Gion gésanegyed

Gion Kiotó városának egyik kerülete Japánban. Eredetileg a középkorban megépített Jaszaka szentéllyel szemben épült, hogy kielégítse az odalátogatók igényeit. Ma az egyik legexkluzívabb és legismertebb gésanegyed Japánban. Mint minden más gésanegyed a városban, ez is különálló jogokkal rendelkezik, saját közigazgatási rendszere van.

A modern épületek övezte főutcát keresztben átszeli a Kamo folyó és már ott is vagyunk a Gion gésanegyedben.

A „gésa” szót Kiotóban egyáltalán nem használják, a gésa megnevezése a geiko , ami annyit jelent: „művészetekkel élő nő”, maiko pedig a gésa tanonc.

Kiotó ezen területén két hanamacsi, azaz gésaközösség létezik, Gion Kóbu és Gion Higasi. Annak ellenére, hogy az elmúlt 100 évben jelentősen lecsökkent a gésák száma Gionban, a negyed még mindig híres a tradicionális építészet és szórakoztatás megőrzéséről. A kerület egy része bekerült a nemzeti műemlékvédelmi programba. 

A teaházak világa nagyon zárt, ahol az esti fogadások részeit képezi a koktélozás, a beszélgetés, a hagyományos japán játékok, valamint a klasszikus japán zene-, tánc és éneklés bemutatása. Még manapság is látható néha, ahogyan gésák és maikók kis csoportjai sietnek a teaházakba, hogy el ne késsenek a fogadásokról, amelyekre meghívták őket, hogy szórakoztassák a fogadást rendező vendégeket. 

A gioni gésák 1872 óta mindmáig megtartják népszerű táncbemutatójukat, a Mijako odorit (Régi Főváros tánca), (Cseresznyetánc) Ez a rendezvény minden év április 1-től április 30-ig tart, naponta négyszer kerül előadásra. Külföldön ez a legismertebb japán kulturális rendezvény, amelyre az egész világból érkeznek látogatók.

Napjainkban fejezte be Kiotó városa azt a projektet, mely a régi gioni házak és utcák helyreállítását végezte, és erőfeszítést tesz még most is Gion eredeti szépségének megőrzésére. A negyedben főleg kicsi városi lakóházak (macsija) és teaházak (ocsaja) találhatók. Ezek tradicionális épületek, amelyeknek fokozatos eltűnését társadalmi szervezetek és városi rendeletek is igyekeznek megakadályozni vagy legalábbis lassítani. 

Itt már sok helyen ki volt téve, hogy privát terület, tilos a fotózás. Így egy keveset sétáltam az utcákon, amúgy is sötétedésnél kezdődik itt az igazi élet, arra meg már nem volt energiám. Utólag már sajnálom, de a bambuszerdő, piaci séta, vissza a szállóig hatalmas távolság volt a fáradt lábaimnak.

A papucshoz spéci zokni jár.......

 Folyt.köv......