Gion Kiotó városának egyik kerülete Japánban. Eredetileg a középkorban megépített Jaszaka szentéllyel
szemben épült, hogy kielégítse az odalátogatók igényeit. Ma az egyik
legexkluzívabb és legismertebb gésanegyed Japánban. Mint minden más
gésanegyed a városban, ez is különálló jogokkal rendelkezik, saját közigazgatási rendszere van.
A modern épületek övezte főutcát keresztben átszeli a Kamo folyó és már ott is vagyunk a Gion gésanegyedben.
A „gésa” szót Kiotóban egyáltalán nem használják, a gésa megnevezése a geiko , ami annyit jelent: „művészetekkel élő nő”, maiko pedig a gésa tanonc.
Kiotó ezen területén két hanamacsi, azaz gésaközösség létezik,
Gion Kóbu és Gion Higasi. Annak ellenére, hogy az elmúlt
100 évben jelentősen lecsökkent a gésák száma Gionban, a negyed még
mindig híres a tradicionális építészet és szórakoztatás megőrzéséről. A
kerület egy része bekerült a nemzeti műemlékvédelmi programba.
A teaházak világa nagyon zárt, ahol az esti fogadások részeit
képezi a koktélozás, a beszélgetés, a hagyományos japán játékok,
valamint a klasszikus japán zene-, tánc és éneklés bemutatása. Még
manapság is látható néha, ahogyan gésák és maikók kis csoportjai sietnek
a teaházakba, hogy el ne késsenek a fogadásokról, amelyekre meghívták
őket, hogy szórakoztassák a fogadást rendező vendégeket.
A gioni gésák 1872
óta mindmáig megtartják népszerű táncbemutatójukat, a Mijako odorit
(Régi Főváros tánca), (Cseresznyetánc) Ez a rendezvény minden év április 1-től április 30-ig
tart, naponta négyszer kerül előadásra. Külföldön ez a legismertebb
japán kulturális rendezvény, amelyre az egész világból érkeznek
látogatók.
Napjainkban fejezte be Kiotó városa azt a projektet, mely a régi
gioni házak és utcák helyreállítását végezte, és erőfeszítést tesz még
most is Gion eredeti szépségének megőrzésére. A negyedben főleg kicsi
városi lakóházak (macsija) és teaházak (ocsaja)
találhatók. Ezek tradicionális épületek, amelyeknek fokozatos eltűnését
társadalmi szervezetek és városi rendeletek is igyekeznek megakadályozni
vagy legalábbis lassítani.
Itt
már sok helyen ki volt téve, hogy privát terület, tilos a fotózás. Így
egy keveset sétáltam az utcákon, amúgy is sötétedésnél kezdődik itt az
igazi élet, arra meg már nem volt energiám. Utólag már sajnálom, de a
bambuszerdő, piaci séta, vissza a szállóig hatalmas távolság volt a
fáradt lábaimnak.