Császári palota

Este visszatértünk Tokióba és meglátogattuk, a császári palotát és parkot.

Itt él a világ egyetlen uralkodója, aki még a császár címet viseli.

A császárok politikai hatalma az évszázadok során fokozatosan gyengült, majd 1185-ben a sógunok (hadvezérek) vették át az uralmat az elkövetkezendő hétszáz évre. Ezalatt Japán császárai a shinto vallás legfőbb méltóságaiként, isteni hatalmuk birtokában uralkodtak. 

A hatalmas metropolisz helyén a 17. századig csak egy aprócska Edo nevű halászfalu állt. 1603-ban azonban Tokugava Iejaszu sógun ezt a települést jelölte ki székhelyeként, ezután pedig Edo gyors fejlődésnek indult. Ebben az időszakban, amelyre Edo-korként szoktak hivatkozni, a tényleges hatalmat a sógun gyakorolta, míg a japán császár pusztán reprezentatív funkciót töltött be. 

A politikai hatalmat 1867-ben szerezte vissza Meiji császár, felszámolta a sógunátust és radikálisan átszervezte Japánt. Reformjai részeként székhelyét Kiótóból a népesebb és központibb fekvésű Edóba helyezte.  A város ekkortól viseli Tokió nevet, melynek jelentése „keleti főváros”.

Ezután a második világháború és a Japán Birodalom vége jelentett krízishelyzetet a császárság történetében. Japán amerikai megszállása során MacArthur tábornok azt a kérdést vizsgálta, hogy az akkori császárt, Hirohito-t terheli-e felelősség háborús bűnökért és kiérdemelte-e az akasztást. MacArthur végül amellett állt ki, hogy Hirohito felmentést kapjon és megtarthassa a trónját, mert a császárra, mint a nemzeti egység szimbólumára nagy szükség volt Japán újjáépítéséhez és demokratizálásához. Ezen célok érdekében Hirohitonak le kellett mondania „isteni méltóságáról” – bár máig vitatott, hogy a „megtestesült” vagy az „élő” isteni mivoltát tagadta-e meg.

1947 óta a japán császár az alkotmányos monarchia vezetőjeként formális feladatokat lát el, valamint Japán alkotmánya szerint ő a japán államnak és a nemzet egységének szimbóluma. 

A császári palota Tokió szívében helyezkedik el, de a masszív falak és vizesárok mellett, hatalmas parkok és tér veszi körbe. Az előd erődítmény 1457-ben készült, majd annak a maradványaiból építették meg a jelenlegi palotát a 19. sz végén, így amikor Kiotót követően Tokió vette át a főváros szerepét 1888-ban már ide költözhetett az uralkodó. A császári család jelenleg is itt lakik.

A kőhídnál tovább azonban sajnos nem juthatunk, a palota kert évente csak két alkalommal látogatható, január 2–án, illetve december 23-án az uralkodó születésnapján. 

Szamuráj szobor a téren

Kusunoki Masashige (1294 – 1336), 14. századi szamuráj volt, aki Go-Daigo császárért harcolt a Genkó háborúban, hogy megpróbálja visszaállítani a birodalmi hatalmat az 1330-as években.

1900-ban felállították Kusunoki szobrát, a tokiói császári palota előtti nyilvános téren. Kusunokit a birodalmi hűség fényes példájaként tartották számon, és nemzeti hős lett.

Csijoda városrészben találhatók japán kormányzati épületei és a város egyik legfontosabb tömegközlekedési csomópontja, a Tokió pályaudvar. Innen indulnak a nagy sebességű Sinkanszen vonatok Japán távolabbi pontjaira.

 

A japán fenyő szívszerelmünkké vált! :))

Innen gyalog mentünk haza, nem volt messze a szállásunk

Menyasszony fotózás itt is volt.

Páran még ellátogattunk a híres Tokió Sky Tree toronyhoz. Innen folytatom......