Bika kultusz (Kréta 4.)

Nem hagyhattam ki Knósszoszt, a bronzkori birodalom, a minoszi civilizáció központját.

A fiúk nem voltak hajlandóak elhagyni a "Kánaánt". Szerencsémre a szálloda elől indult a busz a fővárosba, ahol a kikötőben átszálltam egy másikra. Egy kissé hosszadalmas volt ez a cirka 35 km. Nagy forgalom, sok megálló, 12 óra körül értem Knósszoszba. (Iszonyú hőség volt a romok között).

A bronzkor legnagyobb építkezése i.e. 2000 körül kezdődött el, a hatalmas épület a város központja lett, innen irányították egész Krétát. I.e. 1700 körül egy földrengés rendkívül súlyos károkat okozott, ezért teljesen újjáépítették. A palota sokkal bonyolultabb és nagyobb lett, és immár több szintes, a régészek becslése szerint kb. 20.000 négyzetméteres területen ezernél is több helyiség volt. 

Az alsó szinten a raktárak, ahol az élelmiszereket tárolták, majd egyre feljebb haladva a műhelyek, a szolgák szobái, kertek, templomhelyiségek, a nagyobb lakosztályok, teraszok kaptak helyet. A palotát mindenfelé kanyargó kis levegőztető folyosók hálózták be, néhol még vízvezetéket, csatornát is bevezették. (Ha belegondolok, hogy itthon 3950 évvel később még lavorban mosakodtunk...)

Valószínúleg a bonyolult palotarendszer miatt alakult ki a labirintus legendája. 
A  görög legenda szerint a civilizáció megteremtője Minósz, Zeusz fia, az istenkirály volt, aki a Nap lányát, Pasziphaét vette feleségül. Pasziphaéra az istenek bosszúból őrületet bocsátottak, aki egy bikával közösült. Gyermekük, Minótaurosz egy bikafejű, embertestű szörny volt, ezért egy labirintusba zárták. Táplálékul minden évben 10 athéni ifjat és 10 athéni leányt áldoztak fel neki, de a hős Thészeusz megküzdött vele és megölte, majd Ariadné fonalának segítségével kijutott a labirintusból.
A labirintus névadója egy szertartási célokra használt kettős bárd, a labürosz szentélye. A régészek megerősítették, hogy a minószi királyi palotában volt egy szakrális hely, ahol ezt a kétélű bárdot őrizték. 

A labirintus létezését a mai napig nem tudták bebizonyítani.

 Központi udvar

 Trónterem

sasfejű, oroszlántestű griffekkel, alabástrom trónussal, szentelt folyadéktartó edénnyel.

A knósszoszi palota leglátványosabb emlékei közé tartoznak a freskók. A figurák kecsessége, a színek élénksége, és maguknak a képeknek a témája is egy gondtalan, derűs, és fényűző társadalom képét vetítették a feltárók szeme elé.

Ezek másolatok, az eredetiek Heraklionban, a Régészeti Múzeumban találhatóak. 

"liliomos herceg"

 „bikaugratás jelenet”

A minószi kultúrában a sport, a vallás része volt – az épületszárnyak által közrefogott óriási központi tér ideális helyszíne volt az udvari és vallási ünnepségeknek, sőt a bikaugratásnak is. A teret közrefogó magas lépcsőfokok a nézők lelátói lehettek.

minószi nők

Knósszoszt i. e. 1600-ban és i.e. 1450-ben újabb földrengések rázták meg, egy alkalommal tűzvész is pusztított, ám mind a várost, mind a palotát újraépítették. Utóbbi időponttól datálják a mínoszi civilizáció hanyatlásának lassú kezdetét is, melyben jelentős szerepe lehetett a Krétától 126 km-re fekvő Santorini szigetén kitört vulkánnak. A mínoszi civilizáció helyét i.e. 1300 körül vették át a szárazföld felől érkező műkénéiek. A település végül teljesen elnéptelenedett, majd néhány földrengés pusztításának köszönhetően a helye évezredekre feledésbe került.

A knósszoszi palota jellegzetességei közé tartoznak a kerek, fejjel lefelé fordított ciprustörzsekből készült, alul elvékonyított, vörösre festett oszlopok, amelyek tetején kerek oszlopfők támasztották alá a födémszerkezetet.

1878-ban Minos Kalokairinos amatőr régész, aki civilben kereskedő volt, felfedezte Knossos romjait. 1900-ban egy brit régész, Sir Arthur Evans vásárolta meg a területet, miután rájött, hogy a földben még a mükénéinél is régebbi civilizáció emlékei hevernek. Több mint 30 évig tartott a feltárás. A palota helyreállításánál több helyen beton elemekkel pótolta az épületek egyes részeit. Ma már vitatják a szakemberek ezt a fajta restaurálást. Magam részéről kifejezetten örültem ennek a helyreállításnak, sokkal érdekesebbnek találtam így, mintha csak szétdobált kövek között botorkáltam volna... :))

Folyt.köv. ...Heraklionban, a Régészeti Múzeumban...