Shirakawa-go

Egy újabb UNESCO Világörökségi helyszín. 

A Shirakawa nevet, azaz „fehér folyót” évszázadok óta használták a Sho folyó völgyének környékére a mai Gifu prefektúrában

 

Az Edo-korszakban (1603–1867) Shirakawa 42 települést foglalt magában, amelyeket együtt Shirakawa-go-nak („Sirakawa település”) emlegettek. Ellentétben az akkori japán legtöbb területtel, amelyeket helyi szamurájurak vagy daimjók igazgattak, Shirakawa-go a Tokugawa sógunátus (központi kormányzat) közvetlen irányítása alatt állt.  

 

A sógunátus bukása és az ezzel járó birodalmi uralom 1868-as visszaállítása után Shirakawa-go két közigazgatási egységre szakadt, Shirakawára és Shokawára. A 42 településből 23 Shirakawa falu lett, amely a mai napig fennmaradt. A többit Shokawa falunak osztották ki, amely ma Takayama városának része.

A Japán Alpok ölelésében levő faluban az átlagnál sokkal több hó esik, ezért egy egyedi építészeti stílus fejlődött ki. A mintegy 200 éves házak nagyon tartós cédrusfából épültek, tetejüket pedig szokatlanul meredekre tervezték, rizsszalmából, hogy a hó jobban lecsússzon. 

Ez a „gassho-zukuri” építészet. A „gassho” jelentése ima, ugyanis a tető alakzata a buddhisták imára összetett kezére emlékeztet.

A Világörökségi Területen az 1800 körül épült gassho stílusú házak a mai napig állnak, skanzen faluként üzemel. Jelenleg már nem lakják a házakat, kis üzletek működnek bennük vagy egy-két házban múzeum van, ahová be lehet menni, megnézni hogyan éltek itt. Még az 1980-as években is laktak itt.

A sokszor 200-250 éves, mára már füsttől megfeketedett gerendák a környező hegyekben található cédrusokból készültek.

Gassho házak többféle méretben épültek, a legnagyobbakban 30-50 családtag is lakott. 

A házak között kis rizsföldek

A tető szigetélését vastag szalmaréteg biztosítja. Hogy ez ne száradjon ki, és a rágcsálók, bogarak se tegyenek benne kárt, folyamatosan füstölik. A ház alsó szintjén égett éjjel-nappal a tűz, melynek füstje a rácsos padlóknak köszönhetően a legfelső szintig is eljutott.

Bútorokat nem nagyon használtak, tatami szőnyeg rizsszalmából és a házi szentélyük látható a belső terekben, esetleg egy asztal, ahol ettek, a földön ülve.

Cédrusfa, rizsszalma és bambusz, vasszögekből egyet sem találni a házban. 30-40 évente kell cserélni ezt a tetőfedésre használt rizsszalmát, ilyenkor a falu összes lakója segít, és együttes munkával 1 nap alatt végeznek.

 

A gassho stílusú házak abban különböznek a többi hagyományos japán házaktól, hogy a tetőtereket munkaterületként használják. Az Edo-tól a korai Showa-korszakig a selyemtermelés adta a megélhetésüket. Az eresz alatti nagy padlástereket általában selyemhernyó tenyésztésében hasznosították. Ez az 1970-es évekig virágzott (kivéve a második világháború idejét), de azóta teljesen eltűnt.

A pincékben pedig sokan puskaport gyártottak, illetve néhány család szaké előállítással is foglalkozott.

Itt láthattuk a környező kis rizsföldek műveléséhez szolgáló eszközöket és egyéb eszközöket, amire szükségük volt.

A rácsos padló

 

A kulturális örökség három történelmi, hegyi faluból áll. Területük 68 hektár, a Sógava folyó völgyében helyezkednek el. A skanzen területére ezen a függőhídon jutottunk át, sajnos itt már szemerkélt az eső.

Shirakawa-go földrajzilag izolált szigetnek minősül, nem csak a környező hegyvidékes terep miatt, hanem mert a környező területekkel való kapcsolatot a hóesés elvágta. A távolság és a megközelítés nehézsége, egészen az 1950-es évekig, korlátozta a régió kapcsolatát a külvilággal. Ez az elszigeteltség vezetett az egyedülálló kultúrájának és hagyományainak kialakulásához, beleértve a Gassho-stílusú parasztházakat is, amelyeket nemzedékeken keresztül adtak át.

Takayama - a régi kereskedőváros

Takayama a Japán Alpok szívében található. A város a régi Japán megtestesítője, egy eldugott város, amelyet fenséges hegyek, zúgó folyók és zöld völgyek vesznek körül. 

Takayama az asztalosairól a legismertebb, akik közül számos ács részt vett kiotói és narai paloták és templomok építésében. A város mai formája és kultúrája a 16. században alakult ki, miután a Kanamori klán megépítette a takayamai várat. A Tokugava-sógunátus alatt hegyi fekvése és a többi japán településtől való izoláltsága miatt Takayama kifejlesztette a saját kultúráját.

Takayama „Kis Kiotó” néven is ismert, mivel hihetetlenül jó állapotban fennmaradt épületekkel büszkélkedhet. A Sannomachi utca körüli városrész a szamurájkorszakból származik, elbűvölő régi faépületekkel. 

 

Takayama gazdag kereskedővárosnak számított és olyan családok birtokolják, akik a régi mesterségeket, például a szaké készítést, szójaolaj készítést a mai napig űzik és a tudást generációkról generációkra adjak át. A városban évszázados hagyománya van a gyönyörű faipari kézműves termékek készítésének is. 

Takayamában több gasztronómiai specialitás is van. A leghíresebb a Hida marha, ami a környező hegyekben legelő, különlegesen jó minőségű hús, sokak szerint legalább olyan jó, mint a Kobe. A Hida marhát nemcsak sütve fogyasztják, de nyersen vagy éppen, csak hogy pirítva is, sushiként.

Egy Michelin csillagos étterem

 

 

 

Folyt.köv..... egy különleges Japán skanzen faluval, Shirakawában.

Japán Alpok

A Japán Alpok (Nihon Arupuszu) egy három, nagyjából párhuzamos észak-déli csapású hegyvonulat, a Hida-, a Kiszo- és az Akaisi-hegység összefoglaló neve. A Japán főszigeten Honsún helyezkedik el, egyben ketté is választva azt. Ez a terület a japán szigetvilág legnagyobb átlagmagasságú része háromezres csúcsokkal, több nemzeti parkkal és számtalan népszerű sí- és hegymászóparadicsommal. 

 

Legmagasabb pontja a Hotaka-hegy 3190 méterrel. Itt található Takayama, egy eldugott hegyi falu a Japán Alpok vonulatai között. A Kóbe marha világuralmának egyik legnagyobb kihívója a Takayama hegyi legelőin nevelkedett Hida marha.

A Hida-hegységben található Tateyama 3015 méter magas, Japán egyik szent hegyének tartják számon és valószínűleg az egyik leghavasabb terület a Földön, a meteorológusok szerint bizonyos részein akár 38 méter hó is hullhat egy év alatt. A hófedte tájat egy főútvonal szeli át, mely az óceánparti Tojama városánál indul, a nyugati oldalon éri el a Tatejama-csúcsot és egy hosszú alagúton vezet tovább Nagano prefektúrába, ahol az 1998-as téli olimpiát is rendezték. Az autóút ezen szakaszát Japánban csak úgy ismerik, a hókanyon. A hegyi utakat kísérő hófal akár a megdöbbentő húszméteres magasságot is elérheti.

A térképen látható a Japán Alpok, Tokió, Matsumoto, ahonnan indultunk reggel, majd délelőtt Takayama városába délután Shirakazavába látogattunk este pedig Kanazavában szálltunk meg.

Folyt.köv.....

Matsumotoi szállás

Szállásunk Japánban Matsumutoban a Kagetsu Hotelben volt. 

 

Itt is jellemző volt az egyszerűség, tisztaság, célszerűség. Pizsama, papucs és ami kellhet egy utazáshoz, mint írtam már a fogkefétől az egyszer használatos borotváig, fésűig  minden.

A toalett kultúrájuk, teljesen lenyűgözött bennünket, a fűtött ülés, a különféle spriccek, hogy tiszták és higiénikusok legyünk. Azon elgondolkoztam, hogy mindenütt két papír tartó volt. (Lehet, hogy mindenkinek legyen sajátja???)

Társalgó, recepció

 

Kilátás reggel

A csodálatos matsumotoi kastély

Tovább haladtunk a Japán Alpokban.

Folyt.köv......