2014. december 29., hétfő

Életem végéig...

Egy kis üveg vízért nagyon drágán megfizetek, egy életen keresztül, mint mikor az ember cipel egy terhet magával.... és soha nem tudja azt már letenni.
Fájdalmas, ha egy rossz tettem rendszeresen az orrom alá dörgölik.
Még fájdalmasabb, ha az emberhez közel álló egyén teszi ezt, évente többször.
A legborzasztóbb az volt, amikor a gyerekeim előtt szégyenítettek meg ezzel.
Egy afrikai országban voltunk, lehettem úgy 19 éves, ahol vettek nekem, városnézés közben, egy kis üveg vizet. (Akkor még nem volt saját pénzem) Nagy volt a hőség, így a vizemet beosztottam, nem ittam meg azonnal, hanem cipeltem magammal. Akitől kaptam, az megitta az övét, majd elkérte az enyémet.
Bizony én nem adtam oda....sajnos......!!!!
Azóta ezt állandóan a szememre vetik, hogy a hőségben nem adtam vissza a vizet.

Nem volt szép - belátom - ma, felnőtt fejjel - nem tennék ilyet, semmiképp!

Bár mióta gyerekeim vannak, más megvilágításban látom ezt.
Ha veszek vizet, és a hőségben megiszom az enyémet, biztos, hogy semmi szín alatt nem kérném el a gyerekeimnek vásárolt vizet, hogy szomjazzanak inkább ők, csak én enyhíthessem a szomjamat.

Közben a felemlegetett történet már odáig dagadt, hogy az én hónom alatt két flakon víz volt (abban az időben kis üveges vizek voltak, a literes kiszerelés és a műanyag még nem terjedt el), és a sivatag kellős közepén csak nekem volt vizem, mellettem szomjan halt mindenki.......
Micsoda gonosz ember vagyok!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése