt éveket. A hajnalig tartó bulizásokat. 
Most már otthon, körmödet lerágva aggódsz, hogy biztonságban hazatérjen, az, aki nem rég még benned növekedett, és várta, hogy végre a szemedbe nézhessen. Hová tűnt gyermeked bársonyos bőre, baba illata, állandóan társaságodat kereső apró kis lénye? Ki ez a nyurga, minden ellen hadakozó kamasz, akinek csak az a hihető, amit a barátoktól hall, és minden, ami tőled jön, elutasításért kiált? És elhiszed, ha valaki azt mondja neked, egykor te is ilyen voltál? 
Az idő egy tolvaj. 
Kénye-kedve szerint visz mindent, amit a keze elér. Viszi a szeretteket, nem kérdezi, megengeded-e. Nem kérdezi, fáj-e. Helyette megrántja a vállát és azt mondja: tudod, én minden sebet begyógyítok.

 Kép forrása: Pinterest

Isten veled!

Megint elment valaki az égi mezőkre közülünk!

Isten veled , nyugodj békében Erzsi!