" A maradandóság városában"

Ma leültem egy pillanatra Ady mellé a padra, egy nagy fa lombsátrának védelmében, együtt néztük a szemerkélő esőben siető embereket,
Új Ady Endre szobrot - Győrfi Ádám szobrászművész alkotását - avatták fel a napokban az Ady Endre Gimnázium előtt. Tavaly újult meg ez a park ...........itt írtam róla.

Ady 1896-ban Zilahon érettségizett, majd beiratkozott a debreceni jogi egyetemre, de tanulmányait nem fejezte be, inkább újságírással kezdett foglalkozni. Itt jelent meg első verseskötete is (Versek 1899.)

Ady Endre: A maradandóság városában

Vajjon igaz, hogy Debrecenben
A Maradandóság lakik?
Én a Mulandóság fia vagyok
S azért siettem most ide,
Hogy megkeressek valakit.

Itt kell, hogy éljen valahol még,
Csak elrejtik évek s falak,
Gyöngyvirágosan Seszta-bort iszik,
Lecsacsizza az Életet,
Leányt űz vagy verset farag.

Szulamit és Szaffó az álma,
Vídám rémek veszik körül
A világ: Nagyerdőtől vasútig.
Boldoggá teszi a sirás
S egy olcsó csóknak is örül.

Itt él, itt van, meg kell találjam,
Az ma is él, az nem halott.
Ilyen jó helyről el nem mehetett.
(Megsimítom vén arcomat:
Nem én vagyok, nem az vagyok.)

Az ma is él és úgy él, mint más,
Úgy csókol, úgy sír, úgy kacag.
Új, külön Apollója nincs neki
S úgy ír verset, ha verset ír,
Ahogy szokás, ahogy szabad.

Ha jön az éjjel, tud aludni,
Ha jön a harc, hát talpra áll.
Ha ölelő szép asszony jön, ölel,
Jó cimborája jön, iszik
S mosolyog, ha jön a Halál.

S mi lenne, ha most látna, jönne?
Engem egy nagy átok borít.
Nem akarom látni, nem keresem
Az én fantom-kamaszomat.
Maradjon itt, maradjon itt.

A mai nap a ballagóké volt, és ne feledjük, hogy Ady is érettségi után, három évet élt a "maradandóság városában".