Kasuga-taisha szentély

Az egyik legfontosabb szentély a sintó vallásban, ugyanakkor alapították, mint Nara városát. „Lámpás szentély" néven is ismert, mivel lámpások százai mutatják az utat a szentélyhez az erdőn keresztül. 

Ez a szentély több mint 3000 lámpának ad otthont, amelyek kőből vagy bronzból készültek. A lámpások csak a fesztiválok idején világítanak.

A szentély születése a legenda szerint akkor kezdődött, amikor Kasuga-taisha első kamija, Takemikazuchi, egy fehér szarvas hátán fellovagolt a Mikasa-hegy tetejére i.sz. 768-ban, Nara védelme érdekében. A szikaszarvasok itt is sétálgattak közöttünk...

Kasuga-taisha építészeti stílusa a Kasuga-zukuri néven ismert főcsarnok (honden) nevéből származik. A szentélykomplexumot négy kolostor védi, és egy fő szentélyt, kincsesházat, több különböző csarnokot és nagy kapukat tartalmaz. Ennek a szentélynek gyönyörű dísze a sok wisteria fa (lilaakác), amelyek április végén és május elején virágoznak. (Huuu, el tudom képzelni milyen mesés ekkor!)

A négy fő kaminak van egy-egy szentélye, amelyek mindegyike ugyanabban az építészeti stílusban épült. Jellemzőjük a ferde nyeregtetők, a téglalap alakú szerkezet, a katsuogi (díszrönk) és a chigi (villás tetőszerkezetek). 

Számos kiegészítő szentély található a fő szentélyen kívül, amelyeket a kisebb kamiknak szentelnek.

A szentélyeket rendszeresen újjáépítik. Ez a hagyomány a shinto tokowaka  koncepcióján alapul, amelyben a tárgyak megújulnak, hogy megőrizzék isteni tekintélyüket az örökkévalóságra törekedve. Kasuga-taisha is 20 évente, a Nara-korszak óta több mint 1000 éve újjáépíti szentélyeit ugyanazon előírások szerint, a legutóbbi rekonstrukció a 60. újjáépítés volt 2016-ban.

A parkon keresztül ösvények vezetnek a Wakakusa-hegyhez, a Todaiji-templomhoz és a Kohfukuji-templomhoz. A Kasuga-taisha szentély mögött a szent Kasugayama őserdő több mint 1000 éve érintetlen maradt.

 

Ez a szentély is az a kategória, ahová többször eljönnék, tavasszal mikor virágzik a lilaakác, egy fesztivál idején, mikor éjjel meggyújtják a lámpásokat. Bár el tudom képzelni, hogy micsoda tömeg lehet akkor, most is minden nevezetes helyen rengeteg volt a kiránduló japán és a turista.

1998-ban az „ősi Nara történelmi emlékműveit”, köztük a Kasuga-taishát, a Kasugayama őserdőt az UNESCO közös világörökségi helyszínévé nyilvánították.

Hajlongó szikaszarvasok

Elbúcsúztunk Kiotótól, ahol annyi szépséget láttunk és elindultunk Oszaka felé, útközben megálltunk Narában. Nara, (korábbi nevén Heidzsókjó) Japán első fővárosa volt a Nara-kor idején, 710-784 között. Kiotótól 29 km, Oszakától 42 km távolságra.

Mivel a város alapítása egybeesett a buddhizmus megjelenésével Japánban, építészeti szempontból a város igazi kincsesbánya, gyönyörű templomokkal és pagodákkal. Ezek többsége a város közepén elterülő Nara Parkban található, ahol több mint ezer, békés szikaszarvas (Cervus nippon) él szabadon. A narai szarvasok régen szent állatokként voltak számon tartva, ma már természeti kincsként. A Nara Parkban szinte mindenhol megtalálhatóak. Szelídek és nem riadnak meg az emberektől.

„Szarvas kekszet” lehet vásárolni, amivel etetni lehet őket

A Kaszuga szentély legendája szerint a misztikus Takemikazucsi isten egy fehér szarvason érkezett Narába, hogy vezesse az újonnan épült fővárost, Heidzsó-kjót. Azóta a szarvasokra mennyei állatokként tekintenek, akik védik a várost és az országot. 

 

A Nara Park hivatalosan 502 hektár, de a hatalmas szentélyekkel és templomokkal együtt körülbelül 660 hektár lehet. 

Köztudott, hogy a japánok a tisztelet jeléül meghajlanak, ugyanígy hajlonganak a szarvasok is, hogy hozzájussanak a szarvas csemegéhez. Nagyon édesek! 

 

Sajnos a saját videómat nem fogadja a blog valamilyen oknál fogva!

>>>>>>https://www.youtube.com/watch?v=GcLg0qSsdDE&t

 

Folyt.köv.......

Sagano bambuszerdő

A szigetországban egyszerre találunk hatalmas metropoliszokat és igazi természeti gyöngyszemet, sőt a kettő fúzióját is tökélyre fejlesztették. Jó példa erre az Arashiyama bambuszerdő, amely Kiotó nyugati részén található és egy pillanat alatt repít minket az egykori főváros utcáiról egy igazi elvarázsolt erdőbe. 

A szigetország egyik jelképe, a zöldellő Sagano bambuszliget. A város 17 Unesco világörökségi helyszíneinek egyike és kétségtelenül Kiotó egyik leggyakrabban fotózott pontja. A bambuszerdőn keresztül egy körülbelül 1,5 km hosszú ösvény vezet. A területe 16 km². A bambusz szimbólumvilága évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza. Azért ültették ezt az erdőt, hogy a templomokat megvédjék a gonosztól, mivel a bambusz az erő és kitartás szimbóluma,

Több mint ezerféle bambuszfajta létezik. Átlagban 5-10 méter a magasságuk, de van közöttük 20 méteres is, tizenöt centinél is vastagabb lehet a törzse.

Az üreges felépítésű, kis súlyú és nagyon hajlékony, rugalmas száraknak köszönhetően az élet szinte minden területén hasznosítható növény, készíthető belőle többek között ékszer, kerítés, horgászbot, bútor. A textilipar fölhasználja a szálasanyagukat, ami a lenhez és a kenderhez teszi hasonlatossá. A japánok annak idején könyvet és íjat is készítettek bambuszból,  de az első ágyúcsövek anyaga, az úgynevezett HUCSONGOK is belőlük készültek.

A bambuszrügy a japánkonyha kedvelt alapanyaga.

Riksa túrán is részt lehet venni

A Togetsukyo híd egy 155 méter hosszú és 11 méter széles híd, amely a Katsura folyón ível át Kiotóban.

A híd története a korai Heian-korszakba nyúlik vissza, a Jowa-korszakba (834–848), amikor Dosho szerzetes megépítette a "Horinji hidat", hogy megkönnyítse a Horinji-templom elérését. A Kamakura-korszak közepén Kameyama császár megcsodálta a hidat, és megjegyezte: "Olyan, mintha a hold átkelne a hídon", ami ihlette a "Togetsukyo" nevet, ami "Hídon áthaladó Hold".

Kimonó és a divatos cipő

Folyt.köv...