"Szoktatom szívemet a csendhez"

Mióta megszálltunk egyszer a Zöldfa Panzióban, azóta Felsőhámorban állunk meg, és onnan sétálunk fel a függőkerten keresztül Lillafüredre.

Ez a kis házikó mostanában épült vagy újult meg. Nagyon tetszik, a színe, mérete, kis kertje, hangulata. Nem tudom, hogy nyaralóként vagy lakhelyül funkcionál-e, de tüneményes.

Az a kacsatojás színű korlát és ablakkeret remek választás! :))

Az élet utat tör magának....

Rétegek

Kapaszkodás

Bükkfa aranysárga pompában

József Attila itt írta az Ódát (1933)

A költő az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) rendezvényére utazott Lillafüredre, és itt találkozott Marton Márta művészettörténésszel, akihez a vers szól. A három napos ismeretségből szerelmi kapcsolat nem született, csak az alábbi gyönyörű sorok.

"Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés."

József Attila: Óda (részlet) 

Ha kedved támadna végig olvasni a verset:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/oda.htm