Ami még belefér....(08.15-16.)

Elérkezett az utolsó nap is, nagy fájdalmamra.
Elhatároztuk, hogy átkelünk a Golden Gate kistestvérén a Tejo másik oldalára, és megtekintjük közelről a Krisztus szobrot.

Cristo-rei (Krisztus-király szobor)

Tejo partján, Almada településen található, a Rioban található szobor kistestvére, 82 m magas talapzaton, 28 m magas szobor, 

Francisco Franco de Sousa szobrászművész nevéhez fűződik. 1949-1959 között épült. A talapzat tetején van a kilátó. 

Kivételesen nem lépcsőn, hanem lifttel mentünk fel.

Majd fürödtünk a híres Costa da Caparikán, a Lisszabonhoz közeli 30 km hosszú partszakaszon, a frissítő Atlanti óceánban.

Este még egyszer bementünk az óvárosba, a szövevényes, zegzugos utcácskák sokaságába, a százezer lépcső birodalmába, hogy egy utolsót barangoljunk a városban.

Búcsú a lépcsőktől

 Búcsú a szűk kacskaringós utcáktól

Búcsú a régi házaktól

Búcsú az ódon falaktól

Búcsú az utcára néző ablakoktól, ajtóktól, kiteregetett ruháktól

Búcsú az legváratlanabb helyeken felbukkanó azulejoktól

Búcsú a különleges növényektől

Búcsú a szépséges terektől, a turisták áradatától

Búcsú a zsúfolt vendéglők teraszától

Búcsú az óceánba ömlő folyóktól és a rajtuk ívelő hidaktól

Búcsú Lisszabontól

Búcsú Portugáliától

Végül szóljon itt az a zene, amely végig kísért utunkon, kivételesen nem fado.
A kocsiban a fiúk a helyi zenei rádiót hallgatták mindig. Szinte nem tudtunk úgy beülni, hogy ez a dal fel ne csendült volna :-))
Erről a számról most már mindig Portugália fog eszembe jutni.......
Hallgassátok a zenét és kattintsatok a képekre !