2019. szeptember 2., hétfő

Ember-tér-idő

Schaár Erzsébet utca Pécs, Káptalan utca 5.
Schaár Erzsébet (1908-1975) a Képzőművészeti Főiskolára járt. Mestere Kisfaludi Stróbl Zsigmond volt. A hatvanas évekig portrészobrászként alkotott. Később térbe ékelődő – némileg Giacometti szobraihoz hasonló – figurákat készített. Számos köztéri szobra áll Budapesten és másutt. Hagyatékának jó része a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban van.
A szobrásznő utolsó, nagy alkotása az "Utca", 1991-ben helyezték el itt. 
Schaár Erzsébet művészetének eme összegzése tér és ember kapcsolatának, tér és idő korrelációjának szuggesztív megjelenítése, mely egyebek között neves magyar művészek portréit (Szabó Lőrinc, Patkós Irma, Psota Irén), illetve környezeti alkotásokat (Kirakat, Tükörszoba) foglal magába, végleges változatában gipszből formázva. 
A székesfehérvári Csók István Múzeumban 1974-ben mutatták be a 24 méteres „Utcát”. Az életnagyságú alakokból és építményekből álló, monumentális együttes hungarocellből volt megformálva, továbbá textilből, kócból, növényekből, tükörüvegből.
Később bemutatták Luzernben, részleteit a Velencei Biennálén, majd Stockholmban, végül Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. 
"A szobor-utca kompozícióban az életnagyságú szoboralakok ugyanúgy viselkednek, mint a valóságban: kinéznek az ablakon, állnak a falaknál, de mozdulatlanul, időtlenül léteznek ebben a térben. A szemlélő azt érezheti, hogy nagyon régen, már a múltban is ott voltak, és a jövőben is ott lesznek. Ők a múló időben állandósult lények, az ember-tér-idő egymásra utalt, kikerülhetetlen összetartozásának művészi megjelenítői."
Különlegesnek találtam......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése