Csodahely

Hát, a szó szoros értelmében. Csak ott derült ki számomra, hogy egy híres Mária-kegyhelyen és zarándokhelyen járunk, ami már 1696 óta kegyhely, ekkor történt ugyanis az első csodás gyógyulás.

 Sümegi ferences templom

Széchenyi György püspök telepítette le a ferences rendet Sümegen 1649-ben és építtetett számukra templomot és kolostort

 Oldalkápolnák, a bejárat mellett, mesés kovácsoltvas kapukkal

 Lenyűgöző barokk belső

A főoltár Richter Ferenc karmelita szobrász műve. Az oszlopokkal szegélyezett, szobrokkal és faragványokkal díszített baldachinos oltár középpontjában a szent királyok szobraitól közrefogott, középkori Pieta-kegyszobor. Valószínű, hogy a felvidéki Szakolcáról hozták az 1649-ben idetelepített ferences szerzetesek.

Kontuly Béla festőművész készítette a falfestményeket, a hajóban 1950-56 között, a szentélyben 1970-ben.

 Szent Kereszt oltár

Szent Mihály arkangyal és a négy evangélista szobrával díszített szószéket Bíró Márton püspök faragtatta.

1950-ben a szerzetesrendek feloszlatása miatt, a ferenceseknek el kellett hagyni a kolostort. A búcsújárások nem szűntek meg, az egyik sekrestyés mindvégig kitartott. Majd 1989-ben a híres sümegi bevonulás, azért lett nagy ünnep, mert az első kolostor volt, amit a ferencesek újból birtokba vehettek.

"Két csodálatos esemény, egyik a század közepéről, a másik a közelmúltból.
A fenti freskó beszámol arról, hogy 1944-ben, Budapest ostroma alatt egyik óvóhelyen az ott tartózkodók válságos helyzetbe jutottak. Egy bombatalálat ugyanis betemette az óvóhely kijáratát, méghozzá karácsony estéjén. A csatorna szennyvize is elárasztással fenyegette a bennrekedteket. Az óvóhely parancsnoka régi tisztelője volt a Sümegi Szűzanyának, a kegyképet is elhelyezte az óvóhely falán s mécsest gyújtott előtte. Felszólította a sikertelen falbontásokban már kifáradt és elcsüggedt embereket: „Kérjük a csodatevő Szűzanyát, mentsen meg bennünket." Ima közben fényes kör jelent meg a falon, a kép közelében. „Ott kell bontani!" - kiáltott fel az óvóhelyparancsnok. Rövid bontás után meg is nyílt előttük a szabadulás útja."

"A másik esemény:
Három, 17 év körüli középiskolás fiú jött kirándulásra Budapestről Sümegre 1987-ben. Közülük az egyik csak mankóval tudott járni, mert béna volt a lába. A kegytemplom melletti Hotel Várban szálltak meg. Nem tudtak arról, hogy itt Mária-kegyhely van. Nézegették Sümeg nevezetességeit, közben betértek a ferences templomba is. Amikor az oltár mögé értek, olvasgatták a hálatáblák felírásait. Többek közt: Köszönöm Szűzanyám, hogy meggyógyítottál! Valakitől megkérdezték, mit jelentenek ezek a táblák. Az illető megmagyarázta, hogy azok, akik meggyógyultak Sümegen, hozták ide a hálatáblákat. Este, amikor a turistaszállóban beszélgettek, megkérdezte a béna fiú társait: Mit gondoltok, mennyit kéne nekem imádkozni, hogy meggyógyuljak? Azok azt mondták: Biztos, hogy sokat. Hozzá is láttak mindjárt imádkozni mind a hárman. A két egészséges is, hogy segítse beteg barátját... Imádkoztak jó sokáig, de akkor este nem történt semmi. Másnap indultak haza vonattal. Amikor a Déli pályaudvaron a két egészséges fiú leszállt és segíteni akart a mankós fiúnak, nagy csodálkozással látták, hogy társuk mankó nélkül igyekszik leszállni. „A mankóidat miért nem hozod?" - kérdezték. Azt mondta: „Tudok járni! Nem fáj már a lábam!" Elmondta, hogy amikor a vonat megállt és ő fölkelt az ülésről, úgy érezte, mintha áram szaladt volna végig a lábán. Érezte, hogy elbírja a lába, tud járni"

A történetek forrása: http://bucsujaras.hu/sumeg/tortenet.htm