Matsumotoi várkastély

A Japánban a Kavagucsi-tavat elhagyva, a következő állomásunk Matsumuto,  ahol ezt a gyönyörű várkastélyt néztük meg. Öt emelet, fekete falak, a sarkoknál felfelé ívelő tetők, jellegzetes japán építészet. A fekete burkolatú falai miatt Karasu-jōnak, „Varjúvárnak” is nevezett épület Japán nemzeti kincseinek egyike. Az ország három legszebb kastélya közé tartozik. Vizes árkokon átívelő hidakon keresztül közelíthetjük meg, a kastély víztükörben visszaverődő képe megduplázza szépségét.

Matsumoto, melynek várkastélya 400 éves múltjával a szigetország legrégebbi kastélyának számít, a Japán Alpokban fészkelő történelem és hagyomány maga. Nemcsak Japán legnevezetesebb kastélyának egyike, hanem a legrégebbi olyan kastély, mely nem az eredeti rekonstrukciója, hanem maga a néhányszor felújított eredeti. (A bejegyzés végén bővebben erről)

Ahogy a többi japán kastély is, nem kőből, hanem majdnem teljes egészében fából készült. A hatalmas, de kecses épületnek a tervezésekor nem az esztétika, hanem a praktikusság volt a meghatározó. Az apró ablakok arra szolgáltak, hogy köveket vagy nyílzáport zúdítsanak az esetleges támadókra. 

A japán kastélyok között is különleges a szerkezete. Az ötemeletes központi torony összeköttetésben van egy kisebb háromeletes és kétemeletes épülettel.

Helyén már a 13, században is állt egy erőd, a Fukashima kastély. A mai várat 1590-ben kezdte építtetni Ishikawa Kazumasa hadúr és fia Ishikawa Yasunaga, nagy része 1593-1594-re készült el. Nem dombra vagy folyók találkozásánál, hanem sík területre épült (hirajiro), ezért kiterjedt falrendszerrel, vizes árokkal és őrkapukkal igyekeztek megerősíteni védelmét. 

Érdekes, hogy a vár építésénél észben tartották a korszak folyamatos háborúit, ám maguk a harcok soha nem értek el idáig. 1868-ig, a Meiji-kor kezdetéig volt használatban. Ekkor aukcióra bocsátották és átalakították, innentől kezdve nem erődként, hanem műemlékként funkcionált az akkor már Matsumoto néven ismert várkastély.

1590 és 1867, a feudális rendszer felszámolása között a macumotói várkastélynak összesen 23 ura volt, akik hat különböző családhoz tartoztak.

A matsumotói várkastély Japánban Nemzeti Történelmi Helyszínnek van besorolva, öt építménye pedig, az öregtorony és az Inui, Vatari, Tacumi és Cukimi tornyok a Nemzeti Kincsek közé tartoznak.

Itt sorakoznunk is kellett, ami máshol nem volt jellemző, mert a csoportunkat általában külön beengedték, miután a vezetőnk kiosztotta a belépőjegyeket. Persze mindenhová előre kellett regisztrálni és időben érkezni.

Az öregtorony belső szerkezete nagyrészt eredeti állapotban maradt fent. Második emeletén középkori fegyver- és páncélkiállítás tekinthető meg. 

Meg kell mondjam, nem volt egyszerű a falépcsőn felmászni, mezítláb, kezünkben a cipőnkkel, a félméteres magasságú szűk lépcsők megviseltek kissé, de ki nem hagytam volna- :) A kastély felső szintjeiről gyönyörű kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre.

Minden évben a várban rendezik meg a Taiko dobfesztivált, a Takigi noh (hagyományos japán dráma) fesztivált, ősszel pedig a Holdnéző Estet.

 

A kert itt is mesés színekben pompázott, szamurájnak, nindzsának beöltözött emberekkel lehetett fotózkodni.

Sötétedett mikor mindannyian lekászálódtunk a régi várkastélyból.

Egy kis adalék, hogyan óvják a japánok a műemléki épületeiket.

"A „Fontos Kulturális Érték" kategóriába sorolt épületek 90%-a fából épült, mivel a Meiji Restauráció előtt ez volt a legelterjedtebb építőanyag. Az ország rendkívül gazdag faanyagban: területének 70%-a erdővel borított, a faállomány kétharmada tűlevelű. A legtöbb Japánban előforduló kőfajta nem alkalmas építésre, a gazdag nyersanyagforrás mellett ez a másik ok, amiért a fát választották építőanyagként. Mivel a párás klíma hatására a fa gyorsan korhad, az épület rendszeres időközönkénti elemeire való szétbontása és az egyes elemek kijavítása, cseréje elkerülhetetlen. Az épületek ilyen módon, az egyes részek cseréjével történő folyamatos helyreállítása, a nagy jelentőséggel bíró épületek védelme már az építés kezdeteitől jelen van. A Japánban ma is látható műemlékek egyrészt ezeknek a rendszeres, periodikus karbantartásoknak köszönhetik létezésüket.

Ma évente átlagosan körülbelül száz műemléképületet újítanak fel a hatóságok."

Forrás: Építészfórum

 

A szállásunk is Macumutóban volt, innen folytatom nagy Japán körutazásunkat a Momidzsi idején....

Fudzsi

Sajnos reggel elhagytuk Tokiót, külön busszal vágtunk neki az útnak. Az első megálló a Kavagucsi-tó volt, ahonnan megcsodálhattuk volna a japánok szent hegyét a Fudzsit, de nem volt szerencsénk, felhős idő volt. Sajnos Tokióból sem láthattuk, pedig szép időben innen is látni lehet.

Ezt láttuk!

Ezt kellett volna látnunk! :))

(fotó az internetről)

A Fudzsi (Fuji), vagy Japánban sokkal általánosabban használt nevén Fudzsiszan Japán legmagasabb hegye, 3776 méter magas, az ország egyik jelképe.

2013-ban az UNESCO a kulturális világörökség részévé nyilvánította.

A Honsú sziget csendes-óceáni partján fekszik, Tokiótól 100 km-re délnyugatra. A Fudzsi hegy körül öt tó helyezkedik el, mi a Kavagucsi-tó partján voltunk. Így a képeim is itt készültek....

A Fudzsi-hegy kialakulásában a vulkáni tevékenység négy különálló szakaszát azonosították. Az első szakasz pár száz ezer éve volt. Utolsó kitörésére 1707-ben, az Edo-korszakban került sor.

Úgy gondolják, hogy először egy névtelen szerzetes mászta meg 663-ban. Mivel ősidők óta szent hegynek számít, a Fudzsi-hegy környéke tiltott terület volt a nők számára egészen a Meidzsi-korig.

A Fudzsi-hegy gyakori téma a japán művészetben. A leghíresebb Hokuszai mesterműve, a Fudzsi-hegy 36 képe.

Itt olvashatsz Hokuszai művészetéről!

Harci hagyományai is vannak, a régi szamurájok a hegy lábánál, a jelenlegi Gotemba városhoz közel edzettek. 

A hegyet szinte állandóan felhők borítják, de a hegyről tiszta időben akár 150 km-re is el lehet látni.

A hegyre felfelé is, lefelé is négy különböző útvonal alakult ki. Az egyes utak tíz állomásra oszlanak. Az első ötig kövezett út vezet, az út nehezebb része az ötödik állomás után következik. Ez a tengerszint felett 2400 méter körül van. Tokióból indulva a legnépszerűbb és legkevésbé meredek a Kavagucsiko-Josidagucsi útvonal. 

A hegymászás legkedveltebb időszaka július 1. és augusztus 31. között van. A szezonon kívül nem ajánlatos megkezdeni a mászást, több okból, alacsony hőmérséklet, rendkívül erős szél, mentési szolgálat hiánya. A tömeg elkerülése érdekében a mászásra ajánlott időszak, július 20-a előtt, mivel ekkor kezdődik a japán iskolai szünet. 

A mászás nem igényel sem hegymászó felszerelést, sem előzetes tapasztalatot. Nagymamától az unokáig sokan megteszik ezt a - japánok számára - szent zarándoklatot a Fudzsi csúcsáig, azonban a csúcs eléréséhez jó állóképesség és lábbeli szükséges. Éjszakai mászáskor fel kell készülni, hogy a hőmérséklet még augusztusban is 6 °C-ra süllyedhet.

Mintegy 16 menedékház található a Kavagucsiko útvonalon, amik csak a wc lehetőséget biztosítják, és az alváshoz lapos matracot adnak. Némely menedékházban akár 500-an is elférnek egyszerre, ennek ellenére előzetes helyfoglalás szükséges, ha itt akarjuk tölteni az éjszakát. Az ár csak a szállást tartalmazza, de külön díjazásért egyszerű étkezést is kaphatunk. 

Az 1980-as évek óta kialakult egy rövidített zarándoklat is. Ennek során az ötödik állomáshoz este érkeznek, majd az éjszaka folyamán másszák meg a hegyet, ehhez saját lámpa is szükséges. A napfelkelte megtekintése után a mászók megkezdik a leereszkedést. Ilyen módon nem kell az éjszakát egy menedékházban tölteni a sok idegennel. 

A Fudzsi megmászása egyedülálló élmény. Egy japán mondás szerint.

"Mindenkinek meg kell másznia a Fudzsit egyszer életében, de csak a bolond mássza meg kétszer." :))

Évente kb. 600 000 ember megy fel a Fudzsi-hegyre, ennek 30%-a külföldi.

Aokigahara a hegy lábánál fekvő erdő, amelyhez sok legenda kapcsolódik. Az egyik szerint a hegy sziklái nagy mennyiségű vasat tartalmaznak, ezért az iránytűk itt nem működnek. Ez a legenda teljesen hamis. 

Az erdőben talált barlangok sziklából és jégből vannak, még akkor is, ha a felszínen nyár van. A legenda szerint az erdőt szörnyek, szellemek és manók lakják. 

Az Aokigahara Dzsukai (a fák tengere), az öngyilkosságok zónája. Az 1950-es évek óta több mint 500 holttestet találtak itt, annak ellenére, hogy a hatóságok az öngyilkosságot tiltó táblákat helyeztek ki.

Érdekesség, hogy az Új-Zélandon fekvő Mount Egmont bizonyos szögből nézve annyira hasonlít a Fudzsihoz, hogy egyes filmekben is ezt használják, például Az utolsó szamuráj-ban.

Imádom, hogy itt még a levendulát is bonszai formában metszik!

       

Tokió Skytree

A Szenszódzsi- templom látogatásakor, többször feltűnt a Tokió Skytree torony, így este páran elmentünk megnézni. Az idegenvezetőnk útba igazított bennünket, de sikerült eltévednünk, nagy nehezen jutottunk haza a szövevényes metróval... :))

Tokyo Skytree, egy adótorony, amelyet 2012-ben adtak át, Tokió Sumida nevű városrészében, Japánban. A torony elsődleges feladata a digitális, földi jelközvetítés, de két kilátószint is épült rajta 350 és 450 méteren.

634 méteres magasságával ez a legmagasabb mesterséges alkotás Japánban, egyben a világ legmagasabb szabadon álló tornya, és harmadik legmagasabb épülete is, a Dubai Burj Khalifa, Merdeka, Kuala Lumpur után. 

Amióta számos új felhőkarcolót építettek Tokió központjában, a 333 méteres Tokiói torony nem bizonyult elég magasnak a digitális földi adások sugárzására.

A 634 méteres magasság sem véletlen. A számokat japánul kimondva – 6 (mu), 3 (sa) and 4 (shi) – a Musashi szó áll össze, amely a Tokiónak otthont adó régió régies elnevezése. 

Üvegjárda

A rekorder torony 3,5 év alatt épült fel, és 440 millió dollárba került. Belsejében tizenhárom lift működik.

A hatalmas, kör alakú fedélzet minden oldalán ablakok nyílnak, így 360 fokos kilátás nyílik Tokió városára. Láthattuk a kanyargó Sumida folyót.

Itt jobbra fent látszik a piros színben pompázó Tokió torony is, mely hasonlít az Eiffel toronyra.

Adventi hangulat, amit valójában országszerte felfedeztünk Japánban az utcákon, tereken, annak ellenére, hogy a karácsony számukra nem ünnep.