Villány ősidők óta lakott település. Először a kelták, majd a rómaiak és a rácok lakták e vidéket. Az itteni szőlő- és bortermelés hagyományait jól tükrözi a főutca két
oldalán található, egységes stílusban épült történelmi pincesor.
150 évig volt itt a török és az utolsó csapatokat
éppen erről a vidékről, a második mohácsi csata keretében üldözték el a
keresztény csapatok. (1687) A csata hősei Lotharingiai Károly, Miksa Emanuel és Savoyai Jenő voltak. A török idők népessége teljesen kipusztult. A harcokban mutatott eredményességéért Savoyai Jenő megkapta Villányt, ahova a túlnépesedett németországi Pfalz-ból
telepítettek új honfoglalókat. Bécsben történt a betelepülők regisztrálása és aki a bizottság előtt azt mondta,
hogy ő Pfalz-ból jött, az
ajándékföldet és adókedvezményeket kapott.
Amikor kiderült, hogy a déli kitettségű villányi lankák kitűnő szőlőterületeket kínálnak, gyorsan benépesült a táj. A fejlődés töretlen volt a filoxéra (gyökértetű) megjelenéséig.
A híres villányi szőlőnemesítőnek Teleki Zsigmondnak
köszönheti egész Európa, hogy a maga által előállított oltvánnyal ki
lehet védeni ennek a veszedelmes kártevőnek a megjelenését. Teleki Zsigmond Amerikából hozott olyan vad alanyfajtát, amely
rezisztens volt e parazitával szemben, és arra ékoltással létrehozta a
szaporító oltványt. Villányban ma is ilyen oltványokat állítanak elő
nagy számban. Azóta a kötött talajokon csak evvel a módszerrel
előállított oltványokat használják.
A szubmediterrán mezoklímának és a kedvező talajadottságoknak köszönhetően mély színű, testes, tartalmas vörösborok készülnek itt
Nyolc település összefogásával, itt jött létre az első magyar borút,
1994-ben. Az utóbbi években pedig további hat településsel bővült a
Villány-Siklósi Borút.
Minden év októberében rendezik a Villányi Vörösborfesztivált
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése