Egy kis szőlőbirtok mellett hagytuk az autót, onnan gyalog fél órányi séta volt, erdőben emelkedőn.
A 15. századtól kezdve kézi erővel itt bányászták a malomköveket. Évente 400 malomkő is készült a kőtömbökből. A fejtési gödörben összegyűlt a csapadékvíz, így keletkezett az állandó vízű tó. A bányászok kisebb fülkéket vágtak maguknak a bánya falában és itt laktak.
A tavat körbevevő sziklafalak 70 méterre magasodnak a víztükör felé. A víz átlagos mélysége 6,5 méteres.
1907-ben bezárták a bányát és 1997-ben természetvédelmi területté nyilvánították a tavat és környékét, mely 1 hektár körüli.
Volt jó pár turista rajtunk kívül, bár mi egy kevésbé járt, nehezebb utat választottunk véletlenül.
Szőlőbirtok, ahol a kocsit hagytuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése