2017. december 30., szombat

Az új évre

Boldog új évet kívánok!
Merj és akarj!

Gyerekekkel büszkélkedni
Őket mindig megdicsérni
Családoddal együtt lenni
Jókat beszélgetni
Szeretni és szeretve lenni
Világot beutazni
Romok között álmélkodni
Ráérősen bámészkodni
Napsütésben andalogni
 
Kastélyokat felfedezni
Múzeumban elmélyedni
Utcákon ténferegni
Hegyekben eltévedni
Domboldalról hemperedni
Virágmezőn lefeküdni
Érett gyümölcsöt fáról enni
Fát, virágot elültetni
Kertedből oázist teremteni

Barátokkal jót nevetni
Mozi filmen pityeregni
Tüzet rakni, körülülni
 Télen, nyáron fagyit enni
Citromos mignont venni

Merj és akarj boldog lenni!

(Nora-bora)

Csend, béke

Mindjárt vége az évnek, ezen a szép hideg, napfényes napon ellátogattam a Szent Annába
 Jó volt egy kis időt csendben, békében, nyugalomban tölteni
Nem tudni mit hoz a jövő, a legfontosabbat az egészséget kértem mindannyiunknak, a többi már csak rajtunk múlik!

2017. december 28., csütörtök

Aranyban, ezüstben, pirosban, fehérben

Mi nem váltogatjuk a fenyőfán a díszeket divat szerint, viszont évente újabb darabokkal bővül a repertoár, van amit még a gyerekek csináltak. Szaloncukor is van a fán, mi így szeretjük.
Ünnepeken hódolhatok terítési mániámnak. Most több napot töltöttünk együtt, így aranyban, ezüstben, pirosban és fehérben álmodtam meg asztalunkat. Kinek, melyik tetszik? Lehet választani....
Piros
Beszereztem új karácsonyi díszpárnákat
Arany
Ezüst
A konyhám fehér karácsonyi hangulatban
 Lazac fűszeres bundában, édesburgonyával
Gyerekeim nem nagyon szeretik a hagyományos bejglit, de a kelt-tésztás változatot annál inkább, így ezzel próbálkoztam életemben először. Finom lett, sikere volt.
Mézes süti elmaradhatatlan
Gránátalmával díszítettem a tortám
Milyen hamar elrepült ez a karácsony is, pedig nagy örömömre öt napot tölthettünk együtt....

2017. december 27., szerda

Nemzetiben jártam

Végre eljutottam a Nemzeti Színházba
Sajnos nem a nagyszínpadra, csak a Gobbi Hilda Színpadra, de ez is nagy élmény volt, szinte testközelben voltunk a színészekkel. A lakásszínházas élményhez volt fogható. A színészek minden rezdülése érzékelhető volt. Házasság Palermóban című darabot néztük meg. Carlo Goldoni, A régiséggyűjtő családja című műve alapján.
Még szinte le sem értünk a lépcsőn, amikor a színészek már ott voltak közöttünk, mintha  egy esküvő másnapjára érkeztünk volna a Terrazzani házba, ahol szívélyesen invitáltak be bennünket, mint a násznépet. Egyikőnk, másikunkkal még egy-egy tárgyat is bevitettek. Miután a színpad körött elfoglaltuk helyünket, úgy éreztük magunkat, mintha a családdal együtt lettünk volna a szalonban.

Ízelítő a darabból a Nemzeti Színház képeivel https://nemzetiszinhaz.hu/eloadas/hazassag-palermoban/kapcsolodo-tartalmak


A komikus helyzet csak kiindulópont, a vígjáték igazi forrása: a jellem. Annyira tökéletes volt a jellemábrázolás és annyira helytálló mind a mai napig (pedig a darab az 1700-as években íródott).

Új asszony érkezett az előkelő, ámde szegény Terrazzani házhoz. Vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após régiséggyűjtő szenvedélye, és az anyós ékszerek és ruhák utáni vágya. A lánynak, és jámbor, szerelmetes férjének semmi nem jut. Elindul a háború, három nő között zajlik a főkonfliktus.(anya, meny, szobalány) Anzelmo, az após az antikvitásba menekül, az egyiptomi halotti kultusz műtárgyait gyűjti menye apadó vagyonából. ( Édesapámat véltem felismerni benne, meghökkentő volt....) A fiatal férj pedig bekerül anyja és felesége közé ütközőnek. A férfiakat felőrli a női harc, egyedül Brighella, a szélhámos virul benne – egy orgazda élelmessége és a szicíliai gavallér keveredik kétes figurájában.
A színészek között régi nagy nevek és fiatal tehetségek, Bánsági Ildikó, Blaskó Péter, Bodrogi Gyula, Tompos Kátya, Györgyi Anna, Bakos-Kiss Gábor, a teljesség igénye nélkül.
Ráadásul ezt a darabot nálunk most mutatták be először kőszínházban.
Élveztem minden percét a darabnak, a színházi alakításnak és boldogsággal töltött el, hogy végre ebben a csodálatos épületben lehettem.

2017. december 25., hétfő

Ünnepi fények

"Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
 ezt a világot elfeledni."
Wass Albert: Karácsonyi versek II.

2017. december 24., vasárnap

Karácsony

"Odakint hó hull, idebent csend ül.
Az áhítatban pici harang csendül.
Egy angyal csendben a fa mellé repül,
a szeretetet hozta nekünk ünnepül."


Boldog, békés karácsonyt!

2017. december 23., szombat

2017. december 22., péntek

Budapest múltja

 Kiscelli Múzeum
Óbuda ura, gróf Zichy Péter (1674-1726) a mariazelli bazilika Mária-kegyszobor másolatának kápolnát alapított a kiscelli dombon. Halála után fia Zichy Miklós igazgatta a birtokot.
1738-tól kezdték a barokk stílusú kolostor építését, Johann Entzenhoffer bécsi építész tervei szerint és a trinitárius rend szerzeteseit telepítik a kegyhely szolgálatára.
1747-1749 között épült a templom
Jelenleg ebben a monumentális, különleges, misztikus térben kiállításokat és koncerteket is szerveznek
A szentélyben helyezték el Zichy Miklós epitáfiumát, aki 1758-ban hunyt el. A lábazat 2002-ben a Dunából került elő.
1784-ben II. József feloszlatta a trinitárius rendet és elárverezték a kolostor tárgyait. Az épületet az Esterházy gyalogezred laktanyájává alakították. Majd hadifoglyokat szállásoltak el benne. Az elkövetkező évtizedekben tüzérségi és katonai raktárként, hadikórházként szolgál. Később szükséglakásokat alakítottak ki benne.
1910-ben a bécsi bútorgyáros és műgyűjtő, Schmidt Miksa vásárolta meg. A kolostort kastéllyá alakította, ahol bemutató termeket  létesített és műgyűjteményét is itt helyezte el. A díszes fakapu a bécsi hadügyminisztériumot díszítette, melyet idehozatott és beépített, mint az egész homlokzati részt is.
Történt itt egy bűnügy, Turcsányi Emília, azaz „Mágnás” Elza meggyilkolása. 1914. januárjában a budai Margit rakparton két arra hajtó kocsis egy, a Dunába dobott utazókosárra lett figyelmes, amely egy fiatal nő holttestét rejtette. A szenzációs esetre az akkoriban kialakuló hazai és külföldi bulvársajtó is figyelmes lett, így az izgalmas bűneset napokig az újságok címlapján szerepelt, ezzel valóságos tömeghisztériát okozva. A holttest azonosítása után kiderült, hogy a gyilkosság áldozata Turcsányi Emília, akit a korabeli Budapesten csak Mágnás Elzaként ismertek. A hölgy a kiscelli kastély egykori tulajdonosának, a bécsi származású Schmidt Miksa bútorgyárosnak volt a kedvese.
1935-ben Schmidt Miksa meghalt. Végrendeletében a parkot, az épületet, és az abban hátrahagyott műgyűjteményt a fővárosra hagyta azzal a kikötéssel, hogy a parkból közpark legyen, a műkincseit tartalmazó épületben pedig múzeumot hozzanak létre.
A II. Világháborúban a templom súlyos háborús sérüléseket szenvedett. 1948-ban nyílt meg az első várostörténeti kiállítás. 1956-ban a múzeumba három katona, valamint tizenévesek csoportja vette be magát. Kilőttek egy szovjet menetoszlopban haladó tehergépkocsi sofőrt a Bécsi úton, majd néhány nap alatt megadták magukat. A három felnőttet 1958-ban kivégezték.
Ezt a sárkányt a bejárat előtt, valahogy nem tudtam hova tenni, ezért utánanéztem, nagyon érdekes a története.
A Lánchíd pesti hídfőjénél az 1850-es években épült az első rakodópart, északi kapuját három sárkány őrizte, jégtörőnek szánták a tél végi áradások esetére. A déli kaput delfinek őrizték. 1900-as években elkerültek innen és sokáig a Városligetben álltak. Majd Kiscellbe kerültek, de itt csak egy maradt, a másik kettővel az Állatkertben találkozhatunk zöldre mázolva. ( Itt az eredeti helyükön látható 1860-ban, kép forrása a Kiscelli Múzeum honlapja)
Kiállítások
Pest-budai cégérek
Barokk szoborcsarnok
Szentháromság szoborcsoportot 1712-ben állították fel a Mátyás-templom előtt
Régiségek 1780-1873 közötti korból, Buda fővárossá válása, Pest, Buda, egyesítése közötti időkből.
Közterek és magánterek 1873-1940 közötti korból
A mesés Róth Miksa üveg
Az elmaradhatatlan kovácsoltvas
Az ülő lány-szobor ismerős volt a Margitszigetről és valóban Csikász Imre alkotása, ez a régebbi 1911-ben készült, míg a másik, a szigeten 1932-ben.
 Sajnos erről a gyönyörűséges szoborról semmit nem sikerült kinyomoznom......
Meg kell még néznem a kálváriát is feltétlen!