A Mátyás-templom Mária- kapuja 1370 körül épült (újabban jóval későbbi datálás is felmerült) a legértékesebb eredeti középkori emlék, amely átvészelte a török uralmat és a későbbi évszázadokat is. A templom többi részéhez hasonlóan a Mária-kapu a középkorban színesre volt festve, és Schulek is újra kifestette.
2015-ben állagvédelmi okból kiemelt középkori relief ma ugyanitt
vitrinben látható, a kapuzatba kiegészített másolata került. A másolat az eredeti műalkotásról készült szilikonos öntvény, amit a
restaurátorok kiegészítettek a hiányzó fejekkel, kezekkel, építészeti
műformákkal. A munkájukat segítette, hogy annak idején Schulek lefotózta
az akkoriban még valamivel jobb állapotú domborművet.
A dombormű
témája Mária mennybevételét megelőző mozzanat, az
Istenszülő „elszenderülése”: az alsó sorban a tizenkét apostol között
térdel a haldokló Szűz, a felső részen pedig Krisztus látható, amint
angyalok között fogadja anyja csecsemőként ábrázolt lelkét. A jelenet
körül négy evangelista látható.
Gazdagon
tagolt bélletein és pillérén még megtalálhatók a XIV. század
kőfaragóinak céhjelei A reliefet, amelynek fejeit már a
törökök leverhették, a barokk építkezések tovább pusztították. Az
elfalazott, sérült alkotást Schulek kiegészítette és gazdag színezéssel
látta el, amit a II. világháború utáni restaurálás során – a középkori
festésnyomok jelentős részével együtt – eltüntettek. Ekkor az előcsarnok
ívmezőinek Székely Bertalan festette, súlyosan sérült freskóját is
levakolták, szürkeárnyalatos rekonstrukciójuk csak 2014-ben készült el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése