Letűnt idő...

Terror Házában jártunk, az Andrássy út 60 szám alatt. 2002-ben nyílt meg, a nyilas és kommunista rendszer áldozatainak emléket állító múzeum, emlékhely. A termeket végigjárva hálát adok az Istennek, hogy mindebből én nem tapasztaltam semmit. Családtagjaim nem fordultak meg semelyik oldalon ebben az épületben.
Hatásos, megdöbbentő, megrázó, elgondolkoztató két órás séta az épületben a második szinttől kezdődően a pincéig, ahol a kínzó kamrák vannak, üvegfalú liften keresztül jutottunk le, nagyon lassan, közben a képernyőn egy túlélő mesélte el hogyan bántak itt vele...

Pengefal - mely megkülönbözteti és kiemeli a házat a többi közül

 Hősök fala

Egyszer mindenkinek végig kell járnia ezeket a termeket. Mi most voltunk másodjára, külföldön élő barátnőm kívánságára, annál is inkább, mert Édesapja Szibériában is volt munkaszolgálaton. 
Megdöbbentően sok látogató volt, főleg külföldi fiatalok. Fotózni sajnos nem lehetett. 
A könnyek terme előtt volt két kis terem, az egyik kivándoroltak képeslapjaival és leveleivel kitapétázva, a másikban, a lentebb beidézett dal szólt, közben a falra vetítve, az 56-os felvonulók hada hömpölygött, mintha közöttük lettem volna......
Kattints az alábbi linkre....olvassátok el a dal alatti hozzászólásokat is, nagyon tanulságos!!

Boross Ida - Honvágydal