Nagyon jó volt olvasni. Régóta vágyom Bangkokba. Nem tudom eljutok-e valaha?
Sajnos csak novembertől - áprilisig jó az időjárás.
Nem tipikus útikönyv. Megtudhatjuk, hogyan élnek Bangkokban az emberek, milyen a mentalitásuk, miként gondolkodnak.
" Láttam elképesztő gazdagságot és megrendítő nyomort egyetlen országon, de egyetlen városon belül is, találkoztam a sorsukkal elégedett és válságos helyzetben lévő emberekkel. De még ők is tudtak mosolyogni, még a gondjaikról is mosolyogva beszéltek, mintha távolabbról, a dolgokon felülemelkedve szemlélnék mindazt, ami történik velük. Szerintem nagyon nagy segítség nekik, hogy képesek a megbocsátásra. Bennük is van indulat, harag, düh, de azt láttam, hogy ezek az érzések, amelyek nyilván inkább rombolnak, mintsem építenek, addig tartanak náluk, mint egy kisgyereknél a sírás. Elmúlik - és jön a mosoly. Hát valahogy így vannak ezzel a thaiok is. (.......) Elfogadják a hibákat, a sajátjaikat és másokéit is.
A másik titok az elengedés. El kell tudnod engedni dolgokat, tárgyakat, helyzeteket, embereket. Nem a tieid. Valakit elengedni, akit szeret az ember - hát ez nem annyira könnyű...."
Ezek a gondolatok voltak az én tanulságaim a könyvből.
 | |
| Nőnapi virágaim |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése