Ismerkedés Lisboával (08.11.)

Délután végre hajlandó volt a csapat útra kerekedni, hogy végre bevegyük Lisszabon városát. 
A legenda szerint Odüsszeusz , a történetírók szerint a föníciaiak alapították a Tejo folyó két partján hét dombra épült portugál fővárost.
A város Alfama, Baixa, Bairro Alto, Estrela és Belém negyedekre oszlik. 1755-ben hatalmas földrengés rázta meg a várost, mindenszentek ünnepén, ekkor gyakorlatilag a település nagy része elpusztult. Az akkori I. János király miniszterelnöke Marques de Pombal építtetette újjá.
Első utunk a Belém negyedbe vezetett.

Mosteiro Jeronimos (Szent Jeromos-kolostor)  

Lenyűgöző méretek, pompás belső és egy csodás kerengő. I. Mánuel király megrendelésére épült Vasco da Gama, India felfedezőjének tiszteletére, 1501 körül, megalapozva ezzel a késő gótika és a kora reneszánsz sajátos portugál elegyét, a Mánuel stílust. 

Belsejében Vasco da Gama kő síremlékével. Felfedező útja előtt ebben a kolostorban imádkozott.

Itt található Luís de Camoes (1524?-1580) sírja is, aki nemzeti költőjük, híres eposza a Lusiadák.

 Vasco de Gama sírja

Camoes sírja

Felfedezők emlékműve

A Belém negyedben magasodik, a Jeromosok kolostorával szemben, ott, ahol a Tejo folyó a tengerbe ömlik, s ahonnan a portugál felfedőzök vitorlásaikkal útnak indulnak. Az emlékművet 1960-ban, Tengerész Henrik király halálának 500. évfordulóján építették. A király meghatározó szerepet játszott a világot felfedező expedíciók indításában. Az emlékmű két oldalán portugál felfedezők, tengerészek és térképészek alakjai sorakoznak.

Torre de Belém (Belém torony) 

 I. Mánuel rendelésére építették 1515-1521 között, 35 m. magas, öt emeletes torony. Igazi szépségét a külső díszítés adja: a faragott kötélforma, a nyitott erkélyek, a mór stílusú őrtornyok. A torony funkciója az volt, hogy fogadta a hajókat a világ minden részéről, valamint védelmet nyújtott a lisszaboni kikötőnek a széles folyótorkolatnál. Régen egy kis szigeten állt a Tejo közepén, az idők folyamán azonban a folyó feltöltődött homokkal, így a tornyot ma már a partról is meg lehet közelíteni. A terasz alatt gótikus belső tér, amely börtön és fegyverraktárként funkcionált. A felsőbb szintekre csigalépcsőn lehet feljutni, - kis várakozással, mivel a legtöbb helyen annyira szűk az átjárás, hogy nem alkalmas egyidejű kétirányú forgalomra. Fentről csodálatos a kilátás a Tejora és a hídra is.

 

Április 25-e híd

A két kilométer hosszú csodás híd a San Fancisco-i Golden Gate mintájára épült 1966-ban, nevét a Salazar-diktatúrának véget vető 1974-es Szegfűforradalomról kapta. 70 méter a vízszintjétől

Ezután beautóztunk a főtérre, a Rossióra, itt található a Nemzeti Színház és IV. Péter szobra.

A Rossio a középkor óta a városi látványosságok színhelye. Itt égették nyilvánosan az inkvizíció áldozatait, később bikaviadalokat is tartottak és máig számos politikai és társadalmi esemény színhelye.

 Nemzeti Színház

Santa Justa elevator
45 m magas öntöttvas toronylift, egy közlekedési eszköz, mivel két utcát köt össze, és egy turisztikai atrakció.1900-ban kezdték építeni. Egyszerre 20 embert tud szállítani.Tetején terasz, ami egyben kilátóként is funkcionál.

28-as villamos
Végül mégsem ültem a híres 28-ason, amely szűk kis meredek utcákban kanyarog, viszont sokszor ugrottunk félre előle, mert épp olyan széles az utca, hogy a villamos elfér. Mi hűek voltunk az autónkhoz, amely sokszor haladt a villamos nyomvonalában, és a lábunkhoz, hűségesen kaptattunk hegyre fel és le.

Vacsora a Rua Augusta sétáló utcában

Volt egy kis kellemetlen sztorink is. Miután leültünk és az étlapról nagy nehezen kiválasztottuk az aznapi betevőnket, szép sorjában meglátogattuk a mellékhelyiséget, mely a konyha mellett vezetett el. Eszméletlen kosz és rendetlenség volt, miután a poharakat is kihozták, ami enyhén szólva mocskos volt, úgy ítéltük meg ez a hely nem nekünk való. Fiamra hárult a feladat, hogy közölje stornó minden, mi bizony nem fogunk itt vacsorázni. Kissé kínos volt, de ügyesen megoldotta.

Pár étteremmel arrébb aztán találtunk egy jobb helyet. Ettől kezdve nagyobb figyelemmel választottuk ki az éttermet, előbb egy kicsit körbenéztünk.

Közben szépen ránk esteledett, azt vettük észre, hogy egyre nagyobb tömegek hömpölyögnek mellettünk, ugyanis az utca közepén egymást érő kis éttermek egyikében ettünk. Így mi is a tömeggel megindultunk a tér felé, mindenütt zenészek adtak kis műsorokat. Egyre nagyobb lett a sötétség és a sűrűség, el nem tudtuk képzelni mi van itt? A térre kiérve láttuk, hogy a falakra vetítenek, ezért oltották el a közvilágítást is. Így esett, hogy a Comercio tér diadalívét színes fényekben pompázva pillantottuk meg. Amúgy ilyen attrakcióban még egyikünknek sem volt része  :-))