Gésa negyed - Kanazawa

A japán kultúrában a gésaházak az Edo-korszak óta a lakomák és szórakozás hagyományos helyszínei. A teaházakban (chaya) néven is emlegetett helyeken a gésák a gazdag nemességet és kereskedőket szórakoztatták. 

A gésák női japán előadók, akik táncokat adnak elő és hagyományos japán hangszereken játszanak, magasan képzett művészek, hivatásos házigazdák, akik széles körű művészeti ismereteikkel az események fényét emelik, nem prostituáltak.

Bővebben a gésákról>>>>>https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9sa

 

A plakát egy tea szertartásra és gésa előadásra invitál. A híres japán matcha tea, egy porrá őrölt zöld tea, speciális bambusz keverővel (chasen) készítik. A matcha tea rendkívül pozitív hatással van a szervezetre, magas antioxidáns tartalma miatt, fellép a káros szabadgyökök ellen.

Bővebben a matcha teáról>>>>>>https://hu.wikipedia.org/wiki/Maccsa

Kanazawa központi részét egykor számos gésaház tarkította, de 1820-ban ezeket a városközponttól távolabb három meghatározott kerületbe helyezték át.

 

Higashi Chaya gésa negyed, egyike Kanazawa három, Edo-korszak hangulatát őrző teaházas negyedének.

Az 1820-ban épült Shima teaház jelenleg múzeumként működik, ezt látogattuk meg mi is.

A csaknem 200 éves gyönyörű faházak máig megőriztek a régi hangulatot.

A diszkréció kitűnik az épületből. A gésa házat külső oldalán gyönyörű rács,  valamint az emeleten található japán stílusú vendégszobák jellemzik, középen kis kerttel, gyékény rolókkal. Az Edo-korszakban a gésaházak kivételével tilos volt a kétszintes épületek építése, ami még feltűnőbbé tette a megjelenésüket.

 

A koto mintegy 1200 éve jelent meg Japánban, és Kínából származik. Ez a földön fekvő pengetős hangszer kicsit kevesebb, mint két méter hosszú, és kissé hasonlít a citerához. 13 húrját pengetővel szólaltatják meg, melyet három ujjra erősítenek.

A teaházakon kívül a régi épületeket étteremmé, kávézóvá, ajándékbolttá alakították át.

Szugitama, egy cédrusfa leveleiből készített gömb, amit a szakéfőzde külső részére akasztanak ki, amikor az új szaké készül. A levelek eleinte zöldek, de idővel elbarnulnak, ezzel jelképezve a szaké érlelődését. Ezek a gömbök manapság nagyon sok szakét felszolgáló étterem oldalán is ott lógnak.

 

Jellemzőek ezek a rövid függönyök a különböző helyiségek ajtajában, az intimitást jelzik.

Kimonóba, japán nemzeti viseletébe öltözött lányok. Sajnos igazi gésákat nem láttunk, de tilos őket fotózni is, Kiotóban komoly büntetés jár érte.

Kanazawa az aranyfüstlemez gyártás Mekkája, 99% - ban itt készül Japán összes aranyfüstlemeze. Templomok, szentélyek restaurálásához is ezt használják.

Kifinomult művészeti érzékkel díszítik a legapróbb tárgyakat is, ékszerek, Buddha-szobrok, táskák, sálak, dísztárgyak kerülnek ki a mesterek kezei alól, sőt már a kozmetikumokba, szakéba, süteményekbe is belekeverik. 

Szerintük fiatalítja a bőrünket és ha belekortyolunk egy aranyreszelékkel dúsított szakéba, garantáltan jót teszünk a szervezetünkkel. 

Itt az aranylemezzel borított fagylalt

 Irány Kiotó! Távolban a hegyek, közelben a rizsföldek.

Folyt.köv.......

Kenroku-en kert

Kanazawában volt a szállásunk, és másnap is itt volt a programunk. A városban található híres, 400 éves Kenroku-en kert Japán talán legszebb klasszikus kertje, beletartozik Japán három legszebb kertjébe.

Kanazawa Japán főszigetének, Honshu közepén található, a Japán-tenger gyönyörű partjánál. Neve „arany mocsarat” jelent, a városnak a japán feudális korszakban betöltött, rendkívül gazdag státuszából ered. Ma modern metropolisz, ahol a szamurájok szellemisége még mindig él. Kiotó után ez a második legnagyobb város, amelyet a második világháború bombázásai nem érintettek, így sok kincs maradt meg.

A Kenroku-en jelentése „hat az egyben”, ami a tökéletesség hat tulajdonságára utal (nyugalom, tágasság, a kifinomult tervezés, emelkedettség, a víz jelenléte és a gyönyörű kilátás)

 

A kert az 1620-as években készült el. Kezdetben a kanazawai kastély kertje volt. Az 1840-es évekig a Maeda klán tulajdonában állt. A jelentős része 1759-ben leégett.

Bár volt kis térképünk, az idegenvezetőnk azt tanácsolta vesszünk el a kertben, csak sétálgassunk kedvünkre, átérezve a japánkert szellemiségét, ezt tettük. Csoda volt!

Több teaházat láttunk, ahol teaszertartásokon lehet részt venni.

A Sigure-tei teaház, ami 1725-ben épült, túlélte az 1759-es tüzet. A ház, a mai napig megtekinthető. A kertet érő tűzvész után, 1774-ben kezdték helyreállítani. 1822-ben tovább növelték a méretét, végül a Kaszumi tó megnövelésével elérte mostani méretét.

Körülbelül 8750 fa, és 183 növényfaj található itt. Életemben Japánban láttam először, ezt a technikát, ahogy a fák ágait megfelelő irányban tartják. Fantasztikusan néztek ki ezek a formációk.

Amúgy a japán selyemfenyőről itt olvashatsz! >>>>>>>>

https://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_selyemfeny%C5%91 

Meglepődtem, hogy Magyarországon csak néhány példánya él, pl. Józsán!

Jamatotakeru a régi japán krónikák legendás hőse, "Japán Bátra", aki a mitikus Keikó császár fiaként délre és északra is kiterjesztette a Jamato-udvar fennhatóságát, leigázva különféle „bennszülött” törzseket. Több katonai parancsnok alakjából összegyúrt, jelképes figura. Nagynénjétől, a főpapnőtől kapott kardjával, a Kuszanagival meg egy magyalfa nyelű (vagyis a gonosz szellemeket elriasztó) alabárddal minden ellenséggel elbírt, majd megbetegedvén négy verset költött hazája dicsőítésére, azután a lelke hattyú képében elszállt. 

 

A japánkertek kialakításának egyik alapvető elve a természetesség, azaz a kert minden eleme úgy van elrendezve, mintha természetes módon, emberi beavatkozás nélkül jött volna létre. A kertészek finoman kézzel formálják a tájat, hogy elérjék ezt a látszólagos spontaneitást, amely a természet tiszteletét tükrözi.

A Vabi-szabi a japán művészet és kultúra egyik legmélyebb filozófiai eszméje, amely a mulandóságban és a tökéletlenségben rejlő szépséget ünnepli. A japánkertekben ez a minimalizmus, az egyszerűség és az idő múlásának látható jeleiben nyilvánul meg, például a moha borította kövekben vagy a korhadó fatörzsekben.

Esküvői fotózás itt is volt, ráadásul kimonóban.

Szemtanúi lehettünk hogyan kötözik a fa ágait.

A japánkertek szorosan kapcsolódnak a zen buddhizmushoz, amely a csendes meditáció, a belső nyugalom és a megvilágosodás útját jelenti. A kertekben gyakran találhatók olyan elemek, amelyek a meditációt segítik elő, mint például a szárazkertek kavicsmintái, amelyek az elmélkedésre és a lelki békére hívják a látogatót.

Minden elem a japánkertben szimbolikus jelentéssel bír. A víz az élet forrását és az idő folyását jelképezi, a kövek a hegyeket és az örökkévalóságot, míg a hidak az emberi élet és a túlvilág közötti átmenetet szimbolizálják. Ezek a szimbólumok segítenek a látogatóknak a természet és az élet mélyebb megértésében.

A japánkertek fejlődése során mindig is a természet tisztelete és az emberi lélek belső békéjének keresése állt a középpontban.