Mesél a keménycserép

 Néprajzi Múzeum 

Hétköznapi luxus

 A királyné asztalától a parasztházig kiállítás 

Rájöttem, hogy imádok mindenféle szép edényt. A Zsolnay, holicsi, hollóházi,  Fischer és a köznépi kerámiák sosem látott válogatásában gyönyörködhettem. 

 

Tobzódás 600 keménycserép sokszínű világában, a főúri étkészletek eleganciájától a parasztházak falait díszítő színes tányérokig.

Ecet és olajtartó (Kassa 1810-1820)

A keménycserép, más néven kőedény, egy 1100–1200 °C-on égetett, fehér, vékony falú, jól díszíthető, finoman formázható anyag, amely a 18. század első felében indult hódító útjára Angliából. Néhány évtized alatt meghódította Európát, majd a magyar piacot is. Olcsóbb és egyszerűbb az előállítása, mint a porcelánnak.

 

A nyugat-szlovákiai Holicsban 1743-ban kezdte meg működését az első manufaktúra, melyet Mária Terézia férje Lotaringiai Ferenc alapított.

A 19. század során a hazai műhelyek és gyárak keménycserépből készült termékei egyszerre lettek a polgári otthonok elegáns kellékei a parasztházak díszei, és helyet kaptak az uralkodói asztalokon is.

Iglói edények

A 19. század közepén Kassa, Igló és az erdélyi Batiz termékei voltak a legelterjedtebbek. A század második felében eluralkodó magyaros stílus legkiválóbb képviselője az apátfalvi (ma Bélapátfalva), hollóházi, városlődi üzem volt.

A Kiegyezés után két irányban fejlődött tovább a keménycserépgyártás, egyik irány a köznépi, paraszti tárgykultúra, másik irány az iparművészeti tárgykultúra. 

Az első az 1873-as bécsi világkiállítás, ráirányította a figyelmet a háziipari kultúrára, népi kultúrára.

Az 1885-ös kiállításon nagy sikert aratott Fischer Ignác művészete, amit ez a 136 cm magas  óriásváza is reprezentál.

Tökvirágos kaspó

A szecesszió egyéni, magas minőségű darabjai a körmöcbányai és a budapesti Drasche gyárból kerültek ki. Az utolsó komolyabb művészi eredményt a kispesti Gránit gyár art deco készítményei képviselik.

Pálinkás Béla festőművész tervei alapján díszített Art Nouveau tárgyak Fischer Emil gyárából

Zsolnay dísztál, amelyet Klein Ármin tervezett. Klein Ármin a pécsi Zsolnay-gyár egyik legmeghatározóbb alkotója volt a historizáló korszakban. 

Az 1896-os millenniumi kiállítás. A Zsolnay gyár itt mutatja be először az eozin mázat.  

Csodás Zsolnay - millenniumi dísztál

A párizsi világkiállításon (1900) megjelentek a historizmus és a szecessziós tárgyak

A Fischer Ignác által alapított budapesti gyár híres volt historizáló stílusú dísztárgyairól, amelyek gyakran merítettek ihletet a keleti (perzsa, török) és a magyar népi motívumokból.

 

Görgey Artúr tábornok hagyatékából kerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe a gazdagon díszített, virágmintás és „törökös” motívumokkal díszített edények. A városlődi gyár egyik legjelentősebb korszaka a Mayer (vagy Láng és Mayer) család nevéhez fűződik a 19. század második felében.

A 19. sz. közepén a polgárság és nemesség a keménycserép helyett már inkább porcelánt vásárolt. A gyáraknak új piacot kellett keresniük. A megoldást, a szegényebb városi és paraszti lakosság felé fordulás adta. Ehhez a réteghez alakították a formákat, egyszerűbb tányérokat, leveses és lapos tálakat és kancsókat gyártottak tömeggyártásban.

 

A „bécsi rózsa” és társai előbb kézi festésben, később sablonokkal, nagy szériákban terjedtek el, miközben a feliratok: emlék, keresztnevek, jókívánságok, vallásos szövegek a 19. század végére személyes üzenetté váltak.

Az utolsó keménycserepet gyártó Gránit Gyár Kispesten, a rendszerváltás idején szűnt meg. 

A kiállítás után körülnézek, hogy vajon milyen keménycserép tárgyaim vannak még. Sokkal nagyobb becsben fogom őket tartani

Szerintem megint kezd divatba jönni, nagyon szép készleteket látok, csak ezek egyszínűek. Már régóta szeretnék magamnak egy ilyet beszerezni. 

Üstökös

Néha felmerül bennem, hogy amit elmulasztottam az iskolában diákkoromban  megtanulni, azt most pótolom be, végtelen érdeklődéssel, rendkívüli csodálattal, hódolattal.

A magyar kultúra napján a következő állomás a PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum) volt, ott is a Jókai 200 című kiállítás érdekelt, mivel a csodás Petőfi-kiállítást már láttam és írtam is róla.

 "Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz"

Különböző íróktól származó Jókai-méltatások, üstökös alakzatban.

Jókai 1825-ben született, akkor amikor a Magyar Tudományos Akadémia is megalapult. Milyen jó, hogy nemrégiben ott is jártam. Műveiben megjelennek a természettudományok legújabb eredményei, valamint a hozzájuk kapcsolódó mérnöki és technikai vívmányok.

Jókai Mór 

(1825. Komárom - 1904. Budapest)

fiatalkori önarcképe (1843)

Neve valójában nem is Jókai Mór volt, hanem Ásvai Jókay Móricz. E nevet apja kedvenc hőse, Benyovszky Móricz után kapta. Később aztán Tóth Lőrinc és Petőfi Sándor javaslatára a Móricz Mórra rövidült, a Jókay végén lévő „y” pedig az 1848-as szabadságharc idején cserélődött „i” betűre, hogy elutasítja a nemesi származással járó kiváltságokat. 

 Édesanyja

Jókai Mór: Jókayné Pulay Mária (1843-44)

Az 1830–40-es években képzőművészeti pályára készült, festő szeretett volna lenni, és nem író. A révkomáromi Királyi Rajz Oskolának négy éven át volt tanulója. 1835-ben Pozsonyba adták cserébe, Zsigmondy Sámuel ágostai evangélikus líceumi tanárhoz, német nyelvet tanulni. Ezt követően Pápa, ahol olyan barátokra lelt mint Petőfi Sándor, Orlai Petrich Soma, majd Kecskeméten jogásznak tanult. 1846-ban ügyvédi diplomát szerzett. Ezt követte a nagy elhatározás "Elhatároztam, író leszek és semmi más."

Bátyja

Jókai Mór: Jókai Károly (1840-es évek)

Nővére

Jókai Mór: Jókai Eszter 

Gyönyörű illusztrációkat és könyvborítókat látni itt

Zichy Mihály: A magyar nép

A cári udvarban működő festőt kérték fel, Jókai Mór Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című huszonnégy kötetes sorozatba írt A magyar nép című fejezetének illusztrálására. A tanulmány elkészült címképének Habsburg-hatalommal szembeni kritikus szellemisége is hozzájárult ahhoz, hogy végül nem került be a kiadványba. Zichy Mihály mozgalmas csoportképbe fűzte össze Árpád fejedelem megválasztását, a tatárok majd törökök elleni harcokat, az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot, valamint Ferenc József megkoronázását. A művész Jókai Mórnak ajándékozta a festményt, amely az író dolgozószobájába került.

 

Orlai Petrich Soma: Laborfalvi Róza

Barabás Miklós: Laborfalvi Róza, Jókai Mór

1853-ban az író telket vett a Svábhegyen, ahol saját maga készített kertet, szőlőst, és egy házat is építtetett. Szerette a természetközelséget.

Milyen nagy öröm számomra, hogy jártam itt >>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2025/06/jokai-kertben.html

Most láthattam az eredeti Jókai festményen is a svábhegyi kilátást.

Balatonfüreden is vett egy villát, ahol nyarait töltötte. Itt született meg egyik legismertebb műve, Az aranyember. Felesége halála után a nyaralót eladta, s ez ma hazánk egyetlen Jókai Emlékmúzeumaként működik. 

2015-ben írtam róla>>>>https://nora-bora-nora.blogspot.com/2015/10/nagy-regenyironk-villajaban.html

Jókai 1858-ban indította el saját élclapját, az Üstököst, magyar anekdotakinccsel, az olvasók által beküldött szövegekkel és rajzvázlatokkal.

Jókai komáromi díszládája, karosszéke, íróasztala

A gótikus szekrényt, Schickedanz Albert építész és festő tervei alapján, Fischhof Jenő bőrdíszműves, iparművész készítette 1893-ban, az 50 éves írói jubileumra. Ebben a fiókos bútorban helyezték el és adták át a grafikusok ajándékait Jókainak.

  

Jókai Mór a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elismert tagja volt, 1858-ban levelező, 1861-ben rendes taggá választották, majd 1892-től az igazgatósági tanács tagja lett.  

Horovitz Lipót: Jókai Mór (1888)

A Feszty-villa

https://nora-bora-nora.blogspot.com/2025/06/akar-egy-velencei-palota.html

  

Jókai Mór a Feszty család körében

Ferraris Artúr: Történelmi tarokkparti

A képen összeszokott kártyakompánia látható. A személyek balról jobbra: Gajári Ödön, Sváb Károly, Nedeczky István, Csernátony Lajos, Jókai Mór, herceg Odescalchi Gyula, Beöthy Algernon, Tisza Kálmán, Podmaniczky Frigyes, Pulszky Károly, Mikszáth Kálmán, parlamenti képviselők, közéleti szereplők. Érdekesség, hogy a megfestett személyek Ferraris műtermében eljátszották a jelenetet, amelyet Erdélyi Mór fényképész a helyszínen megörökített. Ez a fotográfia szolgált alapul a festmény elkészítéséhez. 

Jókai dolgozószobájában (remek szelfi pont)

Szüret Jókaiék svábhegyi kertjében 

 

Óriáskagyló, Laborfalvi Róza ajándéka

Tridacna gigas a Föld legnagyobb puhatestűje 

Az író, aki üstökösként beragyogta a magyar kultúrát

Jókai mindig is élénk érdeklődéssel fordult a XIX. századi technikai és tudományos vívmányok iránt. A jövő század regénye című művében, a cselekmény mozgatója egy természettudományos felfedezés, ami átformálja a világ politikai, katonai és társadalmi képét. A regény középpontjában az ichor megtalálása, valamint a repülőgép feltalálása áll. Jókai világának valamennyi problémájára (békétlenség, fajgyűlölet, háborúk stb.) gyógyírt jelent a Gyilkos-tóból kinyert ichor. 

Jókai kapcsolati hálója

(Azt hiszem ennek tanulmányozására külön időt kell szánni!) 

„És most gondoljuk hozzá, hogy még száz év múlva is lesznek emberek, — sokan lesznek, — kik hazájukat szeretik, kik az emberiség nagy bajait orvosolni törekesznek, — kik a néperkölcsöt nemesitik,— kik a felvilágosodást terjesztik, — kik a semmiből teremteni, az embererőt istenerővé emelni igyekeznek; […] de ezekkel szemben fog állani az a másik óriás, akinek neve a ’N i h i l’, a ’S e m m i’, aki nem hisz semmit, se Istent, se hazát, se nemzetet, se túlvilágot, se államot, se emberi törvényt, se családot, se becsületet, se költészetet, aki megtagadja a múltat, nem bánja a jövendőt, akinek nincs más czélja, mint a mai nap, más ura, mint az ’én’ : más törvénye mint azt tenni, ami neki jól esik.”

Ez a részlet Jókai Mór A jövő század regénye című művéből származik, amely 1872-ben jelent meg és mennyire időálló!