"A Boldog Feltámadás Reménye Alatt"
Debrecen nagyjai
1932-ben adták át a debreceni köztemetőt és a ravatalozó épületet a
használatnak. Tervezője Borsos József
A krematóriumot csak 1951-től lehetett használni,
állítólag egyházi körök tiltakozása miatt. A
köztemető megnyitása után még három évig volt engedélyezett a temetkezés a
többi temetőbe, s csak a Monostorpályi úti izraelita temető
működhetett azt követően is (amely napjainkban is létezik).
A ravatalozó épület központi és szélső oromzatain a nagyszentmiklósi
aranyleletből a bikafejes ivócsanak bronzból megformált másolatát helyezték el.
(Az alakzat 1900-tól, Munkácsy Mihály ravatalának díszítése óta a nemzeti gyász
jelképeként ismert.)
Borsos József 1875-1952
Építész, egyidőben Debrecen főépítésze, ő tervezte a Krematórium épületét
Pohl Ferenc 1883-1961
1920 végén vette át Debrecenben a
városi kertészet vezetését. Pohl Ferenc ideje alatt nyerte el parkosított formáját a Kálvin tér, az
Árpád tér, a Református Kollégium előtti Emlékkert, nevéhez fűződik a nagyerdei fürdő
környékének, a Déri Múzeum előtti
süllyesztett kertnek, az egyetemi parknak és a Köztemetőnek térrendezése.
Kálmánchey Márton 1500-1557
Az 1550-es évektől Debrecenben élt, véglegesen meggyökeresítve a
reformáció svájci irányát. Hívei nagy hatású szónoknak
tartották, ellenfelei „olcsó papnak”, mert lemondott a templomi
díszekről, saját díszes ruházatáról, és fizetést is csak annyit fogadott
el, amennyi a megélhetéséhez szükséges volt. Prédikációiban
ragaszkodott a magyar nyelvhez, hogy a hívek érthessék a bibliai
üzenetet. Megszervezte a Tiszántúli Egyházkerületet, és ennek lett első
püspöke 1557-ben. Ugyanebben az évben halt meg. Utóda rövid időre
Szegedi Gergely lett, majd Méliusz Juhász Péter, akit már az utókor is
jobban ismer.
Budai Ézsaiás 1760-1841
Bölcsész - és hittudós, író, történész, református lelkész, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke 1822-től haláláig.
Svetits Mátyás 1794 - 1868
Kereskedő, a debreceni Kereskedelmi és
Iparkamara első elnöke. Ő és felesége, Kojanitz Anna végakarata az volt, hogy három gyermekük korai
halálát követően, vagyonukból katolikus iskola épüljön, és azt iskolanővérek
vezessék. Az intézmény 1896-ban nyitotta meg kapuit.
Zoltai Lajos 1861-1939
Helytörténész, muzeológus, etnográfus, a Déri Múzeum első igazgatója, személyes közbenjárásának köszönhető, hogy Déri Frigyes bécsi selyemgyáros gyűjteménye a cívisvárost gazdagítja 1920 óta.
Dr Ecsedi István 1885-1936
Etnográfus, a Déri Múzeum igazgatója
Fazekas Mihály 1766-1828
Költő, botanikus, 1807-ben jelent meg a sógorával, Diószegi Sámuellel együtt írt Magyar
Füvészkönyv, az első magyar nyelvű tudományos botanikai rendszerezés és
növény-meghatározó könyv.
Diószegi Sámuel 1761-1813
református lelkész, esperes, botanikus
Szabó Magda 1917-2007
író, költő, műfordító, tanár, bölcsészdoktor
Az írónőnek az volt a kívánsága, hogy hamvainak felét a férje, az író Szobotka Tibor, másik felét a szülei debreceni sírjába helyezzék el.
„Tündérek árva gyermeke,
Sosem feledlek el.
Meséid gyémánt madara
Míg élek, énekel.
Hogy elmentél a fény felé
Bezáródott az ablak.
Életem eltört pajzsa, Te
Míg élek siratlak.”
Kóti Árpád 1934-2015
színész, 1963-tól haláláig a Csokonai Színház tagja
Boka Károly 1808-1860
népzenész, Kossuth Lajos kedvenc cigányprímása
Kontsek Kornél 1867-1941
A Kontsek család 1892-ben nyitotta meg Debrecenben, a Kossuth utca 15. szám alatti fűszer
és csemegekereskedését. Idővel, nagykereskedésbe fogtak és raktáraik révén számos kiskereskedőt láttak
el áruval.
1911-1912 között épült Debreceni Első Takarékpénztár palotájának a földszintjén volt a Kontsek Kornél divatáruház, a Kossuth és Piac utca sarkán.
Kontsek Géza a város
kereskedelmi és iparkamarájának tagja, majd tanácsnoka is volt.
Jelentős vívmánya volt a vasárnapi munkaszünet bevezetése. Szem előtt tartotta munkásai jóllétét is, ennek keretében a város akkori keleti határán telkekhez juttatta őket, ahol keresetükből otthont építhettek.
Kaszanyitzky Endre 1834-1905
A Piac utca 57. szám alatti Kaszanyitzky-féle üveg- és
porcelánkereskedelmi vállalkozás 1852-től 100 évig prosperált, Kaszanyitzky Endre alapította.
Csanak József 1820-1900
Derecskéről származó jobbágyból lett híres fűszerkereskedő, a Debreceni Kereskedelmi Testület elnöke, az István gőzmalom igazgatója. Csanak József alighanem Debrecen leggazdagabb polgára volt. A Piac és Arany János utca sarkán áll a Csanak-palota, amely épületben debreceni tartózkodása idején Jókai Mór is megszállt, aki Az arany ember című regényéhez többek közt Csanak József élettörténetéből merített ihletet. A róla elnevezett utcában álló villában lakott.
(Valamikor én is laktam itt, nemcsak az utcában, hanem magában a villában, sajnos jelenleg elhanyagolt állapotban van.)
Sesztina Jenő 1869-1944
Debrecen történetének egyik meghatározó családja, Sesztina
János a Piacz utca 21. sz. alatt létrehozta a belváros emblematikus
vaskereskedését. Az üzletet fia, Lajos és unokája, Jenő vitte sikerre, s
tette mindenki által ismertté.
A gyermektelen Sesztina Jenő és felesége Csanak Margit 1936-ban örökbe fogadta Piroska nevű
testvérének fiát, Rickl Antal Lajost és fiait, Antal
Zelmost, és öccsét, Pétert.
Régi sírkövek, az előző felszámolt temetőkből a Sesztina sír mögött
Dr. Kenézi Gyula, 1860-1931
Orvos, kórházunk névadója. Az 1912-ben alapított Debreceni Egyetem első tanára volt, majd a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika igazgatójává
választották. Többek között ő vetette fel, hogy az orvosprofesszorok a
klinika közelében lakjanak. Egykori lakhelyén, a Kenézy
Villában hatalmas orvostörténeti gyűjtemény található.
Hódos Imre 1928-1989
Olimpiai bajnok birkózó. Három olimpián volt a magyar küldöttség tagja, bajnoki címét az 1952. évi helsinki olimpián nyerte. Az olimpiát követő 1953. évi nápolyi világbajnokságon ezüstérmes lett. Az aktív sportolást az 1960. évi római olimpiai részvétel után fejezte be.
„Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj.”