2014. július 13., vasárnap

Miskolci séta 4.

Szinva patak a Bükk hegységben ered és a Sajó folyóba torkollik, kb. 30 km hosszú, ebből 20 km Miskolcon található, a város teljes hosszán átfolyik. Sosem értettem, hogy nem használták ki ezt az adottságot. Most láttam, hogy 2005-ben létrehoztak egy teret, Szinva terasz néven.
Kandia köz lefedve, szabadtéri kiállításokra alkalmas, ezen keresztül jutottam ki a Szinva partra.
 Szerelmesek hídja
 Lakatok minden mennyiségben, dátummal, monogrammal.
A keskeny kis teraszon végig éttermek, borozók, kávézók. Deja vu érzésem volt, eszembe jutott Portó, ott láttunk ilyet, na persze a kilátás nem ugyanaz....
Azt hiszem ide még visszatérek, a teraszos részt nem tudtam megnézni, mert sörsátrak tömkelege foglalta el. Visszatérve a sétáló útra feltünt, hogy az egyik fagyizó előtt hatalmas sor áll. Gondoltam, hogy nem véletlen. Áfonyára esett a választásom. Így miskolci sétámat egy remek fagyizással fejeztem be. Javaslom, hogy az Adria fagyizót ne hagyjátok ki, ha erre jártok!!
 Nem tévedés, ez egy gombóc! :))
Remélem lesz még alkalmam tovább nézelődni a városban, bár így is nagy fejlődést tapasztaltam a kb. 30 évvel ezelőttihez képest. Na és a környék, amely mindig is tetszett (Lillafüred, Tapolca, Diósgyőr), még rám vár!!

2014. július 12., szombat

Miskolci séta 3.

Rögtön ahogy lejöttem az Avasról az Erzsébet térre érkeztem.
A kupolás Erzsébet fürdő csodás épülete.
Régen közfürdőként működött, most Egészségközpont van benne.
Az első teljes alakos Kossuth szobor
(Róna József alkotása 1898)
 
Városháza
Épp itt robog el egy új villamos, különben láttam vagy háromfélét is.
 Széchenyi István süttői-mészkő szobra
A legnagyobb magyar idősen, megtörten
(Melocco Miklós 1994)
Szent István szobra a királyi jelvényekkel (korona, országalma, jogar)
(Jószay Zsolt 2000)
Jé, háttérben az Avasi kilátó is látszik!
Miskolc sétáló utcája - Széchenyi utca
Valahogy nekem hiányzik a zöld......fák, virágok....

Legrégebbi épület a Rákóczi-ház, 1650-ben építette Dőry Ferenc kereskedő. 
II.Rákóczi Ferenc is vendégeskedett itt, akkor még panzióként működött.
A házakon végigtekintve látszik, hogy egykoron szép város lehetett Miskolc.
Az első magyar nyelvű kőszínházunk (1847-1857)
Az építés költségét Szemere Bertalan alispán állta.
2014-15 Shakespeare évad :))
Felújítása alkalmával bővítették, így hatalmas színházi komplexum lett, több színpaddal, színészlakásokkal.
  Latabár Endre
Társulata avatta fel a színházat, az első igazgató.
(Varga Éva 2007 alkotása)
Jókainé Laborfalvi Róza
Miskolc szülötte
(Szanyi Borbála 2010)

Déryné Széppataki Róza (1793-1872)
A kor legünnepeltebb színésznője.
1867-től haláláig itt élt, itt is van eltemetve.
Schaár Erzsébet munkája
Kicsit már benőtte a növényzet, alig találtam meg....
 
Folyt.köv....

2014. július 11., péntek

Miskolci séta 2.

Tovább a lépcsőkön, majd kacskaringós, zegzugos, keskeny kis utcákon régi borházak mellett haladtam a kilátó felé. Egyik másik szépen felújítva, viszont több teljesen elhanyagolt, szinte hajléktalanok tanyájának tűnő. Kár értük.....ez lehetne Miskolc leghangulatosabb negyede, igazi turista csalogató.
Az Avas déli-délkeleti részén szőlőtermelés folyt, emiatt alakították ki a borpincéket illetve borházakat. Régebben egy ilyen szép kis borház birtoklása státuszszimbólum volt Miskolcon.
Itt-ott a fák között kileshetünk a városra. Kár, hogy a szép zöld terasz előtt a sarj hajtásokat nem vágják vissza, így teljesen elvész a panoráma.
Avasi kilátó, tévétorony, 72 méter magas, 1963-ban avatták fel, Hofer Miklós és Vörös György tervei alapján. Csak az első szintre lehet felmenni, a régen itt üzemelő kávézó megszűnt. Vajon miért nem élesztik újjá?
Miskolci panoráma. Kilátás az avasi lakótelep egy részére, amely 1973-85 között épült, gyakorlatilag város a városban, Eger nagyságú, 10 ezernél több lakással.
Folyt. köv....

2014. július 10., csütörtök

Miskolci séta 1.

Elkísértem férjemet Miskolcra, és mivel régen voltam itt, most egy kicsit körülnéztem. Az Avas megmászásával kezdtem sétám.
Az Avas vulkáni eredetű, 234 méter magas domb a város közepén. 
Ezen a képen nem is tűnik nagynak, (egy kicsit csalóka) azért kifulladtam mire felértem a kilátóhoz.
Legelőször a lépcsőn kaptattam fel. Eszembe jutott, hogy a férjem mesélte, hogy gimnazista korában hányszor kellett itt fel-le futniuk edzéseken.
Félúton található az Avasi gótikus református templom, még a 13. században kezdték el építeni, a törökök felgyújtották, majd a későbbiekben többször átépítették. Sajnos zárva volt, de a környéke teljesen elvarázsolt. Elhagyatott Csipkerózsika kertjének tűnt.
 Gótikus ívű bejárati ajtó
 Nem hagyhattam ki, vonzanak az öreg ajtók, kapuk :))
 Oldalsó bejárat, a nagy kistestvére.
Na itt éreztem, hogy elvarázsolódtam.
 Egy öreg kilincs
 Oldalt a fagalériás  harangtorony, 1557-ben emelték
1680-ban került rá toronyóra. Harangjátéka 1941 óta (1965-ben felújították) negyedóránként hallható, de a teljes dallamot csak egészkor játsszák le. A harangjáték jellegzetes miskolci hangnak számít, a Miskolci Nemzeti Színházban is ezzel a hanggal jelzik a felvonások kezdetét. Érdekesség még, hogy a torony az építése óta nem égett le, ezért a meglévő faszerkezet kis kivétellel az eredeti.
 
A templomot teljesen körülveszi Miskolc legrégebbi sírkertje. Hát ilyen szépséges temetőt én még nem láttam. Mondhatom a mesebeli hatás csak fokozódott, néma csend, teljesen egyedül egy sírkertben, magas fák között itt-ott beszűrődő fény, öreg évszázados dülöngélő sírok. A legrégebbi sírkövek a 17. és 18. századból valók. A temetőben nyugszik többek között Szemere Bertalan, Latabár Endre, a színész dinasztia megalapítója, a Miskolci kőszínház igazgatója, rendezője, színésze valamint  Schabinszky László, Munkácsy Mihály barátja és fényképésze, meg jó pár híres ember még.
 Latabár és Schabinszky kripta  
Nehezen szabadultam erről a helyről, legszívesebben egyenként nézegettem volna végig a sírokat a rejtélyes régies írásokat olvasgatva, ha nem lett volna bennem egy kis félsz, hogy egy teremtett lélek sincs itt-vagy itt ez nem is helytálló talán-ki tudja hány lélek bolyongott velem együtt..........
Folyt. köv....

2014. július 9., szerda

31 év

“Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megért, és segít, ha vigasz vagy tréfa kell,
de hagyja, hogy éljek,
szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.”
Michael Kunze
31 évvel ezelőtt, egy kánikulai szombati napon kötöttük össze életünket.
Ebből az alkalomból különleges zöld kardvirágot kaptam.
Kertem új növénykékkel gyarapodott 
Catharantus roseus
rózsameténg vagy vinka
Madagaszkáron őshonos, igénytelen, melegigényes, egynyári virág.
Majd meglátjuk, hogy érzi magát nálam!
Finom ebéddel ünnepeltünk, sajnos a fiaim nélkül.