2018. október 24., szerda

Rózsadomb teraszán


Gül Baba utcát már régen szerettem volna megnézni, mivel Buda egyik máig megmaradt középkori utcája, ráadásul a legmeredekebb is. Nos, az élet úgy hozta, hogy elég sokszor láthatom majd. :))  A középkorban kialakult utca az ottani ingatlanbirtokos Niedermayer család után sokáig Niedermayergasse volt, mígnem 1915-ben Gül Baba ünnepélyes újratemetése alkalmából a türbéje melletti utcát átkeresztelték a dervis után.
Nagyon vártuk már, hogy átadják Gül Baba türbéjét, hiszen a feljutás a Rózsadombra ezen keresztül sokkal egyszerűbb, ráadásul gyönyörű parkon keresztül sétálhatunk, rózsák és magnóliák között. A hónap elején Erdogan török köztársasági elnök látogatása alkalmával, végül megtörtént az átadás.
Többen csak a Rózsák Atyjaként emelgetik Gül Babát. Lehetséges, hogy azért nevezték el így, mert rendházfőnöki turbánjának jelvénye  „gül”, azaz magyarul rózsa volt. Ám akad olyan történet is, mely egyszerű illatszerárusnak tartja, kinek rózsái messze földön híresek voltak szépségükről.
A törökök 1541. augusztus 29-én csellel szállták meg Budát. A város körül letáborozott szultán vendégségbe hívta I. János király özvegyét, Izabella királynét a csecsemő trónörökössel, János Zsigmonddal, valamint a magyar főurakkal együtt. Amíg a királyné és kísérete Szulejmánnál vizitált, a várba „egyszerű látogatóként” beszivárogtak a janicsárok, majd egy adott jelre lefegyverezték a mit sem sejtő őrséget. Szulejmán Izabellát és a „fiává” fogadott János Zsigmondot Erdélybe száműzte, a főurak közül pedig többeket is lefogatott, akik közül Török Bálintot magával vitte Isztambulba, fogságba.
A szultán és kísérete Buda megszállását a sebtében dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony templomban (Mátyás-templom) tartott vallási szertartás keretében ünnepelte meg. Örömünnep volt ez a szultánnak, keserves tragédia nem csak a budaiaknak, hanem az egész országnak, a magyar kultúrának. Szinte látjuk magunk előtt a szentek szobrainak levert fejeit (az iszlám tiltja az emberábrázolást), a kidobált vagy felégetett kereszteket, templomi díszeket, gazdag középkori értékeink üszkös romjait. Gül Baba a szultán kíséretéhez tartozott, aki szeptember 2-án hirtelen meghalt. A legenda szerint díszes temetést kapott, amelyen talán maga a szultán is beállt a koporsóvivők közé. Így vált Gül Baba türbéje Szulejmán budai győzelmének is egyfajta emlékművévé.
A török uralom után a jezsuiták keresztény kápolnának alakították át a türbét. Tőlük szerezte meg az egész dombbal együtt 1830-ban Thoma János budai polgár, majd több tulajdonosváltást követően a türbét övező telkeket 1857-ben Wagner János építész vette meg. Ez a kor még a szőlő korszaka volt Budán, ameddig a szem ellátott – de mire 1893-ban Wagner építési engedélyt kért két különálló, oszlopos folyosóval összekötött villa építésére, a filoxéra már mindent kipusztított.
A Wagner-villa egy korabeli képeslapon
A Rózsadombból villanegyed vált, igaz, sokan még csak nyáron jöttek ki ide a városból, és Wagner is eredetileg családi nyaralónak szánta az épületeket. Az építész nem csak a türbét építette körül, hanem egyúttal a terepet is rendezte. Egy elég meredek hegyoldalban kellett kialakítania a kertet. Megoldásként a teraszos kialakítás adódott – ezt őrizte meg a jelenlegi felújítás is.
Különleges, hogy a türbe őre, Wagner János építész által ültetett vadgesztenyefa ma is itt áll, átvészelve a II. világháborút is. A Wagner-villa utolsó látható nyomait végül 1970-ben bontották el, csak annak legalsó, a domboldalt teraszosító támfala maradt meg, illetve a felújított pinceszint.
  A múzeumba nem mentünk be, mivel kevés idő volt a zárásig, majd legközelebb.
 Teraszos kertje
 Rózsák, levendulák, magnóliák, szép örökzöldek
 Sírkápolna
 A rácson bekukkantva a sír
Tizenkét turbános sírkőmásolattal idézik meg az egykori török temetőt – ezek a szobrocskák a Vár alatt, a Buzogány-torony közelében található régi török temetőre emlékeztetnek.
  A teraszról pazar kilátás nyílik
Van azért némi fenntartásom a türbével kapcsolatban, a történelmi események és hazánk török időben élő nagyjaira gondolva.......

2 megjegyzés:

  1. Olvasva a bejegyzésedet, nekem is jött a szomorúság,hogy milyen sok magyar szenvedte meg Gülbaba ügyködését. Viszont gyönyörű lett a környék, nem is jártam még arra! Milyen közel van sok minden és mégsem láttam...Szeretném. Listámra felvettem.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mónika! Remélem azóta már jártál erre, tavasszal és nyáron a legszebb.

      Törlés