Kisfaludy Sándor (1772-1844) Sümegen született és itt is halt meg, írtam már róla Badacsony kapcsán......
1800-ban kötött házasságot Szegedy Rózával és ebben a szülői házban éltek életük végéig.
Mivel leszármazottaik nem voltak, a rokonság a
házat a veszprémi püspökségnek adta el, az épület ettől kezdve a
mindenkori uradalmi intéző hajlékaként szolgált.
1944-ben azonban - az
egyházi birtokok államosításával - ez a ház is állami tulajdonba került.
Kisfaludy szoba
Kisfaludy Sándor a nyelvújítási mozgalom egyik vezéregyénisége volt. Egy olyan időszakban, amikor az állam nyelve a
német, az egyházé a latin, Kisfaludy magyarul írta remekeit. Az 1801-ben
megjelent "Himfy versei" a költő nevét legelismertebb irodalmi
nagyjaink közé emelte.
Öccse,
Kisfaludy
Károly (1788-1830) szintén országos hírnévnek örvendő költő és festő, a magyar vígjáték atyja, illetve a
magyar novella első sikeres művelője.
Szegedy Róza (1775-1832) halála után Kisfaludy
újra megnősült, de második felesége, a nálánál 41 évvel fiatalabb
Vajda Amália (1813-1841) is hamarosan elhunyt. Egyetlen őt
ábrázoló festmény vagy rajz sem maradt fenn.
Lavater-féle koponya
A költő Zürichből hozta magával, az íróasztalán állt
Egyházművészeti gyűjtemény
Szent Klárát ábrázoló faszobor
(18 sz.) eredete a ferencesek sümegi jelenlétéhez köthető.
orosz ikonok
Modern
felfogásban készült nagyméretű oltárkép (triptikon) Máger Ágnes miskolci
festőművésznő munkája
Lilike Dr Szondy Istvánné emlékszoba
Jóhn Ilona (Lilike) emlékére férje megvásárolta a család sümegi házát felújítatta, majd
általa gyűjtött képzőművészeti, néprajzi emlékekkel, iparművészeti
tárgyakkal rendezte be, és az így elkészült gyűjteményt 1988-ban Sümeg
városának adta.
Lilike története
A kiállításon látható
iparművészeti tárgyak a herendi gyár termékei mellett, többek között
olasz, cseh, osztrák, francia eredetű porcelánokból, üvegtárgyakból, fémplasztikákból,
dísztárgyakból, illetve a Habsburg-ház nagyjainak arcmásával díszített
porcelánokból és egyéb emléktárgyakból állnak.
Darnay Kálmán emlékszoba
Vaskereskedő lévén, autodidakta módon képezte magát. Az évek múlásával
hírneve az ország jegyzett régészei közé emelte személyét. Írói
tevékenységet is folytatott, tanulmányokat, színdarabokat, történelmi
regényeket írt és a helyi újság szerkesztésében is részt vállalt.
Első múzeumát 1871-ben
nyitotta. Az 1920-as években - a több
mint 16.000 tételt számláló - gyűjteményt az állam megvásárolta, majd
Keszthelyre, az alakulóban levő Balatoni Múzeumba vitette át. 1945-ben,
a háborús események elől menekített gyűjteményt szállító vasúti
szerelvényt a zalaegerszegi állomáson bombatámadás érte és megsemmisült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése