Édesanyám emlékére!

Séta a tavaszi szigeten

A Margitsziget, mindig szép, egy oázis a nyüzsgő városban....most a virágzó fák, nyíló tavaszi virágok okoznak örömöt. 

Láttál már ennyi virágot egy magnólia fán?

Meseszépek az árvácska ágyások

Van aki napozik, leülök egy kicsit egy napsütötte padra, milyen melengetőek már a nap sugarai! Aztán indulok tovább, hogy szívjam magamba a látványt, színeket, a jó levegőt....

Izzó színek

Festői.... százszorszép és salátaboglárkával tarkított rét. Vajon otthon a kertben virágzik már a salátaboglárka? Egyszer Apa a kórházban volt és ott ástál ki egy kis tövet, hazahoztad, elültetted és ellepte az egész kertet mára. Hasonlóan mint itt.

A hófehér cseresznye

Madárbirs

Kivárom míg lánykák pózolgatnak előtte.....

Hunyor özön

 

Sokan jönnek ide friss, finom levegőt szívni, családok, párok, kutyások, fiatalok, öregek. Jólesik a séta, nyugtatólag hat rám. Próbálom kikapcsolni az agyam és csak a természetben gyönyörködöm, meg rád gondolok.

Nyáron majd jövök, megnézem milyen virág beültetést találtak ki idén a kertészek, körben az ágyásban.

Mindenesetre a talaj már szépen előkészítve számukra, salátaboglárkák jelölik a szélét. :))

Odvas keltike (Corydalis cava)

Itthon rá kellett keresnem erre a szépségre, nem ismertem eddig.

Benézek a kis állatkertbe, félig le van zárva, csak a gólyákat sajnálom, aztán a szemem láttára elrepült egy a Duna felé. Lehet ő csak jött meglátogatni a rab társait, vagy idejár a finom falatokért, vagy mindegyik kedvére jöhet-mehet?

A kolostor romjainál újabb, virágba borult cseresznyefa. Sokan jönnek, fotózgatják egymást előtte. 

 

Szeretem, ahogy a szirmok között átszűrődik a fény, próbálom megörökíteni a látványt.

Felmegyek az acél lépcsőkön, szétnézek fentről. Elképzelem, amikor még Szent Margit sétálgatott a falak között. Vajon te jártál itt?

Megkeresem a nemrég felfedezett szobrát, kezében a liliom és kereszt. Valaki egy nemzeti szín szalaggal gondolt rá. Most is szemből süt a nap, nem sikerül jó fotót készítenem.

Tovább megyek, itt már sok szép szobor, már messziről találgatom, hogy kit ábrázol. Most nem írom, hogy ki készítette, mikor, miért, hogyan, csak sétálok és élvezem a nyugalmat, csendet....figyelem az újabb színfoltokat, csitítom a zakatoló lelkem.

Petőfi megkapta a kellő tiszteletet. Meg kellene nézni a "Most vagy soha!" filmet. Utálom ezt az acsarkodást körülötte, ismerősök írják, hogy SOHA nem nézik meg. Politika mindenütt.....Szeretném eldönteni magam, hogy tetszik vagy sem.....

Munkácsyt felismerem már messziről. Lefotózom, hiszen 180 éve született, 1844-ben, ez az év róla fog szólni, kiállítások várnak majd mindenütt, ahol a festményeiben gyönyörködhetem.

Egy újabb dús virágú magnólia fogad a régi szálló előtt

Na, nézd már itt egy pálma is van!

Kedvenc - a japán kert, mindig felüdülés tavasszal, nyáron, ősszel micsoda színkavalkád volt itt!

Itt is van sok szép hunyor, de jó lenne nekem is egy-két tő!

Nem lehet megunni, mindig más.......Milyen kár, hogy együtt nem sétáltunk itt. Bár, mintha jártunk volna a Margitszigeti Szállóban, rémlik valami emlékfoszlány.

Nagyon szeretlek, sosem feledlek, köszönök mindent neked!

💓Isten áldjon drága Édesanyám!💓