Ez a kép kifejezi a lelkivilágomat.
Legfőbb múzsám az Édesanyám volt, akinek az egész blogot kedvvel szerkesztgettem, ő már nem mozdult ki otthonról. Reggelente boldogan nézegette, miről írtam, merre jártam, milyen képeket készítettem, így valamennyire ő is részese lehetett útjaimnak, élményeimnek.
Most már nincs aki rendszeresen olvasgassa az írásaimat. Majd az idő eldönti, hogy lesz-e kedvem tovább folytatni. Fotózgatni még mindig szeretek, igaz most csak a telefonom volt kéznél, azóta nem is töltöttem fel a fényképezőgépemet. Egyelőre vissza kell nyernem valahogy az életkedvemet.
Annyira hiányoznak!
Ez a határtalan fájdalom nem múlik, csak erősödik!
Kedves Nora-bora, a címlap fotódon a szobor fájdalma mellett a tavasz virágai a megújulást, az új kezdetét jelzik. Veled érzek mély fájdalmadban, de azt is érzem, hogy lassan tovább fogsz lépni. megújulni. Megőrizve mindannak a szépségét, méltóságát, szeretetét s felejthetetlenségét ami elmúlt. Sok erőt kívánok hozzá.
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm az együttérzést kedves Holdgyöngy! Nehezen megy a megújulás. Egyelőre csak fájdalmat érzek lépten-nyomon. Semmihez nincs kedvem. Nagyon nehéz hónapok állnak mögöttem. Próbálom magam összeszedni..........
TörlésSejtettem, éreztem, hogy tragédia történt az életedben 😔
VálaszTörlésIsten adjon örök nyugodalmat a Szüleidnek 🙏🏻 Neked meg vigasztalódást kívánok, lelked megnyugvását. Örök fájdalom lesz a hiányuk, de gondolj arra, hogy mindig, mindenhol veled lesznek, a szívedből, lelkedből, gondolataidból senki és semmi nem törli ki az emléküket.
Köszönöm szépen a vigasztaló szavakat, kedves Orsi. Az biztos, hogy emlékük örökké velem marad. A fájdalom most elviselhetetlen, rohamokban tör rám a hiányuk, hogy többé nem beszélhetek velük. Felfoghatatlan, hogy nincsenek már velem fizikailag.....
Törlés