Gizelláinknak

"Megkésett köszöntő"

 

Aranyosi Ervin: Megkésett köszöntő

Hiába nő a sok virág,

hiába színes a világ,

hiába mind, ha nincs minek!

Adnék virágot, s nincs kinek!

Hiába ünnepel a szív,

a dal néma, mely visszahív…

Te rólad szól fájó dalom,

szívemen ül a fájdalom.

Adnék virágot, ölelést,

mosolyt, jó szót, – nem is kevést –

de lám már mindez hasztalan,

a szívem oly vigasztalan!

Mert ma az anyák napja van,

és árvának érzem magam!

Hogy köszönhetném meg neked,

amid már nincs: – Az életet!

Hisz nem vagy itt már jó anyám,

szemed a mennyből néz le rám.

S tudom, ha lát, most mosolyog,

hisz ma is gyermeked vagyok,

s amíg csak élek az leszek,

s egyszer, ha én is elmegyek,

találkozunk majd odafenn,

ahol a lélek megpihen!

Leülök hát, s emlékezem,

összefonom a két kezem.

Behunyt szemmel imádkozom,

arcod szemem elé hozom,

mert szíved szívemben lakik,

ott hozza szép virágait.

Köszöntelek e szép napon,

csak itt hiányzol még nagyon!

BÚÉK!

Az elmúlt napokban készített, gyönyörű Budapesten készült fotóimmal kívánok mindenkinek boldog új évet!

Herendivel díszített karácsonyfa az Opera előterében

Anyák napja

Édesanyámnak

Ima

Édes jó Istenem
Hallgasd meg imámat,
Áldd meg minden jóval
Édes jó anyámat.
Áldó két kezedet
Tartsad mindig rajta,
Mosolyogj rá szeretetet
Ne legyen bús napja.

 A Füvészkert csodálatos Paeoniáival kívánok távolról is boldog Anyák napját, sok szeretettel!

 Előrehozott Anyák napi köszöntés

Fiaimnak

Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy-idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé,
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat -
fölemeled az anyádat.