Porto-folyt. (08.06.)

Újult erővel indultunk Portó központjába, mivel ez a város máris mindannyiunk szívéhez nőtt.
Célunk a Clérigos óratorony, sokak szerint ez Porto jelképe. 
Persze én nem mertem a 225 lépcsőt megmászni, így csak lentről méregettem a hatalmas gránit tornyot, melyet a fiúk zárás előtt rohamléptekkel vettek be.

Torre dos Clérigos (Klerikusok tornya) 

6 emeletes, 76 m magas

Azért így hívják, mert papok finanszírozták az építését.

(1754-1763)

 A toronyhoz kapcsolódó templom

Itt azért látszik, hogy délután milyen csúcsforgalom volt a városközpontban, amit amúgy máshol nem tapasztaltunk. (kivéve Sintra, de ott a turisták okozzák a tumultust)

 Kilátás

 Itt még a pályaudvart is mindenki meglátogatja, akár vonatozik, akár nem, ugyanis híres azulejo csempéiről

Sao Bento (Szent Benedek pályaudvar)

 Az azulejok a város történelmi eseményeit örökítik meg.
(I. János portóba érkezését és Ceuta 1415 évi bevételét)
1930-ban Jorge Colaco készítette

Praca da Liberdade (Szabadság tér)  IV. Péter lovas szobrával, és a tőkehal formájú tér végén, a városházával (1920-1957)

Vacsora a Ribeira negyedben, a Duró partján, a híd lábánál, a teraszon, hangulatos környezetben.

Különlegesség a Francesinha (franciácska) névre hallgató tipikus portói étel, mely egy kicsit szendvicsszerű, két szelet kenyér közötti hús, pikáns szósszal. Állítólag egy Franciaországból hazatérő emigráns alkotta meg. 

Porto (08.06.)

Csak meg lett ez a Sé (Székesegyház) hiába ilyen óriási, és a dombtetőn is van ráadásul, a szűk kis sikátorokból, amerről mi közelítettük meg, nem  lehetett látni.

Román stílusban, a XII. században erődtemplomként épült, így őrtornyok és bástyák is tartoznak hozzá

Szépséges azulejok az oldalsó kerengőben

Kilátás a Sé előtti térről a városra

 

Bolsa (Tőzsdepalota)

Működött városházaként, bíróságként, tőzsdeként, ma múzeum. Egyes termeit ki lehet bérelni rendezvényekre is. Ha jól értettem valami borász egylet még mindig itt ülésezik.

Tengerész Henrik (1394-1460) szobra, ugyanis a közelben lévő házban született, a híres felfedező. A mende-monda szerint nem szerette a nőket és a bort, csak a felfedezések izgatták, na de ki hisz ma már ennek...???

Itt belül nem engedik a fényképezést. A fiamnak azért sikerült egy párat készíteni :) Ez a kis terem rögtön a bejárat mellett van, mindenkinek az az első, hogy a fényképezőgépét kattingatja, a teremőrnő az üvegfal mögött lesi, hogy kit csíphet nyakon és az üvegen hangos kopogással jelzi, hogy tilosban járunk, ijedtünkben mi is majd a fényképezőt ejtettük le. Ezt míg várakoztunk (csak csoportosan idegenvezetővel lehet bejárni az épületet) többször eljátszotta másokkal is. A fiamtól bocsánatot kért, hogy ráijesztett. Amúgy az idegenvezető fantasztikusan lelkes, és aranyos volt.

Fogadóterem (arab terem) a külföldi vendégek elkápráztatására, tényleg keleti pompával

Egy kis pihenő - ebből az automatából nagy élvezettel kóstolhattunk meg Portugália tájegységeinek borait

Igreja Sao Francisco (Szent Ferenc templom), 1233-ban épült román stílusban, később többször átépítették

Belül több száz kiló arany (200-400 kg írják az útikönyvek), és az a szépséges barokk és Manuel-stílus!

Kedvenc oltárom, a Jessze fája oltár, Jézus Jesszéből kinövő családfájának ábrázolása, nem is láttam még ehhez foghatót

Altemplom 

Még nem volt vége a napnak, csak egy kis pihenésre vágytak már a fiúk, ennyi látnivaló után. Így visszatértünk a szállásra egy kis fürdőzésre.

Ismerkedés Portoval (08.06.)

A kiadós svédasztalos reggeli után, elhatároztuk, hogy beszerezzük a Porto Card-ot, mellyel kedvezményesen mehetünk be a legtöbb helyre. Mint kiderült, a turista iroda a Sé katedrális mellett található, és kb. 200 méterre van. 
Nos, itt nem annyi az annyi, mert közben kisebb-nagyobb kitérőkkel, egyfolytában felfelé másztunk a hegyen, de nem volt baj, mert közben feltárultak előttünk Porto nevezetességei.

Így esett, hogy hirtelen a Ponte Dom Luis I. híd lábánál találtuk magunkat, amely a Duro folyón átívelő, kétszintes, csodás vasszerkezetes híd (1886), Portót és Vila Nova Gaiját köti össze, ahol a borpincészetek is találhatóak.
Eiffel tervei alapján, 6 év alatt készült el, a felső szint 392 m hosszú, a vízszint felett 61 m magasban, az alsó szint 10 m-re van a vízszinttől és 374 m hosszú, így a hídról elérhető a parti óváros és a városközpont is.

Itt másztunk fel....nem is tudom, hogy bírtam.....

Persze lehetett volna fogaskerekűvel is....

Jellegzetes csempés házak, mint kiderült díszítő funkciója mellett, hőszigetelő képessége is van. No itt nem a hideg ellen, hanem a hőség ellen....

A látvány megérte :))

Vila Nova Gaia borpincészetei, a feliratok jelzik a nevüket, Calem, Sandeman, Offley......

A távolabbi vasszerkezetes híd, Ponte de Dona Maria Pia (nevét I. János feleségéről kapta), mely szintén Eiffel terve alapján készült, vasúti híd, 150 munkás 22 hónap alatt építette fel, 354 m hosszú és 61 m magas, 1877-ben avatták fel

Nehezen találtunk rá az eldugott Santa Clara templomra, kívülről egy kis udvaron keresztül közelítettük meg ezt a XV. századi kis templomot.

Egy ajtó, amin ha belépsz, tátva marad a szád.......

Ez a dús faragás és aranyozás, nics egy centi sem szabadon hagyva....és teljes épségben.....meseszép!!

Első célpont - Porto (08.05.)

Élményekkel tele érkeztünk Portoba, repülővel megtettünk kb. 3000 km-t, autóval több mint 300 km-t. Boldogan szálltunk ki az Atlanti óceán partján, Porto központjától úgy 5-6 km-re, a szállodánk előtt.
Az óceán közelsége és a tetőteraszán lévő medence miatt esett rá a választásunk, ami okos döntés volt.
Eléggé fáradtak és éhesek voltunk, hiszen hajnalban keltünk, végtelen hosszúnak tűnt ez a nap. Meglepődtünk a hűs szellőn, hiszen egész nap a víz csorgott rólunk a barangolásaink során.
Kipakolás után elindultunk feltérképezni a környéket, pár méterre volt a beach, és a közeli kis utcában találtunk remek kisvendéglőt. Hiába próbáltunk leülni, azt mondták csak 7.30-kor nyitnak. Korgó gyomorral sétálgattunk még, hátha rábukkanunk egy helyre, amely hamarabb is fogadja az éhes vándort. Később is mindenütt tapasztaltuk, hogy csak ettől az időponttól lehet vacsorázni, viszont ha még később megyünk, esetleg már helyünk sincs, mert minden hely zsúfolásig tele van.

Szállodánk, egy régi patinás hotel

Szálló előtti tér és régi vár

Kilátás a tetőteraszról

Ízelítő a vacsorából

 Caldo Verde (Zöld leves)

Portugália nemzeti levese, alapanyaga a krumpli és a speciális portugál káposzta, fokhagyma, egy- két szelet chorizo (kolbász) és az elmaradhatatlan olíva olaj. Finom, bár mi csak hínár levesnek neveztük :))

Fiam eledele rák volt, ízletesen olíva olajon grillezve, melyet kenyérkékkel lehetett tunkolni. Gusztán tálalták, vas serpenyőben. Nagyon ízlett neki.

Zöldborsos steaket én ettem.

Jó választás volt!