2022. november 8., kedd

Certaldo, etruszkok, Boccaccio, vikáriusok és a hagyma....

 Certaldo - Boccaccio szülővárosa
"Certaldo Alto”, a domb tetején, a régi világ toszkán városa, amely furcsa szűk utakat, megerősített középkori tornyokat és vörös téglafalakat tartalmaz. A völgyben található "Certaldo Basso" a város modern változata kortárs lakónegyedekből áll.
Giovanni Boccaccio (1313 – 1375) olasz író, költő, humanista. Mély barátság fűzte Petrarcához, s hozzá hasonlóan maga is megpróbált udvari költőként, tudósként alkotni, de csak néha kapott kisebb-nagyobb jelentőségű megbízatásokat. Élete utolsó évtizedében elsősorban a tanítás és a tudományos munka foglalkoztatta. Szegényen, anyagi gondok közt élt. Certaldo-ban hunyt el, ősei házában. Fő műve a Dekameron (1348–1353). Irodalomtörténeti jelentősége, hogy általa vált önálló irodalmi műfajjá a novella.
 
A Boccaccio házaként aposztrofált épület elődje volt, ahol a költő élete utolsó éveit töltötte. Az 1800-as években egy márkinő, Carlotta Lenzoni dei Medici, aki maga is az irodalom szerelemese, valamint Lord Byron jó barátja volt, megvásárolta a házat. A II. világháborúban súlyosan megrongálódott az épület.
1826-ban a márkinő megrendelésére készült Pietro Benvenuti freskója, amely Boccaccio-t az íróasztalánál ábrázolja. A márkinő idővel az államra hagyományozta a házat, azzal a megkötéssel, hogy örökösei halála után a hatóságok gondozzák, és a költő emlékét őrizzék meg.
Az óváros túl azon, hogy Boccaccio szülővárosa, története egészen az etruszk időkig nyúlik vissza. Nagy valószínűséggel egy mezőgazdasággal foglalkozó etruszk település volt, s a városfalról jobbra és balra tekintve is egy-egy domb határolja. Az etruszkok a halál után a testet elégették, így számtalan urna került elő a domb mélyéről, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a település mellett egész kis nekropolisz létezett.
A domb belsejében, ahol az urnákat elhelyezték, nagy méretű ovális “helyiségek” voltak, amelyeket később már egészen más funkcióban használtak – a földalatti kiegyenlített klíma tökéletessé tette nagy mennyiségű gabona tárolására.
 
Az  óvárosi részben, az ódon falak, épületek árnyékában barangolni egy igazi középkori kaland
Palazzo Pretorio (Vikárius Palota)
Az 1100-as évek végén épült, egykor a longobardoktól származó Alberti család otthonaként szolgált. Certaldo volt a vikáriusok, (egyfajta bírók) székhelye, akik jellemzően polgárjogi kérdésekben és kisebb büntetőügyekben hoztak döntéseket. Ez a székhely rengeteg vikáriusnak adott otthont, ugyanis az volt a szokás, hogy hat havonta áthelyezték őket, mivel fontos volt megőrizni a bírák pártatlanságát, így rövid idő alatt nem volt lehetősége senkinek arra, hogy kapcsolatok kiépítésével az igazságszolgáltatást a saját érdekei szerint befolyásolja. 
Ez milyen jó lenne manapság is!
Minden vikárius valamilyen lenyomatot hagyott Certaldo-ban, ami jellemzően egy címer volt. Ezek maradványait a falakon csodálhatjuk meg.
Mire idáig eljutottunk, már a nap is lemenőben volt, így nagyon kevés turista volt már a városfalon belül.
Az elmaradhatatlan Vespa
San Jacopo e Filippo templom, ahol Boccaccio nyughelye található
 
Mario Moschi szobrász által tervezett márvány sírkő. A költő ismert portréjának másolata, amelyet Andrea del Castagno festett a 15. században (jelenleg a firenzei Uffizi Képtárban látható).


Hogy a hagyma helyet kap egy város címerében, az nem mindennapi jelenség. A hagyma valójában a 12. században jelent meg a városi címerben. A 17. század folyamán az országot irányító priorok egy hagyományosabb címert vettek fel oroszlánnal, de az 1867-es városi tanács visszaállította az eredetit. A hagymatermelés olyan mélyen gyökerezik a toszkán városban, hogy Certaldo lakóit „cipolloninak” nevezik. A certaldoi hagymát, a család többi típusától, a normálnál édesebb, valamint a calabriai unokatestvérénél laposabb formája különbözteti meg.
A Dekameronban, Cipolla (jelentése: hagyma) fráter, az egyik novella főszereplője.
 

 

Via Boccaccio
Az óváros fala
Ciprusfákkal szegélyezett kaptató az óvárosba

Amivel nem lehet betelni, ez a jellegzetes toszkán táj, a dimbes-dombos vidék, a dombtetőn egy birtok, körülötte példás rendben szőlő, olajfa liget, ciprus- és pínea fák. Imádat!!

2 megjegyzés:

  1. Ma is tanultam valamit, Boccaccioval kapcsolatosan. Nem is néz utána az ember, hogy hol született/halt meg, tud róla pár dolgot, amit anno tanultunk és kész. Íme, egy blog kellett hozzá, hogy megtudjak róla részleteket. :) Köszönöm :)
    Egy az egyben a középkor jut eszembe a város falairól, mint mikor egy filmet lát az ember, csak hát ez a valóság és gyönyörűűűű! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan, nem gondoltam volna én sem, hogy ilyen időutazásban lesz részem! Mondjuk a településeket, úgy válogattam össze, hogy kapcsolódjon valaki nevezetes személyhez, mert valójában, mindenütt meg lehetett volna állni, ami útba esett, mert látnivaló az rengeteg, de hát az idő korlátozott bennünket. Úgy elmennék erre a vidékre egy hónapra is, csak úgy barangolni kedvünkre!

      Törlés