"A Teremtő tenyerén"

Szomorú kötelességünknek eleget téve, miután elbúcsúztattuk Nagybátyámat a földi élettől, a család a Szász-tanyán gyűlt össze egy ebédre. Érdekesség, hogy Dédapáméknak is ehhez közel volt a tanyájuk, még a fényképük is ki van rakva a fogadóban.Telitalálat volt a helyszín kiválasztása, a tanyasi, paraszti élet ölelt bennünket körül, melyet őseink is folytattak. Már a mottójuk is tetszett, melyet azóta is többször mondogatok magamnak, a szavak jelentését ízlelgetve......
" A Város peremén, a Teremtő tenyerén..." vajon kinek az idézete lehet...??

Áldás, békesség kísérte napunkat, ahogy a lelkésznő is köszöntött bennünket, és a kapun belépve és kilépve is olvashattuk.

 

A szabadban volt számunkra terítve a finom ebédhez, ebben a kerek sátorszerű építményben

 Kemencés töltött káposzta

 Előkerültek a régi fényképek, levelek...

Apai Dédapám, Ükapám

 A kemencében már az esti vendégeknek sül a malac

 Láthatólag tele a pocak és remekül érzi magát......

Fülest a góré mögül csalogattuk elő, miután már régen akartam egy igazi csacsit fotózni, hamár Szantorinin nem sikerült.....

 Az udvar őre komolyan veszi feladatát

Peckes modellem büszkén nézett a lencsébe

Vietnami malac, aki csak úgy sétálgatott és méltatlankodva röfizett ha háborgattuk, rém pofa volt.

 Amikor elhagytuk  a tanyát, a kacsacsalád épp példás sorban hazafelé igyekezett