Wass Albert
Ha eljön majd a nap
Ha eljön majd a nap, amikor meghalok: Ti ne gyászoljatok.
Én mindig itt leszek, mindig közel leszek. Megtaláltok napnyugtakor, a vízimadár esti repülésében,
Egy galamb szárny-suhogásában, s egy bagoly huhogásában.
Én itt leszek közel.
Őrt állok az erdő csendje fölött és
Álmotok felett is őrködöm.
Ha érezni akartok engem, lépjetek ki a természetbe,
És álljatok meg valahol a csendben.
Fák szelíd neszében, a suttogó nád halk zenéjében engem meghallotok.
Mosolyogjatok egy virágra, egy pillangóra, egy kis madárra,
Egy pislogó csillagra a messzi láthatáron,
Míg az estnek árnya köröttetek lassan bezárul. Csak mosolyogjatok, és én az öröklét ragyogásában
Visszamosolygok rátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése