Himeji várkastély

Olyan szépségesek ezek a várkastélyok, persze, hogy mindegyiknél azt írják, hogy Japán legszebb eredeti szamurájkastélya.

Himeji városa Hyogo prefektúrában található, és leginkább gyönyörű, fehér kastélyáról ismert. 

Himeji régi szamurájkastélya több mint 400 éves, és a Sógun című tévésorozatban szereplő várként vált világszerte ismertté. Az UNESCO világörökség részét képező vár túlélt háborúkat és természeti katasztrófákat, és Japán legnevezetesebb eredeti várának tartják. „Fehér kócsag" néven is ismert, mivel az elegáns fehér építmény elméletileg egy repülő kócsagot mintáz.

A fényes múltú Himeji, hétköznapi erődként kezdte pályafutását 1333-ban. Már ekkor, csaknem 750 évvel ezelőtt is mostani helyén, a Himeyama nevű dombon állt. Ezt követően lerombolások, újjáépítések, kibővítések váltották egymást, mígnem 1601 és 1609 között elnyerte mai méreteit és formáját. 4200 m-es kerületével, 2,33 km2-es területével terpeszkedik Himeji központjában. Tokugawa Ieyasu veje, Ikeda Terumasa építette a kastélyt jelenlegi formájában. 

Az épületkomplexum magja a négyszögletes alaprajzú Öregtorony, ezt övezi a központi terület, melyet labirintusra emlékeztető fallal védenek. A különböző méretű és formájú, egymásba nyíló területek kialakításával jött létre a bonyolult védelmi rendszer. A megerősített Öregtoronyhoz széles, nyílt terepen, valamint szűk ösvényeken, keskeny kapukon, kanyargós utakon lehet csak eljutni, azonban kívülről az íves tetőzetek sora könnyeddé teszi az épület látványát.

A kastélynak kísérteties története is növeli a vonzerejét. Az ősi legenda egy szerelemmel kezdődik Kinugasa Motonobu egy bátor harcos és Okiku, egy szolgálólány között. Okikut hamisan azzal vádolták, hogy értékes edényeket veszített el. Állítólagos tettéért halál volt a büntetés, a kastély kútjába dobták. Szelleme éjszakánként a kastélyban jár, és gyászos hangon számolja az edényeket, miután eléri a kilencet, felsikolt, és visszatér a kúthoz.

Egy virágzó fával is találkoztunk novemberben, talán barack lehetett. Alig hittünk a szemünknek.

A kastélyt 1871-ig lakták, s bár utána többször is tervezték a lebontását, végül mindig megmenekült. Amikor a Meiji-kor (1868–1912) kezdetén eltörölték a feudális rendszert, a kastélyt aukcióra bocsátották. Egy himeji lakos vásárolta meg 23 jenért (ma kb. 200 000 jen, azaz 480 000 Ft), és csak azért nem rombolta le az épületegyüttest, mert az túlságosan költséges lett volna.

A kastély sikeresen átvészelte a Himejit ért bombatámadást 1945-ben, pedig a város nagy része porig égett. A várkastélyt csak a kivételes szerencse mentette meg ettől a sorstól, a fölső szintre ugyan ejtettek egy bombát, de az nem robbant fel.

Kevésbé a szerencsének, sokkal inkább hibátlanul megalkotott szerkezetének köszönhette sértetlenségét 1995-ben, amikor a területet földrengés sújtotta. Állítólag meg sem moccant a központi torony felső szintjének oltárán elhelyezett szakés üveg.

2009-ben a kastélykomplexumot ellenállóbbá tették az esetleges földrengésekkel és természeti katasztrófákkal szemben, lecserélték a tetőcserepeket, valamint újrafestették a falakat és az épületeket. A felújítás eredményeképpen  ismét méltán viselheti a „Fehér Kócsag Kastély” (Hakuro-jō vagy Shirasagi- jō) nevet, tündöklő fehér falaival, felfelé ívelő tetővégeivel szárnyal az ég felé.

Bútor egyáltalán nincs, viszont látni lehet a harcosok búvóhelyét, a fegyver állványokat, titkos átjárókat. A legfelső emeleten egy szentély van berendezve, innen jól belátni az egész kastélyudvart és a környéket.

Kasuga-taisha szentély

Az egyik legfontosabb szentély a sintó vallásban, ugyanakkor alapították, mint Nara városát. „Lámpás szentély" néven is ismert, mivel lámpások százai mutatják az utat a szentélyhez az erdőn keresztül. 

Ez a szentély több mint 3000 lámpának ad otthont, amelyek kőből vagy bronzból készültek. A lámpások csak a fesztiválok idején világítanak.

A szentély születése a legenda szerint akkor kezdődött, amikor Kasuga-taisha első kamija, Takemikazuchi, egy fehér szarvas hátán fellovagolt a Mikasa-hegy tetejére i.sz. 768-ban, Nara védelme érdekében. A szikaszarvasok itt is sétálgattak közöttünk...

Kasuga-taisha építészeti stílusa a Kasuga-zukuri néven ismert főcsarnok (honden) nevéből származik. A szentélykomplexumot négy kolostor védi, és egy fő szentélyt, kincsesházat, több különböző csarnokot és nagy kapukat tartalmaz. Ennek a szentélynek gyönyörű dísze a sok wisteria fa (lilaakác), amelyek április végén és május elején virágoznak. (Huuu, el tudom képzelni milyen mesés ekkor!)

A négy fő kaminak van egy-egy szentélye, amelyek mindegyike ugyanabban az építészeti stílusban épült. Jellemzőjük a ferde nyeregtetők, a téglalap alakú szerkezet, a katsuogi (díszrönk) és a chigi (villás tetőszerkezetek). 

Számos kiegészítő szentély található a fő szentélyen kívül, amelyeket a kisebb kamiknak szentelnek.

A szentélyeket rendszeresen újjáépítik. Ez a hagyomány a shinto tokowaka  koncepcióján alapul, amelyben a tárgyak megújulnak, hogy megőrizzék isteni tekintélyüket az örökkévalóságra törekedve. Kasuga-taisha is 20 évente, a Nara-korszak óta több mint 1000 éve újjáépíti szentélyeit ugyanazon előírások szerint, a legutóbbi rekonstrukció a 60. újjáépítés volt 2016-ban.

A parkon keresztül ösvények vezetnek a Wakakusa-hegyhez, a Todaiji-templomhoz és a Kohfukuji-templomhoz. A Kasuga-taisha szentély mögött a szent Kasugayama őserdő több mint 1000 éve érintetlen maradt.

 

Ez a szentély is az a kategória, ahová többször eljönnék, tavasszal mikor virágzik a lilaakác, egy fesztivál idején, mikor éjjel meggyújtják a lámpásokat. Bár el tudom képzelni, hogy micsoda tömeg lehet akkor, most is minden nevezetes helyen rengeteg volt a kiránduló japán és a turista.

1998-ban az „ősi Nara történelmi emlékműveit”, köztük a Kasuga-taishát, a Kasugayama őserdőt az UNESCO közös világörökségi helyszínévé nyilvánították.