Shirakawa-go

Egy újabb UNESCO Világörökségi helyszín. 

A Shirakawa nevet, azaz „fehér folyót” évszázadok óta használták a Sho folyó völgyének környékére a mai Gifu prefektúrában

 

Az Edo-korszakban (1603–1867) Shirakawa 42 települést foglalt magában, amelyeket együtt Shirakawa-go-nak („Sirakawa település”) emlegettek. Ellentétben az akkori japán legtöbb területtel, amelyeket helyi szamurájurak vagy daimjók igazgattak, Shirakawa-go a Tokugawa sógunátus (központi kormányzat) közvetlen irányítása alatt állt.  

 

A sógunátus bukása és az ezzel járó birodalmi uralom 1868-as visszaállítása után Shirakawa-go két közigazgatási egységre szakadt, Shirakawára és Shokawára. A 42 településből 23 Shirakawa falu lett, amely a mai napig fennmaradt. A többit Shokawa falunak osztották ki, amely ma Takayama városának része.

A Japán Alpok ölelésében levő faluban az átlagnál sokkal több hó esik, ezért egy egyedi építészeti stílus fejlődött ki. A mintegy 200 éves házak nagyon tartós cédrusfából épültek, tetejüket pedig szokatlanul meredekre tervezték, rizsszalmából, hogy a hó jobban lecsússzon. 

Ez a „gassho-zukuri” építészet. A „gassho” jelentése ima, ugyanis a tető alakzata a buddhisták imára összetett kezére emlékeztet.

A Világörökségi Területen az 1800 körül épült gassho stílusú házak a mai napig állnak, skanzen faluként üzemel. Jelenleg már nem lakják a házakat, kis üzletek működnek bennük vagy egy-két házban múzeum van, ahová be lehet menni, megnézni hogyan éltek itt. Még az 1980-as években is laktak itt.

A sokszor 200-250 éves, mára már füsttől megfeketedett gerendák a környező hegyekben található cédrusokból készültek.

Gassho házak többféle méretben épültek, a legnagyobbakban 30-50 családtag is lakott. 

A házak között kis rizsföldek

A tető szigetélését vastag szalmaréteg biztosítja. Hogy ez ne száradjon ki, és a rágcsálók, bogarak se tegyenek benne kárt, folyamatosan füstölik. A ház alsó szintjén égett éjjel-nappal a tűz, melynek füstje a rácsos padlóknak köszönhetően a legfelső szintig is eljutott.

Bútorokat nem nagyon használtak, tatami szőnyeg rizsszalmából és a házi szentélyük látható a belső terekben, esetleg egy asztal, ahol ettek, a földön ülve.

Cédrusfa, rizsszalma és bambusz, vasszögekből egyet sem találni a házban. 30-40 évente kell cserélni ezt a tetőfedésre használt rizsszalmát, ilyenkor a falu összes lakója segít, és együttes munkával 1 nap alatt végeznek.

 

A gassho stílusú házak abban különböznek a többi hagyományos japán házaktól, hogy a tetőtereket munkaterületként használják. Az Edo-tól a korai Showa-korszakig a selyemtermelés adta a megélhetésüket. Az eresz alatti nagy padlástereket általában selyemhernyó tenyésztésében hasznosították. Ez az 1970-es évekig virágzott (kivéve a második világháború idejét), de azóta teljesen eltűnt.

A pincékben pedig sokan puskaport gyártottak, illetve néhány család szaké előállítással is foglalkozott.

Itt láthattuk a környező kis rizsföldek műveléséhez szolgáló eszközöket és egyéb eszközöket, amire szükségük volt.

A rácsos padló

 

A kulturális örökség három történelmi, hegyi faluból áll. Területük 68 hektár, a Sógava folyó völgyében helyezkednek el. A skanzen területére ezen a függőhídon jutottunk át, sajnos itt már szemerkélt az eső.

Shirakawa-go földrajzilag izolált szigetnek minősül, nem csak a környező hegyvidékes terep miatt, hanem mert a környező területekkel való kapcsolatot a hóesés elvágta. A távolság és a megközelítés nehézsége, egészen az 1950-es évekig, korlátozta a régió kapcsolatát a külvilággal. Ez az elszigeteltség vezetett az egyedülálló kultúrájának és hagyományainak kialakulásához, beleértve a Gassho-stílusú parasztházakat is, amelyeket nemzedékeken keresztül adtak át.

Szalafői barangolás

Szalafő, az Őrség egyik legrégebbi települése, hét dombra épült, akárcsak Róma :)  

Az Őrség nagy kuriózuma, hogy ez az egyetlen olyan tájegység, ahol a lakosság a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben él. 

Kömpe szeme kilátó, egy szoknyás őrségi harangláb mintájára ácsolták (2018) Kömpe, Szalafő egyik része

Szeres településforma jól kivehető a kilátóból, a szelíd dombokon elszórtan találhatóak a lakóházak és gazdasági épületek. Ezeket hívják szereknek.

Itt található a  pityerszeri népi műemlékegyüttes, az Őrség kulturális örökségét őrzi, a hagyományos népi építészetet és az itt élők életmódját mutatja be, eredeti helyükön és eredeti környezetükben állnak  a 150 vagy akár 200 éves építmények.

A terület legősibb háztípusa a füstösház. Ennek egyetlen, nagyméretű, fűthető helyisége volt. Ez a mai konyhának felelt meg, tüzelőpadkás kemencével és deszkás tolóablakokkal. Az L alaprajzú, ún. „hajlított házakban” a gazdasági épületszárnyat (kamra, istálló, pajta) a lakóépület végében, arra merőlegesen helyezték el. 

A 18. században az Őrségben a szegényebb családok használatában voltak a füstösházak. Ebben a típusban a szoba és a konyha nem különült el egymástól. 

A kemence egyszerre szolgált fűtésre, sütésre és főzésre. A füsttelenítése megoldatlan volt, mert a tüzelőpadkáról illetve a tűzhelyből kiömlő füst a lakótérben terjengett és az ajtó felső részén vagy a felette lévő füstnyílásokon, és a deszkás tolóablakokon keresztül távozott a szabadba

Jellegzetes őrségi épülettípus, az úgynevezett kerített ház, ahol az udvart a lakó- és a gazdasági épületek U alakzata fogja közre, a negyedik oldalt pedig kerítés zárja le.

Gyönyörű zsúptető, rozsszalmából készült

A téglaházak jellemző építészeti eleme a kiugró rövid előtornác, az ún. kódisállás, ahol a vándorok, „kódisok” húzódhattak meg éjszakára vagy az eső elől.

Az önálló kamraépület neve kástu. A kástuban tartották a család élelmiszerkészletét és a vetőmagvakat.

Legismertebb, egyben legritkább formája a módos telkeken álló emeletes kástu, aminek egyetlen példánya itt található.

A tóka az őrségi parasztporták jellegzetessége. Ez egy – az agyagos talajba ásott – vízzel teli gödör, amely az állatok itatóvízének gyűjtésére, de ha a szükség úgy hozta, főzésre, vagy mosásra is használták

 

Őrségi Nemzeti Park Bölény rezervátuma

Egy elektromos kerítéssel leválasztott terület, mely biztosítja a szabadságot a kihalófélben lévő kaukázusi bölények számára. Az Őrségben látható bölények attól nagyon különlegesek, hogy egyetlen kaukázusi bika utódaitól származnak.

Ilyen szép nagy terület áll rendelkezésükre. Szerencsénk volt, hogy épp enni kaptak és közelről láthattuk őket, bár igazán jó fotót nem tudtam készíteni.

Ópusztaszer

Végre megérkeztünk Ópusztaszerre, miután barátunkat felvettük a szegedi vasútállomáson, három órát késett, mivel egy fiatal nő aláugrott a vonatnak, hogy életét ott helyben befejezze. :((

A másik barátnőmnek ezalatt szemerkélő esőben próbáltam valamit megmutatni Szegedből. Megnéztük a Dómot, rápillantottunk a Bicikliző Einsteinre, hallgattuk az órajátékot, megmutattam Melocco 56-os szobrát, Szent-Györgyi Albertet, amint éppen kilép az egyetem kapuján, Aba-Nováktól a Hősök kapuját, a Reök-Palotát, andalogtunk egy kicsit a sétáló utcán, majd beültünk egy hangulatos presszóba egy sütire és kávéra. (Szerencsére korábban már bejártam Szeged zegét-zugát)

Szegény barátnőm elég elcsigázottan érkezett meg, miután több órás várakozás után leszállították a vonatról, ahol kb. egy kilométert kellett gyalogolnia a hepehupás terepen. Majd egy másik vonatra felszállhatott. Így indult ez a kalandos kirándulásunk, amely még tartogatott számunkra pár meglepetést, de akkor annak örültünk, hogy megint együtt vagyunk és elállt az eső....

Árpád-emlékmű

A honfoglalás ezredik évfordulójára készült (1896) Kallós Ede szobrász és Berczik Gyula építész közös alkotása. Az eredeti Árpád-szobor a Rotundában látható.

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark egyik főépülete a Feszty-körképnek is helyet adó Rotunda .“A magyarok bejövetele” c. monumentális körképfestmény az 1896-os millenniumi ünnepségek egyik legfőbb attrakciója volt.

Feszty Árpád 1891-ben határozta el, hogy panorámaképet fest, amikor Párizsban járva megnézte a Napóleon csatáját ábrázoló körképet. Úgy tervezte, a bibliai özönvíz történetét viszi vászonra, de apósa, Jókai Mór rábeszélte, hogy inkább a magyar történelem egyik jelentős epizódját örökítse meg, hisz közeleg a millenniumi ünnepségsorozat. Feszty a hatalmas munkához segítőtársakat keresett, és két év alatt elkészítették a körképet. A Városligetben elhelyezett mű óriási siker lett. 1970-ben született az a kormányzati határozat, hogy Ópusztaszeren Emlékpark létesüljön.

Tóth Béla: Feszty Árpád (1995)

Fotózni nem lehetett, fél óra állt rendelkezésre, hogy megnézzük ezt a lenyűgöző alkotást, egy körbefutó festett kép, előtte műterep van kialakítva. A kettőt úgy hangolták össze, hogy azt érezzük, valóságos tájba csöppentünk. Jeleneteit ismertetőszöveg és fénynyaláb mutatta be, majd zenei aláfestéssel gyönyörködhettünk a műben. El voltunk ragadtatva!!

Itt olvashattok róla: https://www.delmagyar.hu/kistelek_hirek/a_feszty-korkep

Ezt követően béreltünk egy kis elektromos járgányt, a párom vezetett, négyen belefértünk, ezzel jártuk körbe a parkot. Csudijó volt a buja zöld környezetben autókázni......

Csete-jurták

Skanzen

Monostor romjai

 Melocco Miklós: Földműves (1986)

 Szoborpark, királyainkkal, nagyjainkkal

 Ezek után éhesen tértünk be a  szomszédos Szeri Csárdába......