Borostyános palota

Az idén is regisztráltam pár programra  a Kulturális Örökség Napján, így megnézhettem az Építészek Házát, a nyolckerben az Ötpacsirta utcában. A Palotanegyed, egykori becenevén Mágnásfertály,  Józsefváros egyik legmagasabb presztízsű területe, ahol arisztokraták, nemesek és gazdag polgárok építették palotáikat, a Magyar Nemzeti Múzeum felépülte után.

Kívülről egyetlen fotót sem tudtam készíteni, mert a mellette álló Károlyi-palota felújítása miatt, teljesen le van zárva az utca, épp csak gyalogosan szűk járdán lehet palánkok között megközelíteni az épületet. A kapun belépve az itáliai villák belsőudvarát idéző borostyánokkal befuttatott udvarra jutottam. A vadregényes udvar, a virágmintás kockakő, a szobrok és az íves lépcsőket fedő vasszerkezetes üvegtető teszi ellenállhatatlanná az épületet. 

Az épületet Gottgeb Antal tervezte gróf Almássy Kálmán számára 1877-ben, aki kis méretű palotát kívánt építtetni. Az épület U alakú, egyik oldalon magas kapuval a zárt sorú beépítés miatt.

Almásy (1815–1898) nagybirtokos, lovassági százados volt, aki alapítványokat hozott létre oktatási célra, betegeket gyógyíttatott, öregeket istápolt. Kerülte a feltűnést, a nagypolitikába nem ártotta bele magát, pedig 1885-ben a király valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki.

Almássy 1883-ban eladta az épületet, mely az Andrássy-család birtokába került. Ők egészen a második világháború végéig használták, utána azonban különböző, az építészettel foglalkozó intézmények költöztek ide. Az Építészek Háza jelenleg négy szervezetnek ad otthont. 

Itt székel a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Budapesti Építész Kamara, a Magyar Építész Kamara és az Építész Mester Egylet, a Mesteriskola. A palota földszinti termei szakmai és reprezentatív rendezvények megtartására szolgálnak, az emeleti szobákban alakították ki az irodák sorait.

  

1958-ban megépült az „Építészpince”, ekkor került elhelyezésre Kovács Margit „Szüret Badacsonyban” című kerámia faliképe. A pincét ezenkívül egy rendkívül jelentős műalkotás, Kondor Béla freskói díszítették, amelyeket azonban a 70-es évek végén egy felújítás során levertek. A pince kialakításakor az eredeti kétkarú feljárati lépcső szembeni bal oldalát elbontották, így biztosította az Építészpince külön bejáratát, a székházba való közlekedés zavartalanságát.

A belső kert több alkotást is rejt. Itt találjuk Lechner Ödön építész bronz domborművét (Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész alkotása), valamint Kós Károly építész emléktábláját is (Szathmáry Gyöngyi szobrászművész alkotása)

Ez a szárazság láthatóan megviselte a vadszőlőt is

A lakóterület viszonylag kicsi, a beépített terület egynegyede, eredetileg egy előszoba, öt utcai szoba, egy felülvilágítós ebédlő, egy öltözőszoba és egy fürdőszoba volt benne. Az épület belső berendezése szétszóródott, elpusztult, de maga az épület csaknem változatlanul maradt fenn napjainkra.