"Félig álmodva...."

Utolsó napokban sikerült megnézni Gulácsy Lajos (1882-1932), tragikus sorsú festőművészünk életmű kiállítását a Magyar Nemzeti Galériában, mely Gulácsy, Na’Conxypan hercege címmel volt látható. 

„Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli”

Gulácsy egészen fiatal korában tagja lett a művészcéhnek, filléres gondokkal, de a képei eladásából élt, díszletet tervezett, könyvet illusztrált, barátkozott a kor legjobb alkotóival, és élte a szegény festőművészek életét, amíg be nem zárult körülötte a világ.

Önarcképein gyakran játszott történelmi szerepeket, szeretett jelmezbe bújni, és barátait is gyakran festette le így.

Önarckép esti fényben (1904)

A spiritualista (1906)

A szerepjátszó önarcképek egyike

Az orgonista, önarckép (1908)

Gara Arnold: Gulácsy Lajos (1908)

A festő reneszánsz ruhában, kezében karddal

Rendszeresen járt Olaszországban. A történelmi múlt, Itália középkori, reneszánsz városai, soha el nem múló rajongással töltötték el.

Zarándokok hazatérése, 1908 

Találkozás, olasz mese (1905-1907)

A festő Dante-kötetét mindig a zsebében hordta és azt rendszeresen olvasta. Saját maga által készített Dante-maszk, a költővel való állandó kapcsolatát jelentette. Képein is szeretett Dante bőrébe bújni. 1902-ben készült Dante című képén, egyszerre ismerhetők fel az ő és a költő arcvonásai.

 Paolo és Francesca 

1903-ban, Firenzében készítette ezt a rajzot Dante Isteni színjátékának tragikus végzetű szerelmespárjáról. Francesca, Rimini uralkodójának volt a felesége, azonban férje öccsével, Paolóval egymásba szerettek. Légyottjukon a féltékeny férj rajtakapta őket, és dühében megölte mindkettőjüket. A megfogalmazás, a megnyúlt vonalak, Francesca hosszú kecses keze, leomló hajfürtjei az angol preraffaelita festőket idézi. A gyengéd, finom, lírai jelenet talán a legszebb magyar Dante-illusztráció.

 

Álmai asszonyát is csak a képein találta meg. Nőideálja törékeny, álomszerű szépségű leány volt, hasonló Dante Beatricéjéhez. Női portrék sorát festette e korszakában (1904-1908).

A varázsló kertje

 

 Eksztázis (Szenvedélyes szerelem)

Kereveten fekvő nő

Dal a rózsatőről

Gulácsy festői és írói munkásságának legegyedibb teremtménye volt Na’Conxypan, a képzeletbeli város, az elvágyódás helyszíne, melyet Olaszországban álmodott meg. Az álmok világában olasz kisvárosok terei, udvarrészletek, lidércek, régi kövek mesélnek különös titkokat, figurái régimódi, fantasztikus kosztümöket hordanak. 

Először látható külön kiállítási egységként, a művész Na’Conxypan-képei, azokon pedig a képzelet szülte városka humoros, lényei.

  Na’Conxypanban hull a hó (1913)

Gulácsy a képzelete által teremtett meseországot novellákban is megírta. Az észak-olasz kisvárosinak tetsző környezetet groteszk emberalakok népesítik be. A kitalált ország történetét újra és újra továbbírta; Nakonxipán nyelvéhez még szótárt is szerkesztett. 

Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Gulácsy Lajos szinte egész életművét áthatotta a színjátszás iránti, és a játékhoz, a humorhoz való vonzódás.

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Gulácsy 1913 körül festett egy nagyméretű képet, a Rococo concerto címűt, amit aztán szétszabdalt. Ennek egyik részletét szinte teljesen átfestette. Ez lett Az ópiumszívó álma, egy fantasztikus vízió. A kompozíció nagy részét vízfelület foglalja el, amelynek fenekéről különös alakú növények, gombák emelkednek. A víz felett sejtelmes alakokat, rokokó dámákat, buborékot fújó szerecsent látunk.

A Rózsalovag a már említett Rococo concerto egyik részlete. Az eredeti művön rokokó korabeli muzsikusok szerepeltek, akik egy szép kertben, tündöklő vizű tó partján játszanak. A Rózsalovag az eredeti kompozíció bal oldalán szerepelt, középen szerepeltek a zenészek, jobb oldalt pedig egy nő. Az égő gyertya, a háttérből előbukkanó női fejek, a halvány kontúrok látomásszerű hangulatúvá teszik a képet, ami már Gulácsy beteg korszaka alatt készült.

Gulácsy utolsó alkotói korszakában, a háború tébolyában született a Fellázadt játékszerek című festmény is.

A festmények, rajzok mellett eredeti Gulácsy-kéziratok, a művészről készült fotók, illetve kortársainak id. Markó Károly, Márffy Ödön, Vaszary János, Ferenczy Károly..... néhány jellemző alkotása teszi teljessé a tárlatot.

Csontváry Koszta Tivadar: Fiatal festő

Vaszary János - Róma (1891)

 Keleti Arthúr: A kámzsás festő strófái. Rajzokkal csinosította: Gulácsy Lajos.

"Tragédiákkal terhes családban nőtt föl. Az apját huszonhárom évesen veszítette el, attól kezdve egy józsefvárosi szoba-konyhás lakásban élt a túlszeretetével ránehezedő édesanyjával. Tőle szökött el, ha csak tehette, Olaszországba, koplalni, gyönyörködni a tájban, a városokban, a műalkotásokban és álmodni magának egy külön világot, amelyben otthon lehet. Voltak barátai, de nem volt soha társa, csak a vágya a szépségre, a szerelemre. Egészen valószínűtlen ember, mondták a barátai a nyurga, furcsa arcú fiatalemberre, aki időnként reneszánsz ruhákban fényképezkedett, és aki egy egész külön várost talált ki magának: Na’Conxipánt. Saját nyelvet, saját népet, saját történeteket gondolt ki a maga teremtette városának, bizonyára azért, hogy ott elrejtőzhessék."

(Magyar Krónika) 

 A kiállítás utolsó megrázó terme

 Gulácsy élete utolsó tizenöt évét elmegyógyintézetben töltötte

Na’Conxypan hercege ma a Farkasréti temetőben nyugszik, Borsos Miklós által faragott síremlékét 1941-ben avatták fel.