A csoda fokozódik (Szantorini 2.)

Busszal átmentünk a fővárosba Firába. Háromféle láva kőzet van a szigeten, fehér, fekete, vörös, ennek megfelelően a strandok is ilyen színűek. Közben elhaladtunk Brad Pitt és Angelina Jolie háza előtt is, túl sok minden nem látszott belőle a magas kerítés miatt, jellegzetes fehér görög ház. Itt 3 és fél órás szabadidő volt. Kellett is, épp végig barangoltam a várost a főcsapáson, néhol le-le térve. Valójában három egybeépült faluból áll (Fira, Firostefani, Imerovigli) Az ortodox templomig együtt ment a csoport, és ide kellett visszajönni. Fent a hegyen mutatta az idegenvezetőnk a katolikus templomot. Ez a két épület jó tájékozódási pont is volt.

 Távolban Oia, ahonnan jöttünk kb. 8 km Firától

Kilátás Nea Kameni-vulkánra

Itt láttam először felülről ilyen luxus hajót, jól látszanak a strandolók a tetején. Eddig én is vágytam egy ilyenre, de most, a több mint két órás hajóút elbizonytalanított, az állandó billegést egy héten keresztül kibírni...és most még csendes volt a tenger, mi lehet viharos időben...?? Érdekesség, hogy míg itt voltam több órát, a hajót mindig láttam, pedig láthatóan araszolt kifelé a Kalderából...ilyen lassan haladnak ezek a nagy óceánjárók?

Hangulatos teraszok

 Itt baktattam felfelé

 Visszanézve, látszik az ortodox templom kupolája

Ide üvegkabinos libegővel is fel lehet jutni, állítólag szamárral is, de én nem láttam egyet sem.

Felfelé a katolikus templomhoz és kolostorhoz, itt már kevés a turista..... :))

Egy darabon a középső úton mentem visszafelé, itt hangulatos éttermek, borozók és üzletek vannak, a tömeg is sokkal nagyobb, mint a szélső, napos, de mesés kilátást nyújtó kaptatón. 

Mivel volt még egy kis időm, gondoltam elnézek a másik irányba is. Milyen jól tettem!! Itt nagyon kevesen jártak, csak azok akiknek erre volt a szállása. Szuper fotókat készítettem.

Húú, hát ezzel itt nem tudtam betelni, csak mentem, mentem a kis szűk csapáson, újabb és újabb szépségekbe botolva...már éreztem, hogy vissza kell fordulnom, mert lekésem az indulást, loholnom kellett visszafelé....jaj, itt kellett hagynom ezt a gyönyörűséget.

Ezen az úton ereszkedtünk le a kikötőbe vissza a hajóhoz, az út végén a buszsofőrt megtapsoltuk, a kanyarokban eszelős manővereket kellett csinálnia.....

A hajón volt részünk a naplementében, sajnos csak a vízpárás ablakon keresztül tudtam fotózni.

Fél tízre járt az idő mire megérkeztem a hotelbe ezután a felejthetetlen élményekkel teli nap után. Várt egy kis meglepetés, a fiúk motort béreltek, sajnos ezzel szertefoszlott az a reményem, hogy együtt bejárhatjuk a szigetet....

Egy csoda (Szantorini 1.)

Életem egyik legszebb helyén jártam, joggal mondhatom. Hajóval, átmentem Szantorinire, helyesebben jelentkeztem a csoportos kirándulásra, melyet az utazási iroda szervezett (elég borsos is volt az ára), de mivel Kréta van hozzá legközelebb (126 km), úgy gondoltam most vagy soha. Magyarokon kívül még németek voltak. Így két idegenvezetőnk is volt. Korán reggel jött értünk a busz, ami elvitt Heraklion kikötőjébe. Itt felszálltunk a hatalmas 400 fős kompra. 2 és fél órás volt az út, kellemes légkondicionált környezetben. Egy kicsit himbálózott, de szerencsére kibírható volt.

Szantorini egy kör alakú vulkanikus szigetcsoport, valójában egy nagy vulkánikus robbanás maradványa, a kaldera (üst) kialakulása. Mint már említettem, lehetséges, hogy a Minószi civilizáció összeomlását is ez eredményezte. Egyesek Atlantisz legendáját is ehhez a helyhez kötik (???)
Nevét Szent Irénről kapta (régi neve: Thíra) 18 km hosszú és 2-6 km széles, területe 72 km2 Valójában öt szigetből áll. Thirasia szigete is lakott, láttunk rajta házakat, állítólag itt elég nomád körülmények között élnek az emberek. Nea Kameni és Palea Kameni még ma is működőképes vulkánok, Aspronisi az a picike sziget balra. A jobboldali nagy szigeten mi két városban voltunk, Oia-ban északon, és a fővárosban Firában.

 Fentről a kikötő, ahová mi is érkeztünk, a hajónk már útban visszafelé

Előbb a kaldera peremén lévő Oia (ejtsd Ia) városához mentünk busszal, közben megtudtuk, hogy itt nagyon kevés csapadék esik. Nagy a vízhiány, a szigeten nincs ivóvíz, ide kell szállítani. Egyéb vizet a tengerből állítanak elő. Sok helyen láttunk szőlőt, amit a buszból fel sem ismertem volna, mert csak kis kosárka alakban nevelik a földön, az állítólagos nagy szél miatt, amit én nem tapasztaltam. Híres a bora, mi is megkóstoltuk, az út mentén őstermelők kínálgatják. Édes, mint a mi tokaji borunk, aszalással készítik. Fehér bornak mondják, bár olyan, mint egy rosé. Finom.

Termesztenek még paradicsomot (víz nélkül, nem is értem) padlizsánt, pisztáciát.

Pisztácia fa. 

Rájöttem, hogy annak ellenére, hogy két évet éltem egy nagy pisztácia termesztő országban, most láttam először, hogy min terem ez a finomság, amit itthon aranyárban mérnek, na ott sem volt olcsó. Sajnáltam is, hogy csak a buszból sikerült ezt a gyengécske fotót készíteni.

Ilyen tájakon mentünk a sziget közepén, hogy elérjük Oiá-t, már kezdtem gyanakodni, hogy csak mese az egész, amire én annyira vágytam, hogy láthassam.

Épülnek a fehér házak. A szigetet az 1956-os nagy földrengés után a hippik fedezték fel maguknak, ők telepedtek itt le.

Követtük az idegenvezetőt, míg fel nem értünk a templomig. Itt azért egy kicsit bepánikoltam a tömegtől. Nagy volt a turistaáradat, de végül nem volt zavaró, a kilátást meg semmi nem zavarta :)) Szabad sétálásként másfél óránk volt. Hát éppen belefért, hogy végig menjek a márvány úton, egy kicsit meg-megállva, fotózgatva, gyönyörködve.

A templom előtti térről lehet jobbra-balra elindulni és gyönyörködni a kilátásban, a hangulatos kék-fehér házacskákban, a szűk kanyargós utcácskában, le-letérni egy-egy teraszra, hogy megcsodáljuk a kéklő tengert, és visszanézzünk az épületekre, melyek vakító fehéren villognak a fekete meredek bazalt kőzet tetején. Leírhatatlan a látvány....és az ezer fényképemből is csak mutatóban tudok idetenni...

Kis tavernák, kávézók teraszairól mesés kilátás. Hőség azért volt, de fel voltam vértezve, kalap, napszemüveg, víz.

Csacsi, már csak ilyen formában látható, régebben a turistákat szállította

 

Folyt. köv....