Manga a múltban és jelenben

A Múzeumok Éjszakáján érdeklődéssel néztem a Manga-Hokuszai-Manga, a Japán Alapítvány vendégkiállítását a Néprajzi Múzeumban.

(Manga, a képregény japán nyelvű általános elnevezése)

 Hogyan él tovább a manga több mint 200 év után is?

A kiállítás kortárs japán mangaművészek kifejezetten erre az alkalomra készült munkáit is bemutatja, amelyek új nézőpontból értelmezik újra a Hokuszai Manga motívumait, bizonyítva, hogy ez az örökség ma is élő és inspiráló.

Katsushika Hokuszai (1760–1849) ukiyo-e mester Hokuszai Manga című, több ezer rajzból álló, rendkívüli hatású rajzgyűjteménye, 1814-1878 között tizenöt fűzött kötetben megjelent nyomtatott fametszetek. A sorozat nyolcszáz oldalt és négyezer képet tartalmaz. 

(Az ukiyo-e egy, a 17. és 19. század között felvirágzó japán művészeti stílus. Az ukijo-e kifejezés önmagában azt jelenti: „a lebegő világ képei”. Mesterei fametszeteket és festményeket készítettek, a japán Edo-korban vált népszerűvé.)

A Hokuszai Manga nem elbeszélő történetek sorozata, hanem egyedülálló vizuális enciklopédia. Oldalain hétköznapi életképek, emberi mozdulatok és arckifejezések, munkafolyamatok, állatok, növények, természeti jelenségek, mitikus alakok és humoros megfigyelések jelennek meg egymás mellett. A rajzgyűjtemény eredeti célja az volt, hogy inspirációt nyújtson és tanulásra ösztönözzön. Hokuszai tanítványai és követői mintakönyvként használták, másolták és továbbgondolták motívumait.

Az ukijo-e kedvelt és tipikus témái közé tartoztak a kabuki színészek, tájképek és a női szépség. 

Kitagawa Utamaro stílusában készült 18. századi japán ukijo-e fametszetek reprodukciói. A sorozat többek között a híres "Szépségverseny az örömnegyedben" sorozat darabjait tartalmazza. Ezek a alkotások a bijin-ga (gyönyörű nőkről készült képek) műfajába tartoznak, amely a japán nők életét mutatja be.

Utagawa Kunisada japán fametszetmester munkái, az eredeti fametszetek a 19. századból, az Edo-korból származnak, és gésákat ábrázolnak hagyományos kimonóban, kalligráfiával körülvéve.

Suzuki Harunobu „Szépség a verandán bankett után” 

Toshusai Sharaku híres ukiyo-e fametszete, Ōtani Oniji III kabuki színészt ábrázolja Yakko Edobei szerepében. Az eredeti képet 1794-ben készítették, és különleges, drámai realizmusáról ismert, amely eltér a korabeli idealizált ábrázolásmódoktól. A portrén a színész Edobei, a zsaroló és imposztor karakterének cselszövő arckifejezésével látható.

Daisuke Igarashi 

Aki megrajzolja a világot című, 2015-ös műve

Hokusai leghíresebb, A nagy hullám Kanagavánál című műve

Katsushika Hokusai  

Hegymászók csoportja, a Fuji harminchat látképe sorozatból 

Katsushika Hokusai 

"A Mitsui bolt nézete a Suruga utcában, Edo" című alkotása a "Fuji harminchat látképe" sorozatból. 

Eredeti fametszet technikával készült nyomatok Utagava Hirosige A Tókaidó ötvenhárom postaállomása című sorozatából

 

 

 

Manga könyvek

Virágzó bokrok és fák

 Budapesten a Műcsarnok mögött ilyen szépek a hortenziák

Elől a tölgylevelű hortenzia, hátul a cserjés hortenzia Strong Annabelle 

  

Debrecenben a Piac utca a hársaktól illatozott

"Én nem leszek senkinek a kis cselédje"

A Műcsarnokban különösen megragadott Göbölyös Luca alkotása,  az Utak és Útkereszteződések kiállításon, "Én meg vagyok a kis cselédjük" címmel.

Munkájának inspirációja apai nagyanyja, Balla Rozália rajzai. A nagymamája már hétéves korától cselédként dolgozott. 1914-ben született, rajzai az 1920-as évek Szentes városához vezetnek vissza. Nem sokkal később férjhez adták, kilenc gyermeket szült. Egész életét a paraszti háztartás és a család fenntartásának munkája határozta meg. 

A rajzok később az 1970-es években születtek. Amikor a Nagymama megbetegedett Luca szülei Budapestre hozták, egy ideig náluk lábadozott, ekkor derült ki, hogy szeret rajzolni. 

A művész a Nagymama rajzaiból kiindulva idézte meg az 1920-30-as évek Magyarországát, korabeli dokumentumok és vizuális források bevonásával. A mesterséges intelligencia használatával, a rajzok és leírások alapján fotográfiának tűnő képeket hozott létre, a képeket plexire nyomtatta, majd hő segítségével deformálta, jelezvén az AI által generált képek és a valóság viszonyát.

 

Két női életút találkozik, a nagymama és a művész perspektívája egymás mellé kerül, ugyanaz a családi történet köti össze őket, mégis eltérő társadalmi lehetőségeket határoznak meg.

Így kellene fotózni!

 Műcsarnok a Hősök terén

Ritkábban látogatott részemről, de most kihasználtam a  Múzeumok Éjszakája karszalag nyújtotta előnyt. Mindig megcsodálom, ha mellette visz az utam. A kortárs művészet legfőbb otthona. Állandó gyűjteménnyel nem rendelkezik, kiállításai folyamatosan megújulnak, mindig a legfrissebb alkotásokat lehet szemügyre venni. 

A Honfoglalás 1000 éves évfordulójára épült, 1896-ban Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc tervei szerint. Az épület bazilikális alaprajzú, eklektikus, neoklasszicista stílusú, főhomlokzatán kiugró hat korinthoszi oszloppal, amelyet timpanon zár le. 

A klinkertégla borítású épületet színes kerámiafríz futja körül. A Zsolnay-féle pirogránit alkalmazásának ritka példáját láthatjuk, a téglaburkolatú falakat, a reneszánsz formavilágát idézve, pilaszterek, párkány- és ablakkeretezések, tablók díszítik.

 

Vörösréz főkapuját Sátori Pál műlakatos készítette

Előcsarnok

A Műcsarnok a II. Világháborúban súlyosan megsérült, így lehullott Schickedanz festése is a falakról, melyet úgy restauráltak, hogy fehérre lefestették. Az épületet 1991–94 között restaurálták.

Utak és útkereszteződések,  az ötévente megrendezésre kerülő Fotóművészeti Nemzeti Szalon kiállítása, válogatás az utóbbi évek fotóműveiből. A kiválasztott, százötvennél több fotográfus különféle utakon közelíti meg a célját.

A dokumentarista szemléletű megközelítéshez képest egy másik út, a személyes naplószerű fotózás, amely hangsúlyozottan a mindennapi életből meríti témáit.  

Keleti Éva - Kulka János (2024)

Bemutatják az automatizált gépi képcsinálás minden formáját elutasító archivisták munkáit, azokét, akik visszanyúlnak a fotográfia két évszázados múltjához, rekonstruálva a korabeli eljárásokat, hosszas és bonyolult módon alkotva meg képeiket. 

A manipulált képalkotás ösvényét is sok alkotó járja, feszegetik a valóság és a fikció határait.  

Láthatunk itt a mesterséges intelligencia segítségével, vagy teljesen azzal készített képeket. Ez jelenleg a fotográfia legdinamikusabban változó iránya.

 

 Szauder Dávid - Me, Myself, and AI

Ez egy önarcképsorozat, mely újraértelmezi a klasszikus festészet ikonikus műveit 

  Keresztes Magdi - Hommage á Steve McCurry (2022)

Keresztes Magdi díjnyertes magyar fotóriporter, a magyar sajtófotózás elismert alakja, aki gyakran szociális témájú és emberközeli képeket készít. Steve McCurry, a National Geographic ikonikus portréfotósa, a globális hírnévre szert tett afgán lányról készült portréjáról ismert.

Hemző Károly és a Hemző díjazottak

Hemző Károly (1928-2012) hivatásos fotóriporter , 1976-ban generációjából elsőként kapott lehetőséget, hogy a Műcsarnokban fotóművészként megmutatkozzon. Fél évszázadon át volt Budapest krónikása.

Felesége Lajos Mari, neve a híres szakácskönyvekkel is ismertté vált.  

Ha olvasnál a Hemző Károly Alapítványról, itt találod>>>>

https://www.hemzokaroly.hu/index.html#/hemzokaroly-dij 

 

Folyt. köv.......