Este visszatértünk Tokióba és meglátogattuk, a császári palotát és parkot.
Itt él a világ egyetlen uralkodója, aki még a császár címet viseli.
A császárok politikai hatalma az évszázadok során fokozatosan gyengült, majd 1185-ben a sógunok (hadvezérek)
vették át az uralmat az elkövetkezendő hétszáz évre. Ezalatt Japán
császárai a shinto vallás legfőbb méltóságaiként, isteni hatalmuk
birtokában uralkodtak.
A hatalmas metropolisz helyén a 17. századig csak egy aprócska Edo nevű
halászfalu állt. 1603-ban azonban Tokugava Iejaszu sógun ezt a
települést jelölte ki székhelyeként, ezután pedig Edo gyors fejlődésnek
indult. Ebben az időszakban, amelyre Edo-korként szoktak hivatkozni, a
tényleges hatalmat a sógun gyakorolta, míg a japán császár pusztán
reprezentatív funkciót töltött be.
A politikai hatalmat 1867-ben szerezte vissza Meiji császár, felszámolta a sógunátust és radikálisan átszervezte
Japánt. Reformjai részeként székhelyét Kiótóból a népesebb és központibb
fekvésű Edóba helyezte. A város ekkortól viseli Tokió nevet, melynek
jelentése „keleti főváros”.
Ezután a második világháború és a Japán Birodalom vége jelentett
krízishelyzetet a császárság történetében. Japán amerikai megszállása
során MacArthur tábornok azt a kérdést vizsgálta, hogy az akkori
császárt, Hirohito-t terheli-e felelősség háborús bűnökért és
kiérdemelte-e az akasztást. MacArthur végül amellett állt ki, hogy
Hirohito felmentést kapjon és megtarthassa a trónját, mert a császárra,
mint a nemzeti egység szimbólumára nagy szükség volt Japán
újjáépítéséhez és demokratizálásához. Ezen célok érdekében Hirohitonak
le kellett mondania „isteni méltóságáról” – bár máig vitatott, hogy a „megtestesült” vagy az „élő”
isteni mivoltát tagadta-e meg.
1947 óta a japán császár az
alkotmányos monarchia vezetőjeként formális feladatokat lát el, valamint
Japán alkotmánya szerint ő a japán államnak és a nemzet egységének
szimbóluma.
A császári palota Tokió szívében helyezkedik el, de a masszív falak és
vizesárok mellett, hatalmas parkok és tér veszi körbe. Az előd
erődítmény 1457-ben készült, majd annak a maradványaiból építették meg a
jelenlegi palotát a 19. sz végén, így amikor Kiotót követően Tokió vette
át a főváros szerepét 1888-ban már ide költözhetett az uralkodó. A császári család jelenleg is itt lakik.
A kőhídnál tovább azonban sajnos nem juthatunk, a palota kert évente
csak két alkalommal látogatható, január 2–án, illetve december 23-án az
uralkodó születésnapján.
Szamuráj szobor a téren
Kusunoki Masashige (1294 – 1336), 14. századi szamuráj volt, aki Go-Daigo császárért harcolt a Genkó háborúban, hogy megpróbálja visszaállítani a birodalmi hatalmat az 1330-as években. 1900-ban felállították Kusunoki szobrát, a tokiói császári palota előtti nyilvános téren. Kusunokit a birodalmi hűség fényes példájaként tartották számon, és nemzeti hős lett.
Csijoda városrészben találhatók japán kormányzati épületei és a város
egyik legfontosabb tömegközlekedési csomópontja, a Tokió pályaudvar.
Innen indulnak a nagy sebességű Sinkanszen vonatok Japán távolabbi
pontjaira.
A japán fenyő szívszerelmünkké vált! :))
Innen gyalog mentünk haza, nem volt messze a szállásunk
Menyasszony fotózás itt is volt.
Páran még ellátogattunk a híres Tokió Sky Tree toronyhoz. Innen folytatom......
