"Nincsen nehezebb, nincsen nehezebb,
vágyni mosolyod, vágyni kezedet.
Vágyni tovatűnt tested melegét,
mert már sohasem, mert még nem elég.
Volt-csak ölelés, volt-lett puhaság,
nincs lesz, ami volt – nincs már ruha rád,
nincs már ajakír, táska, se cipő,
már csak idebenn, már csak levegő.
Jár-jár, ki-be jár bennem meleged,
szültél, maradok mindig teveled,
voltam kicsi lány, lettem: a kapocs,
élő hagyaték, én még maradok.
Mindig elereszt, élni ki tanul.
Várlak idelenn, vársz rám odatúl,
egyszer, ami van, mind-mind odaszáll,
s van bár a határ, nem rím a halál:
megtart, aki élt – lélek, nem anyag,
édes anyafény, tűz lett, puha nap,
itt lesz, igen itt: víz lett, levegő,
élni ha segít, mind ő, bizony ő,
földről felemel, formál, alakít -
felnéz, akit óv, s nem fél: csupa hit."
Szabó T Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése