2019. július 19., péntek

Mézeskalács házikó

Az egykori zugligeti-lóvasút végállomása, ma Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont lett.
Zugliget a XII. kerület városrésze, hajdanában Mátyás király vadászterületéhez tartozott. Akkoriban ez a gyönyörű, erdős környék tele volt vaddisznókkal, így kapta ez a vidék a Disznózug (Sauwinkel) nevet. Erre emlékeztet a közeli forrás máig élő elnevezése, a Disznófő. A 19. század közepén azonban Döbrentei Gábor nem békélt meg a Sauwinkel névvel, magyar elnevezést keresett a budai hegyeknek. Elhagyta a Sauwinkel első betűjét, így lett a névből Auwinkel (magyurul Ligetzug), amely Zugliget néven vonult be a köztudatba. 
A 19. század első harmadában jelentek meg az első nyaralók, villák, vendégfogadók. A század második felétől Pest-Buda egyik legkedveltebb kirándulóhelye. A szőlők pusztulásával fokozódott a beépülés. A városrész jelentős része ma is beépítetlen kirándulóterület.
A 19. század második felének legkorszerűbb tömegközlekedési eszköze a lóvasút volt, Festetich Béla kezdeményezésére a Lánchíd budai hídfőjétől két irányba, Óbuda és a Zugliget felé indultak sínek, amiken 1896-ig lovak, utána, felsővezetékkel elektromosság húzta a kocsikat a végállomásokig. Zugligetben a domboldalra épített, tágas svájci házig. 
A Kauser József tervezte gyönyörű épület tulajdonképpen két pavilonból állt: az egyikben posta, távírda és trafik, a másikban a kocsivezetői laktanya, az állomásfőnöki lakószoba és egy iroda volt. A kettő közötti nyitott csarnok volt a tulajdonképpeni váró: az oszlopokon nyugvó díszes tető alatt 500 ember is elfért. Az épület a kor és a környék divatos nyaraló- és fürdőépület-stílusát követte, az úgy nevezett a svájci vagy alpesi stílusú tetődíszítéssel. A lóvasút, majd később a villamos az egyik oldalon lerakta utasait, megkerülte az épületet és a másik oldalon lehetett beszállni a kocsikba
1900-ban súlyos baleset történt, hatalmas tömeg tülekedett a végállomáson, hogy feljusson a már zsúfolt szerelvényre. A nagy tülekedésben az egyik utas kioldotta a villamos kézifékét, és a kocsi gurulni kezdett a lejtőn lévő végállomásról. A villamos a Virányos úti kanyar táján kisiklott, majd egy vezetéktartó oszlopnak ütközött és felborult. A balesetben négyen meghaltak.  E tragédia következménye lett az új végállomás kialakítása a Libegőnél (1903), sík terepen.
A 30-as években az épületet kétszintes társasházzá alakították. A közlekedési vállalat dolgozói kaptak benne lakást. Átalakítások, bontások, majd végleg elnéptelenedett, a 90-es évek végétől lakatlanul állt az épületegyüttes. Többszöri kísérlet után, 2016 végén indult el a felújítás. Az idén Építőipari Nívódíjat kapott műemlék-helyreállítás kategóriában.
Megnyílt benne az Eber Desszert. Az eber szó németül vadkant jelent. (Logója a cilinderes vadkan)
 Megkóstoltam ezt a finom Eszterházy tortát, új köntösben. Isteni finom volt.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése