"Én az életet kaptam itt"

Szabó Magda emlékházat avattak pár napja, az írónő egykori iskolájában, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának épületében (egykori Dóczy Leánynevelő Intézet) Az emléktábla az iskola falán Juha Richárd szobrászművész ajándéka.

A kiállítás alapját Szabó Magda hagyatéka képezi

Szalon

Rickl Mária, Váradi Szabó Lajos, Szabó János lelkész portréi,

bútorok Rickl, Jablonczay, Szabó-család hagyatékából

 Családfa

Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben. 1935-ben érettségizett a Dóczy Leánynevelő Intézetben, majd szintén szülővárosában latin–magyar szakos bölcsészdoktori diplomát szerzett. Tanítani kezdett, egy ideig Debrecenben, majd Hódmezővásárhelyen. 1945-től 1949-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként dolgozott, mint filmügyi referens. Költőnek indult, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. Szobotka Tiborral 1947-ben házasodtak össze. A politika beleszólt életébe, nem publikálhatta műveit, visszavonták a korábban neki ítélt Baumgarten-díjat és származása miatt állásából is elbocsátották. Általános iskolai tanár lett. A költészettől a regényírás felé fordult, de egészen 1958-ig nem adhatta ki műveit.

Kártyák Szabó Magda kézírásával

Édesanyja Jablonczay Lenke (tanítónő) szobája

Rickl Mária (dédanyja) gyöngyös táskája

Édesapja Szabó Elek (városi tanácsos) szobája

„Rendkívüli, erős akaratú és szabadnak nevelt gyerek voltam. Két rabnak nevelt ember gyereke. Apám soha nem tehette azt, amire vágyott. Kikerült a saját elméleti családjából egy gyakorlati családba. Még az első házasságában sem tehette azt, amit szeretett volna, és a két ember úgy állt neki az életnek, hogy azt mondta: a gyerek szabad lesz. Szabad lesz neki ellent mondani, szabad lesz neki ellenállni, szabad lesz neki választani. Ő dönt. Az ő élete. Az ő ismételhetetlen élete.” 

1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (első női gondnok) és zsinat világi alelnöke.

Nyolcvanötödik születésnapjára a Nagytemplom kilincsének másolatát kapta ajándékba

 Gimnáziumi évek

Könyvei a teljesség igénye nélkül - A Freskó (1958) és Az őz (1959) hozták meg számára az igazi ismertséget. Gyermekkönyveket, ifjúsági regényeket is írt, mint a Tündér Lala mesebeli kalandját. 1969-ben jelent meg a Katalin utca. Az Ókút (1970) bemutatja az írónő gyermekkorát. Legismertebb műve, az Abigél, Vitay Georgina történetével. (1971)  Régimódi történet (1977), melyben édesanyjának, Jablonczay Lenkének állított emléket.

1982-ben szeretett férje távozott az élők sorából. Megmaradt Szobotkának című könyvében férjének állított emléket. 1987-ben jelent meg Az ajtó című műve. 2002-ben újabb önéletrajzi ihletésű művet adott ki, a Für Elise-t. Bár tervezte, a Für Elise folytatása sosem készült el.  Halála után jelent meg levelezése barátnőjével, Drága Kumacs! – Levelek Haldimann Évának címmel.
2007 november 19-én örökre elaludt olvasás közben, férje mellé, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Abigél, a korsós lány szobra az emlékház előtt, a felső képen látszik, épp odaszaladt egy lány és egy cetlit dobott a korsóban, vajon milyen kívánság volt ráírva???