Végezetül a Szegedi Füvészkerti sétám során, melyről az előző öt posztban beszámoltam, ebben a kis madárkában gyönyörködtem. Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettem, hogy már dél is elmúlt.
Ezek a gyémántgerlék tüneményesek voltak, Ausztrália legkisebb madarai, ilyen közelről még nem láttam madárfészket.
Míg nézegettem őket, feltehetőleg a hím egyed próbált elriasztani, hangosan rikoltozott és a popóját felém mutatva a farok tollait széttárta, mint a páva
Sajnáltam őket a nagy kalitkájukban, bár inkább pavilonnak volt mondható
Ekkor hívott a férjem, hogy vár rám a bejáratnál, így elbúcsúztam ettől a csodálatos kerttől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése